Pontosan hány ember hiányzik jelenleg a magyar munkaerőpiacról?
Az MGYOSZ a tagszervezetein, illetve a tagvállalatain keresztül nagyjából 200-250 ezer fős hiányt tapasztal. Pontos adatok erre vonatkozóan nincsenek, mert az üres álláshelyek számát a munkaadók vagy bejelentik, vagy nem. A Központi Statisztikai Hivatal ugyan közöl adatokat, de mivel azok csak a bejelentett üres álláshelyeket jelzik, nem szabad rájuk alapozni. Ami viszont a számoknál fontosabb, hogy a deficitből adódóan milyen fejlesztések nem valósulnak meg a cégeknél. Egyre többen gondolkodnak úgy, hogy beruháznának, piaci igény is lenne rá, de végül elhalasztják, mert a fejlesztéssel létrejövő pozíciókat nem tudják kivel feltölteni. Amit ebből látni kell, az az, hogy ennek ellenére a magyar gazdaság jól teljesít, de ettől csak jobban növekszik a munkaerőigény. A munkaerő hazai kínálata viszont szűkül – főleg demográfiai okokból –, amivel párhuzamosan nő a munkaerőhiány is. Ez sajnos a magyar társadalomba van kódolva a következő húsz-huszonöt évre, és ha a gazdaság fejlődésében nem lesz nagy törés, úgy együtt kell élnünk vele.
A hiányt azért lehet kezelni.
A problémára megoldás lehetne a munkaerő-kereslet szűkítése, ha növekedne a gazdaság termelékenysége és hatékonysága. Sokkal differenciáltabb beruházástámogatási politika kellene, mert be kell látni, hogy több munkahelyre már nem igazán van szükség, úgysincs kivel betölteni. Új munkahelyek létrehozását csak a nagy hozzáadott értéket előállító, relatíve kisebb létszámigényű ágazatokban kellene állami és uniós forrásokból segíteni. Ez persze nem azt jelenti, hogy amelyik ágazatban nagy a munkaerőigény, ott nincs helye a támogatásnak, csak nem az új kapacitások megteremtésére, hanem a hatékonyság növelésére kellene koncentrálni. Ezt az elvet kellene érvényesíteni a kormányzati támogatási politikában, illetve az európai uniós források elosztásánál.
A munkaerőpiacon tátongó űr betöltésének rengeteg módja van. Sokan harmadik országbeli munkavállalók jelenlétében látják a megoldást, mások viszont félnek tőlük. Mennyire jellemző a külföldiek jelenléte a magyar piacon?
Az utóbbi hetekben sűrűn jelentek meg olyan cikkek, amelyekben azt írták, hogy az utóbbi években ugrásszerűen megnövekedett a harmadik országokból származó munkavállalók száma hazánkban. Nos, ez nem teljesen van így, hiszen már húsz éve is nagyjából 70-80 ezer külföldi állampolgár dolgozott nálunk. Amit fontos leszögezni velük kapcsolatban, hogy szükség van rájuk, hiszen bizonyos vállalkozások léte függ tőlük. Gondoljunk csak a sok termelőüzemre, amelyeknek már célzottan kell külföldről munkaerőt behozniuk, mert egyszerűen nincs elegendő magyar szakmunkás. A hazai vállalatok régebben a magyarlakta területekről toboroztak, most már inkább Ukrajnában teszik ezt, de nem elképzelhetetlen, hogy távolabbi országokból is jönnek majd vendégmunkások. Úgy sejtjük, hogy az ilyen dolgozók száma az elkövetkezendő időszakban nőni fog, de nagy baj is lenne, ha ez nem így történne. Az azt jelentené, hogy a magyar leállt, és már nincs szükség többletmunkaerőre.
Egyes adatok azt mutatják, hogy az elmúlt években jelentős mértékben fehéredett a magyar gazdaság. A feketefoglalkoztatás mennyire játszik szerepet a magyar munkaerőpiacon?
A fekete- és a szürkefoglalkoztatás a vállalkozásokban becslésem szerint körülbelül 4-500 ezer munkavállalót érint. Hogy ez mekkora arányban van jelen a hétköznapokban, arra nem lehet pontos számot mondani, hiszen a feketének legalább ötven árnyalata van a munkaerőpiacon. A jelenség néhány ágazatra és inkább a kisebb cégekre jellemző, amelyek így képesek életben tartani magukat. Ezzel együtt kevésbé hatékony álláshelyeket tartanak fenn, amitől a hatékonyabb vállalatok nem jutnak megfelelő számú munkaerőhöz. Ez ellen a kormányzatnak, a munkáltatói szervezeteknek, valamint a szakszervezeteknek együttesen kell fellépniük, megteremtve a motivációt ahhoz, hogy a vállalkozások a törvényes utat válasszák. Vannak olyan országok és adórendszerek, amelyek ezt a fogyasztókon keresztül érik el, őket azzal motiválják, hogy egy igénybe vett szolgáltatás költségeit – számlákkal bizonyítva – leírhatják az adójukból vagy az adóalapjukból. Itthon is lehetne ilyen irányba tapogatózni, de ez nehezen összeegyeztethető az logikájával. Könnyebb út lenne, és az MGYOSZ emellett többször is kiállt már, ha az állam felülvizsgálná a munkaügyi ellenőrzések módszerét. Az utóbbi évtizedekben jelentősen csökkent a munkaügyi ellenőrök száma, és a hatékonyságuk is visszaesett. Az ellenőröknek a munkáltatók és a munkavállalói szervezetek bevonásával a teljesen illegális vállalkozások és a feketefoglalkoztatás felderítésére kellene koncentrálniuk ahelyett, hogy a legálisan működő és ezért könnyen elérhető cégeknél derítenek fel kisebb problémákat.
Nemzetgazdasági szempontból és a hazai vállalkozások túléléséhez is fontos cél a digitalizáció. Erre milyen hatással van a munkaerőhiány?
Lehet a gátja és a serkentője is. Hátráltatója, mert a digitalizációhoz elengedhetetlen informatikusokból óriási a hiány. A serkentője pedig azért, mert ha egy cégnek nincs megfelelő számú munkaereje, akkor a hiányzó dolgozókat valamilyen formában ki kell váltania. Az állam eltökélt a digitalizációs fejlesztések tekintetében, és a vállalatok is ebbe az irányba haladnak. Ahol probléma merülhet fel, az a kkv-szektor. Itt ugyanis általános gond a tőke és a szaktudás hiánya, tehát nehezebben futnak az átállást célzó projektek. A vállalkozásoknak nagyon nagy szükségük lenne egy állami programra, amelyhez csatlakozhatnának, mert egyedül egészen biztosan nem tudnak kellő gyorsasággal haladni a digitalizációban.
A munkaerő-deficit főként egyes megyeszékhelyeken és a fővárosban jelentős, de vannak olyan területek, ahol akad tartalék. Az ott élőket hogyan lehetne aktivizálni?
Óriási feleslegek az országban már nem nagyon vannak, de valóban vannak régióbeli különbségek a munkaerőhiány mértékében. Fontos lenne a területi mobilitás erősítése, aminek azonban két alapvető korlátja van: az egyik a munkavállalók lakhatása, a másik a dolgozók képzettsége. Az előbbit a kormány is felismerte már, és elkezdte támogatni munkásszállások létesítését, ugyanakkor probléma, és indokolatlan pluszköltséggel jár, hogy a munkásszállás igénybevételét az adórendszer jövedelemként kezeli. Fontos lenne, hogy a munkásszálláson való elhelyezést normál vállalati működési költségként számolhassák el a cégek, így könnyebben tudnának lakhatást biztosítani a munkavállalók számára. A megfelelő képzettség elérésére pedig konkrét munkáltatói igényekre épülő, célzott képzési programokat kellene indítani a munkavállalók számára.
Fokozódhat a jövőben a munkaerőhiány?
A demográfiai adatok alapján a munkaerő-kínálat évente mintegy negyvenezer fővel csökken, amit még tovább ronthat a magyarok külföldi munkavállalása. Az utóbbi kapcsán csak reménykedünk, hogy minél többen találják meg itthon a számításukat, azonban az utóbbi évek dinamikus bérnövekedése ellenére sem tudunk még jó ideig versenyezni Nyugat-
Európával. A szakadék hatalmas, amelyet egyelőre csupán szűkíteni vagyunk képesek. Persze a megfelelő alternatíva nem csak bérkérdés, fontos szerepet játszik a megfelelő perspektíva és a munkakörnyezet is. Én optimista vagyok, ha a munkaerőhiány kezelésében az utóbbi két év lendületével haladunk tovább, akkor nem fog megtörni a magyar gazdasági növekedés.
