Óriási munkaerőhiányhoz vezetett az ingatlanpiac túlhevülése

Magyarországon már hozzászokhattunk ahhoz, hogy a munkaerőhiány olyan szintű, amely már fékezi a gazdasági növekedést. Azonban a régió többi országában is hasonló a helyzet. Csehországban, Lengyelországban, Szlovákiában és Romániában is szűk a munkaerőpiac, az elmúlt években milliók költöztek Nyugat-Európába. Különösen súlyos a helyzet a régiós építőiparban, amely az elmúlt tíz év legnagyobb konjunktúra-időszakát éli, azaz élné, ha lenne elegendő kőműves, ács és tetőfedő.

A Colliers International és a Cushman & Wakefield elemzése szerint az idei első fél évben 5 milliárd euró áramlott a kelet-közép-európai régió építőiparába, az év végén pedig az összeg meghaladja az eddigi rekordot, a 2017-es 13 milliárd eurót. A jelenség hátterében főleg az áll, hogy nagy mennyiségű kohéziós forrás jut a szomszédos országokba, a régiós növekedést részben az uniós forrásokból támogatott infrastrukturális projektek hajtották. Hazánkban különösen túlhevült a piac, az idén minden hónapban 15–40 százalék között bővült az éves alapú építőipari aktivitás. Csak az idén majdnem 10 százalékot nőtt az építőipar hozzájárulása a GDP-hez. A régiós országok építőiparának hasonló a problémája: az alacsony munkanélküliség és a szakképzett munkaerő hiánya az egekbe lökte a béreket, miközben az építőipar kénytelen egyre több képzetlen munkavállalót alkalmazni. Csehországban és Szlovákiában a szektor bővülése átlagosan 10 százalék körüli az idén, a lengyel ágazati aktivitás havonta 15–30 százalékkal növekszik. Romániában az éves alapú statisztika hektikusan alakul, mivel a hitelezésből túlpörgetett gazdaság hűlni kezdett, ami az építőipar teljesítményére is visszahat.

A régió egyik legnagyobb építőipari vállalata, a Strabag szerint veszélyben van a piaci szereplők profitabilitása, mivel az elszálló bérköltség és az emelkedő nyersanyagárak felemészthetik a céges profitokat. Egy másik piaci szereplő, a Skanska AB azt közölte: kényszermegoldásokhoz folyamodnak, hogy elkerüljék a fennakadásokat.„Direkt hosszabb ütemtervet adunk meg, hogy ne csússzunk meg, és néha a Távol-Keletről igyekszünk munkaerőt szerezni, vagy egyéb munkakörökből próbálunk átképezni embereket” – mondta a vállalat régiós vezetője, Michal Jurka. A helyzet súlyosságát azzal érzékeltette, hogy csak Pozsonyban 25 ezer ács hiányzik a következő évek projektjeiből. A Hagag Development Europe egy bukaresti projektről számolt be, amelyben egy olajvállalat hétemeletes központját újítanák fel 8 millió euróból – erre pedig összesen 35 munkás jut.

A helyzetre egyelőre nincs megoldás. A kelet-közép-európai régióban gyorsan nőnek a bérek, de az egy főre eső GDP még alig fele az uniós átlagnak. „Romániában az átlag nettó munkabér 20 százaléka az unió szektoriális átlagbéreinek, Lengyelországban pedig 35 százaléka, ezzel a bérszinttel nehéz hazacsábítani a munkavállalókat” – panaszkodott Thomas Birtel, a Strabag vezérigazgatója. A Nyugaton dolgozó munkavállalók hozzáállását nehéz monitorozni, a legtöbb szakember szerint azonban nem kell nyugati béreket fizetni, csak egy a korábbinál nagyobb biztonságot adó életszínvonalat kell biztosítani ahhoz, hogy mind több munkavállaló térjen haza. Nálunk a Gyere haza, fiatal programot hirdette meg a kormányzat, hogy hazacsábítsa az elvándorlókat, több országban pedig elég erős szavakat használtak a politikusok. A lengyel kormányfő, Mateusz Morawiecki például gazdasági patriotizmust emlegetett, és kolonializmussal vádolta a nyugati cégeket. „Elegünk volt abból, hogy a nyugati vállalatok elveszik tőlünk, ami kell nekik.”

A haragos szavak mögött van ráció: a régiónak szüksége van a szabad munkaerőre, hogy növekedni tudjon. A nemzetközi körülmények is segíthetnek az országoknak: becslések szerint 15 százalékkal csökkent a Nagy-Britanniában dolgozó külföldiek aránya az idei harmadik negyedévben a Brexit miatt. Ez azonban még nem jelent megkönnyebbülést sem a magyar, sem a régiós versenytársak építőiparának.