A hazai fotózás másfél évszázada egy kötetben
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a VilággazdaságMagyar fotósok életéről és életművéről szól Péntek Orsolya A magyar fotó 1840–1989 című kötete, a képzőművész és író a fényképezés kezdeteitől a rendszerváltásig vezet végig, bemutatva a magyar fényképészek életét és életművét. A Látóhatár Kiadó gondozásában megjelent könyvről a szerző elmondta: sok könyvet kiadtak már a szakintézmények, viszont ezek mind egy-egy életművet vagy egy-egy konkrét fotótörténeti szakaszt dolgoznak fel, ilyen összefoglaló típusú mű eddig még nem született. Az első fejezetekben megjelenő korabeli portréfotósoktól és Szathmári Pap Károlytól, a román királyok szolgálatában alkotó magyar fényképésztől, Klösz Györgytől, az egyesülő magyar főváros egyik első fényképészétől, valamint az erdélyi Veress Ferenctől és a századforduló budapesti társadalmát megörökítő Mai Manótól Székely Aladáron, a nyugatosok fényképészén és Balogh Rudolfon, a magyaros fényképezés atyjának életművén keresztül jut el az olvasó az emigrációban világhírűvé váló magyar fényképészekig, Kertészig, Capáig, Brassaiig és Munkácsiig. A Magyarországon maradt fotósok közül külön fejezet szól Pécsi Józsefről, a magyar reklámfotózás atyjáról, és Angelóról is.
A szerző külön fejezetet szentel a Bauhausban működő Moholy-Nagy Lászlónak és Kepes Györgynek is, és kiemelt figyelmet fordít a fotográfusnők által létrehozott hagyatékra: Máté Olga, a szociofotós Kálmán Kata és az emigrációban külföldi elismertséget szerző olyan alkotók, mint Besnyő Éva, Ergy Landau vagy Ylla is bekerültek a kötetbe.
A könyv az 1989-es évvel zárul, ekkortájt több, ma is aktív magyar fotóművész kezdte a pályát.
