Légicsődvédelmi alapra van szükség

Kezdeni kell valamit a légitársaságok csődjével – erre a megállapításra jutott az Európai Utazási Irodák Szövetségeinek Szervezete (ECTAA) budapesti közgyűlése. A téma apropóját az Air Berlin és a Monarch légitársaság csődje szolgáltatta – előbbi esetében csak Németországban 200 ezer olyan eladott jegyről tudnak, amelyet a vevőknek már nem volt alkalmuk leutazni. Az ECTAA élénk tárgyalást folytat a Nemzetközi Légi Szállítási Szövetséggel (IATA), mert – mint Michel de Blust főtitkár elmondta – el szeretnék érni, hogy teljessé váljon a légi utasok védelme, vagyis valamilyen szabályozás szülessen arra nézvést, hogy a légicsődökben érintett utasok visszakapják fel nem használt jegyeik ellenértékét. A megoldás egy közös alap vagy biztosítás lehetne, ám ezzel kapcsolatban a Világgazdaságnak nyilatkozó biztosítási szakemberek arról beszéltek, hogy a légi szállításban olyan magas a csődkockázat, hogy emiatt az ilyen biztosításnak borsos ára lehet – s még az sem bizonyos, hogy globális szereplőt lehet találni rá.

Azt már a Malév csődjéből is meg lehetett tanulni, hogy az ilyen követelések megtérülési aránya meglehetősen szerény: több százezer, jelentős részben kifizetett foglalás gazdája több mint öt év alatt sem jutott hozzá a követeléséhez. Jövő márciusra várható annak a pernek a lezárulta, amely arról a nagyjából 12,85 millió dollárnyi (mai árfolyamon több mint 3,3 milliárd forintnyi) követelésről dönt, amelyet a magyar utazási irodák kérnek vissza az IATA-tól azon foglalások ellenértékeként, amelyeket a légiszövetség rendszerében foglaltak le, de a csőd bejelentéséig nem kerültek át a Malévhoz. Az általános szabályok szerint az IATA ezeket az összegeket az adott légicég csődje esetén köteles 60 napon belül visszautalni az utazási irodáknak, hogy azok el tudjanak számolni ügyfeleikkel.

A Malév orosz tulajdonosának hitelező, s emiatt a légitársaságban kisebbségi tulajdonossá (s persze nagy hitelezővé) váló orosz Vnyesekonombank viszont arra hivatkozott, hogy az összeg a Malév tulajdonát képezi, ezért arról a felszámolási eljárás szabályai szerint kell dönteni – azaz nem a pórul járt utasok, hanem a Malév összes hitelezője között kell szétosztani. A vitát semleges bíróságon, Hollandiában rendezik majd. A kérdés nincs lefutva, ezt jelzi, hogy a Malév felszámolója, a Nemzeti Reorganizációs Nonprofit Kft. tavaly nem talált vevőt az IATA-val szembeni követelésre. A fentiek miatt kártérítést a közvetlenül érintett 7200 utason felül eddig csak azok kaptak – ők is a magyar államtól –, akiknek a Malév csődbejelentését követő három napon belülre érvényes jegyük volt.

Magyarországon tovább bonyolítja a helyzetet, hogy sokan, akik bankkártyával fizettek a repülőjegyükért, éltek a nemzetközi kártyatársaságok által biztosított lehetőséggel, s úgynevezett chargeback eljárást indítottak. Ekkor a bankkártyát kibocsátó banknak kell jeleznie, hogy az adott vásárlási tranzakció nem jött létre, vagy hibás teljesítés történt. A szabályok szerint a kibocsátó bank a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján köteles kivizsgálni a történteket, s ha maga is arra a megállapításra jut, hogy jogos a panasz, elindítja a chargebacket. Első lépéseként kártalanítja az ügyfelet, s az összeget a bankkártya-elfogadó bankján keresztül az érintett kereskedőtől szedi be. A Malév-csőd miatt több bank is indított ügyfelei panasza alapján chargeback eljárást, s fizettette vissza ügyfeleinek a le nem repült Malév-jegyek árát. A követelést pedig a bankkártya-elfogadó utazási irodákra terhelték. Az irodák és a Magyar Utazási Irodák Szövetsége (MUISZ) ugyanakkor tiltakozott, mondván: az irodák csak ügynöki tevékenységet végeztek, a légi szállítási szerződés az utas és a Malév között jött létre, méltatlan, hogy azok fizessék vissza a jegy árát, akik annak értékesítéséért csak jutalékot kaptak (a le nem repült utakért még azt sem). A pénzintézetek arra hivatkoztak, hogy a chargeback a bankkártya-elfogadói szerződések része, ők nem szabályozhatják külön-külön a terminálon lebonyolított tranzakciókat felelősségalapon.

A bíróságokon több per is folyamatban van chargeback miatt. Volt már példa banki győzelemre, de arra is, hogy egy utazási iroda – az STA Travel – pert nyert elfogadó bankjával, a K&H-val szemben, amely kárviselővé vált, hiszen a jegyek árát a chargeback szabályai alapján már teljes mértékben visszatérítette a kártyabirtokosok bankjainak, amelyek kifizették az ügyfeleknek. Az e perben használt érvek között az is szerepelt, hogy más országokban a kártyakibocsátó bankok nem fogadták el az ügyfél chargeback iránti igényét, mondván: ez a bankkártya-szolgáltatás védi az ügyfelet hibás teljesítés vagy nemteljesítés esetén, de a csődkockázatot nem tudja kezelni. A magyar bankok szerint ugyanakkor ez így nincs kimondva a kártyatársasági szabályokban, ezért kezdeményezték a Nemzetgazdasági Minisztériumnál és a Magyar Nemzeti Banknál, hogy jogszabály-módosítással egyértelműsítsék a helyzetet. Ezzel a törvényi szabályozással a MUISZ is egyetértene – mondta lapunknak Erdei Bálint, a szervezet elnöke, aki szerint az utazási irodákhoz hasonlóan teljesen jogos a bankok azon érvelése, hogy ne nekik – akik csak a pénzforgalmat biztosították a folyamat során – kelljen végül fizetniük a kárt. Az elnök szerint a chargeback szabályainak kivonása a csőd alól csak részmegoldás, ezért ők is támogatják az ECTAA kezdeményezését a légicsődök utasainak szervezett kárpótlására – még akkor is, ha tudják, ezzel bizonyosan drágul majd a légi közlekedés.

Csődön kívül mindenre létezik kártérítés

Ma ha járatkésés, járattörlés vagy túlfoglalás miatt nem tud elutazni az utas, akkor az Európai Unió 261/2004/EK rendelete értelmében a repült távolságtól függően 250–600 euró kártérítésre jogosult – ez minimálisan háromórás késés esetén érvényes. Nem jár kártérítés, ha a repülőjárat repülésre veszélyes időjárási körülmények miatt késik, de ekkor is elvárás az, hogy a légitársaság gondoskodjon az utasairól, étkezést és adott esetben szállást biztosítson. A másik érvényes szabályozás a montreali egyezmény, amely – egyebek mellett – a légitársaságok anyagi felelősségét határozza meg a légi jármű fedélzetén vagy a be- és kiszállás közben történt baleseteknél. Eszerint a légicég teljes felelősséggel tartozik az utasonként 100 ezer SDR-t (különleges lehívási jog, Special Drawing Rights; 1 SDR ~ 1,412 USA dollár) meg nem haladó károkért. Az ezt meghaladó károkat is csak akkor utasíthatja el, ha bizonyítja, hogy az nem a cég, alkalmazottai vagy megbízottai hanyagságának vagy egyéb jogtalan cselekményének, mulasztásának következménye; illetve ha bizonyítható, hogy a balesetért kizárólag egy harmadik fél okolható. | VG