Tavaly ősszel stratégiai szerződést kötöttek a kormánnyal, megújították a Közbeszerzési és Ellátási Főigazgatósággal (KEF) kötött keretmegállapodásukat, aztán a Magyar Nemzeti Vagyonkezelővel (MNV) is aláírtak. Összenőttek az állammal?
Keretmegállapodásokról beszélünk, kevésbé arról, hogy ezek az egyezségek direkt forgalmat generálnának. A KEF-fel egy nyílt közbeszerzési eljárásban szerződtünk három plusz egy évre húszmilliárdos keretösszegben. Ennek lényege, hogy öt konzorcium SAP-szoftvereket és gyártói támogatásokat kínál KEF-kötelezett állami szerveknek. Szerintem ez mindenkinek előnyös megoldás, hiszen az adott igény kapcsán jobban meg tudják versenyeztetni az SAP-termékek partnereit. Az MNV-vel tavaly decemberben szerződtünk szintén három plusz egy évre, az a keretmegállapodás hatmilliárd forintról szól. Ez hat vállalatcsoport közös közbeszerzését fedi le, gyakorlatilag egy nagy tenderben egységesítették a szükségleteiket. Ez az SAP szempontjából már globális szinten is látványos üzlet, ezért igen jelentős kedvezményeket tudtunk felajánlani mind a gyártói támogatásra, mint szoftvertermékeinkre.
Ez az első gyümölcse a tavaly ősszel bejelentett stratégiai megállapodásnak a kormánnyal?
A stratégiai megállapodás sokkal inkább annak szólt, hogy az SAP is elérte azt a limitet a befektetések terén, amelyet a kormányzat így ismer el. Ne felejtsük el, hogy naponta százezren kerülnek direkt kapcsolatba SAP-rendszerekkel Magyarországon. Az ökoszisztémánk több ezer embernek ad munkát, a vállalatnál csaknem ezerszázan vagyunk, és több mint száz pozíciónk még nyitott. Ez a szerződés azért fontos nekünk, mert jó tudni, hogy a kormányzat számít az SAP-ra a hazai gazdaság fejlesztésében.
De mi a tartalom mögötte?
Egyfajta szándéknyilatkozat, amely a múlt eredményei alapján született, és a jövőre garantál egyeztetési lehetőséget. Konkrétan: az SAP-termékek kellő teret kapnak, hogy megmutathassák magukat, mint a világon legjobban használt vállalati szoftvertechnológia. Ez tudásmegosztást is tartalmaz a mi oldalunkról, amit szívesen fogad a kormány. Sőt, meghallgatják a véleményünket az oktatás vagy az egészségügy fejlesztésével összefüggésben is.
Fotó: Vémi Zoltán
Hogyan tapasztalja, lózung csupán vagy valódi törekvés Magyarország digitális felfuttatása?
Kifejezetten komoly törekvéseket látok, az új kabinet pedig még erősebb hangsúlyt helyez erre az innovációs minisztériummal. Fontos, hogy az ilyen kiemelt átalakítást megfelelő szinten képviseljék és egységesen koordinálják a kormányzatban. Eddig is volt ilyen fórum, csak szétdarabolva, ami szerintem néha nem a legelőnyösebb, mert eltérő irányú fejlesztések is megvalósulhatnak. Pedig a digitalizációnál prioritás, hogy egy főcsapás legyen. Nem véletlen, hogy a kommunikációja is erős a digitalizációnak, hiszen ez valóban egy olyan forradalom, amelyhez ha nem csatlakozik az ország, akkor lemarad.
Hol érdemes kezdeni a gyakorlatban a digitalizációval?
Rengeteg területen el lehet kezdeni, a kérdés, hogy hol érhetők el a leglátványosabb eredmények. Az biztos, hogy az oktatásban bevezetett digitális stratégia alapvető fontosságú. És ez nem abban merül ki, hogy a könyveket felváltja a tablet, hanem a tartalom változik meg. Feladatfüzet helyett integrált tesztek, videók és animált magyarázatok adhatják az oktatás velejét. A digitalizáció megadja a szükséges technológiát, de az csak akkor előrelépés, ha tartalmat is tudunk hozzárendelni. Ezt jól szemlélteti az oktatás, de más a helyzet egy olyan országos ellátórendszerben, mint például az egészségügy, államkincstári működés, ahol a tartalom maga az adat. A különböző rekordok összefésüléséből hasznos következtetések vonhatók le. Ez igaz lehet a turizmus, a sport területére, a vidék felzárkóztatására is, ezek esetében jó irány a modern városok és falvak program.
Megvannak a feltételek ahhoz, hogy ki lehessen aknázni a lehetőségeket?
A szabályozási területen látok néhány fehér foltot, például, hogy milyen adatokat és hogyan lehet felhasználni. De a folyamatot akadályozhatja egyfajta tudásféltés is. Ezért mondom, hogy kulturális változásra is szükség van a digitalizáció kiszélesítéséhez. Németország ebből a szempontból is jó példa lehet, ott tartományi szinten vezénylik ezeket a folyamatokat.
Tegyük fel, hogy a digitalizáció átüti a falat. Az robbanásszerű élmény lesz a hétköznapokban?
Szerintem már most is az. Az, hogy az adóbevallás pár kattintás, vagy hogy a Sziget Fesztiválon pénz és bankkártya nélkül lehet fizetni, elég forradalmi, nem? Tény, hogy a digitalizáció jelenléte még ennél is feltűnőbb lehet. Gondolok itt például a személyi igazolvány csipesítésére, amely onnantól kezdve jegyként is működhet a tömegközlekedési eszközökön, vagy a szociális juttatások is ráterhelhetők. A kiskereskedelemben és a postai szolgáltatásokban is tágak a határok.
Ez utóbbi inkább attól hangos, hogy a csomagszállításra is képtelen.
Szerintem azért komoly menedzsmentfókusszal és sok emberi munkaerő bevonásával sikeresen teljesített a Magyar Posta az utóbbi ünnepek csomagszállítása terén. Itt éppen azt látjuk, hogy a digitalizáció elérte a társadalmat. Az internetes térnyerése miatt világszerte megsokszorozódott a csomagrendelés, a levélfeladások meg visszaestek. A csomagmennyiségek sokszor egy-egy időszakra összpontosulnak, ezeket kell tudni leszállítani, ami már folyamatszempontból sem egyszerű feladat, és nem magyar sajátosság. Ezt mindenki érzi, csak arról kevesebbet hallani, hogy kényelmesebb lett az életünk, és ez milyen hamar természetessé vált számunkra. Pedig a háttérben jelentős fordulatok vannak az évtizedek alatt felépített infrastruktúrákban.
Ha már posta, az SAP Budapesten tartott egy nemzetközi posta- és reptéri konferenciát is. Miről szóltak ezek a rendezvények?
A cégünk huszonöt iparágnak kínál specifikus megoldásokat. Ezek a szoftveres lehetőségek még érdekesebbek azokon a piacokon, amelyek jellemzően országos szinten egyszereplősek. Ilyen a posta, a vasút és a légi közlekedés is. Ezek a vállalatok nehezebben jutnak egymástól információhoz a fejlesztésekről, hiszen versenytársai is egymásnak, így nem feltétlenül fogadják egymást örömmel. De a hívásunkra eljöttek Argentínától Finnországig, és beszéltek a saját tapasztalataikról, megosztották azt is, hogy mi a jó a technológiai megoldásokban, és mi nem.
A teljes cikket a Világgazdaság szerdai számában olvashatja
