A gyermekápolási táppénzkiadások aránya az összes táppénzkiadáshoz viszonyítva 4–5, a baleseti táppénzkiadások aránya 10–11 százalékot tett ki. A táppénz napi átlagos összege 10 százalékkal, 3082 forintról 3386 forintra nőtt. Mivel a baleseti táppénznél – az általános szabálytól eltérően – a napi átlagkereset 100 százalékában (úti balesetnél annak 90 százalékában) határozza meg a törvény a táppénz mértékét, ennek az ellátásnak jóval magasabb az egy napra jutó átlagos összege: 2014-ben 5582 forint volt, 2016-ra több mint 500 forinttal emelkedett.
Két betegségcsoport emelkedett ki a táppénzes esetek gyakoriságát tekintve 2014-16 között. Az esetek negyede valamilyen csont-izomrendszeri vagy kötőszövetet érintő betegségből adódott, ezen belül az esetek több mint felében hátfájdalomból vagy porckorong-rendellenességből. Az esetek 19–20 százalékában a légzőrendszer megbetegedése miatt kényszerültek táppénzre a munkavállalók.
Míg 2014-ig a terhesség, szülés és gyermekágy volt a harmadik leggyakoribb oka a táppénz igénybevételének, 2015-től már a fertőző és parazitás megbetegedések.
Az ezredfordulótól 2003-ig a táppénzen lévők napi átlagos száma és a táppénzes napok száma folyamatosan emelkedett, miközben a táppénzes esetek gyakorisága – a 2003-as évet kivéve – csökkent, vagyis egyre ritkábban, de egyre hosszabb időre mentek táppénzre a munkavállalók. 2003 után azonban mindhárom mutató értékében tartós visszaesés kezdődött e, 2013-ra a táppénzes esetek száma 1 millió 320 ezerről 825 ezerre, a táppénzes napok száma 45 millióról 20 millióra, a napi igénybe vevők száma pedig 56 százalékkal (124 ezerről 54 ezerre) esett vissza.
Trendváltozás 2014-ben következett be, amikor a táppénzes napok száma és a táppénzt igénybe vevők napi átlagos száma is emelkedni kezdett. A munkavállalók 2016-ban összesen 1 millió 160 ezer esetben voltak táppénzen, a táppénzes napok száma pedig elérte a 25,3 milliót, a növekedés 2014-hez viszonyítva 21, illetve 17 százalékos volt. A táppénzen lévők napi átlagos száma szintén 17 százalékkal nőtt, 59 ezerről 69 ezer főre.
A rövid ideig, azaz kevesebb mint egy hétig tartó táppénz aránya 2009-től nőtt, akkor az esetek harmada, 2014-ben csaknem a fele, 2016-ban pedig már több 52 százaléka tartozott ebbe a kategóriába. Az esetek csaknem ötöde 7–13 napig tartott a 2014-2016 közötti periódusban, az ennél is tovább húzódó esetek aránya pedig csökkent.
Annak ellenére, hogy a házi gyermekorvosokhoz bejelentkezett gyermekek száma az elmúlt években csökkent, a gyermekorvosok betegforgalma és ezzel összefüggésben a gyermekápolási táppénz igénybevétele is nőtt 2014–2016 között mind számosságát, mind a táppénzes ellátásokon belüli arányát tekintve. Az összes táppénzes eset több mint negyede ebbe a csoportba tartozott. A munkavállalók összesen 314 ezer alkalommal, 1,3 millió napot töltöttek gyermekápolási táppénzen 2016-ban, és naponta átlagosan 3525-en részesültek ebben az ellátásban. Mindhárom mutató értéke jelentősen, mintegy 35 százalékkal növekedett 2014-hez képest. Ugyanakkor a gyermekápolási táppénzes esetek átlagos hossza nem változott, 4 nap maradt.
Baleseti táppénzt 37 ezer alkalommal állapítottak meg 2016-ban. Ez körülbelül nyolcada volt a gyermekápolási táppénzes esetszámnak, de a baleseti táppénz elhúzódó jellege miatt – átlagosan 40 napig volt keresőképtelen a munkavállaló – mind a baleseti táppénzes napok száma, mind az igénybe vevők napi átlagos száma meghaladta a gyermekápolási táppénz adatait. A baleseti táppénzes esetek száma 10 százalékkal, a baleseti táppénzes napok száma 1,3 millióról 1,5 millióra, az ellátottak napi átlagos száma pedig 540 fővel emelkedett 2014-2016 között.
A naponta átlagosan táppénzen lévők 87–90 százaléka alkalmazásban állt, 10–13 százaléka egyéni vagy társas vállalkozás tagjaként dolgozott. Az alkalmazottakhoz képest a vállalkozók jóval ritkábban vették igénybe a gyermekápolási és a baleseti táppénzt, viszont mindkét ellátásfajtánál hosszabb időre kerültek táppénzes állományba.
Az alkalmazottaknál egy gyermekápolási táppénzes eset átlagosan 5–6 napig, egy baleseti táppénzes eset 37–39 napig húzódott el. Ehhez képest a vállalkozók gyermekük ápolása miatt 3 nappal több időt töltöttek táppénzen, míg baleseti táppénzes állományaik 40–57 nappal voltak hosszabbak.
A naponta átlagosan táppénzen lévők 59–60 százaléka nő volt. Magasabb arányuk elsősorban abból adódott, hogy az összes lezárt táppénzes eset 20, majd 2016-ban már 30 százalékát kitevő gyermekápolási táppénzt 10-ből 9-szer az anyák vették igénybe. Az ellátottakon belül jelentősen növelte a nők arányát az is, hogy a táppénzes esetek 7–10 százalékát veszélyeztetett terhesség miatt állapították meg.
A férfiak száma csak az üzemi, a közúti, illetve az egyéb baleset kategóriákon belül volt magasabb. Legtöbbször az egyébként is legnépesebb 34–39 éves korosztály, legritkábban az 50–54 éves korosztály vette igénybe az ellátást. Az ezer foglalkoztatottra jutó táppénzes esetek alapján az látható, hogy 2014-ben és 2015-ben a 30–34, 2016-ban a 35–39 évesek mentek legtöbbször táppénzre. A nemek szerinti bontásból kiderül, hogy ez az eloszlás a 30–39 éves nők nagyszámú táppénzes eseteiből adódott, akik beteg gyermeküket ápolták. A férfiaknál éppen a 30–39 éves korosztályt érintette a legkevésbé a táppénz.
