Bizonyára sokat csuklottak az építőanyag-kereskedők az utóbbi években, hiszen az elszálló építési költségek okai között a folyamatosan emelkedő anyagárakat mindig minden fejlesztő megemlítette.
Pedig a környező országokhoz képest továbbra is nálunk a legalacsonyabbak az anyagárak. Időnként előfordultak persze kiugró mértékű, évi többszöri áremelések, ami leginkább azokban a termékkörökben volt jobban érzékelhető, ahol a hirtelen megnövekedett keresletet a gyártók nem tudták kiszolgálni, és termékhiányos időszakok alakultak ki. Ilyet lehetett tapasztalni például a térkő és a kőzetgyapot esetében. Véleményünk szerint azonban az építési költségek jelentős növekedéséért elsősorban nem az építőanyagok árszintemelkedése, hanem a képzett munkaerő, a szakemberhiány miatt megemelkedett kivitelezési és egyéb szolgáltatási díjak, illetve munkadíjak tehetők felelőssé.
A válság utáni ritka fillér időszaka után a konjunktúra elhozta a sűrű forint korát. Mihez kezdenek a bőséggel?
A fokozott kereslet a gyártóknak és a kereskedőknek is többletköltségekkel jár. Kapacitást és hatékonyságot kell növelni, költeni kell minőségfejlesztésre, innovációra, képzésekre. Egyértelműen látszik, hogy az építőanyag-gyártók a többletbevételeik jó részét fejlesztésekre fordították. Robotizálni kényszerül és készül mindenki, mert az élőmunka egyre drágább, és nem lesz több munkás, miközben most sincs elég szakmunkás.
Vagyis nem passzív haszonélvezői az építőipar pörgésének, hanem máris előremenekülnek?
Gyártói oldalról sokkal nagyobb hangsúly került azon termékek – például gépi vakolatok, csiszolt tégla – előállítására, amelyekkel kis létszám mellett is gyorsan és hatékonyan tudnak dolgozni a szakemberek. Kereskedői oldalról pedig a fókusz a minél jobb vevőélmény elérésén van, ahhoz pedig a piaci változások és a vevői igények követésén, a visszajelzések által generált folyamatos változásokon és fejlődésen keresztül vezet az út. Továbbá az ÚjHáz Zrt. kiemelt figyelmet fordít a kollégák szakmai képzésére, ami a korábban említett – a gyártói fejlesztések eredményeként piacra kerülő – új termékek sikeres, szakmai alapon való értékesítése végett is elengedhetetlen.
Vagyis a vevőknek a munkaerő költségének növekedését vagy a fejlesztést szolgáló beruházások árát kell megfizetniük, esetleg mindkettőt. Megállíthatatlan a drágulás?
Alapvetően a hirtelen megugrott keresletre, az ezáltal kialakuló keresleti piacra nem voltak felkészülve a gyártók, ezért termékhiányos időszakok alakultak ki, amelyek magukkal hoztak egy erőteljesebb áremelkedést, amit még tovább fokozott a forint gyengülése és a gyártási költségek, köztük az alapanyag és a munkabérek növekedése. A 2020-as évben további áremelkedés prognosztizálható, viszont a mértéke alacsonyabbra tehető, mint a korábbi években, mivel a gyártói oldal kapacitásfejlesztései és a lassuló piac következtében hosszú évek évek óta először újra egyensúlyba kerülhet a kereslet-kínálat.
Mire számít 2020-ban, mennyit visel még el a piac?
Az építőanyagok esetében nagy általánosságban és átlagosan 5-10 százalékos áremelés prognosztizálható, ami elsősorban a forint gyengülésének és a gyártási, működési költségek növekedésének tudható be.
A megrendelésállomány mennyiségének alakulásából és összetételéből milyen prognózis rajzolódik ki az építőipar teljesítményét illetően?
Lassulás van, már a nyáron láttuk, hogy visszaesik a megrendelésállomány, szerényebbek a fejlesztői, kivitelezői tervek, alábbhagyott a beruházási kedv, a gyártónak leadott rendelések visszaigazolási határideje rövidült, a kiszolgálások egyenletesebbek. Az esztendő nyertese valószínűleg a felújítási és a családi házas piac lesz, ami a korábban kisebb volumenben fogyó közép- vagy magas értékű termékek piaci részarányának növekedését eredményezheti.
Egyelőre nem látunk változást a korábbi időszakhoz képest, még régiós összevetésben sem. Becsléseink szerint a múlt évi forgalmunk körülbelül 20-25 százaléka köthető valamilyen módon a családi otthonteremtési kedvezményhez. Viszonyításképp: ezen a téren előzetesen a 2015–2019-es időszakra 10–25 százalék között változó volument becsültünk. A CSOK-os piacot nem tudjuk mérni, mert a számlákon nem szerepel a cél, illetve a projekt finanszírozásának mikéntje. De igazából az olyan nagyberuházások, mint a kecskeméti Mercedes- vagy a nyíregyházi Lego-gyár építése, valamint egy-egy nagyobb stadionberuházás dobja meg az építőanyag-gyártók és -kereskedők forgalmát, és nem az ennél egyébként kiegyensúlyozottabban prosperáló lakáspiac. Évente 40 ezer lakásnak kellene épülnie, hogy száz év alatt megújuljon az állomány, de egyelőre ennek a fele sem épül fel.
És az is jelentős csúszásokkal, időnkénti építőanyag-hiánnyal. Még ha lenne is beruházói szándék ennyi lakásra, ki építené fel ezeket?
Most ehhez valóban szűkös a meglévő, vagyis leépített kivitelezői kapacitás, és igaz, hogy az elmúlt másfél évben volt olyan termék, mint például a már említett kőzetgyapot és a térkő, amire esetenként akár három-hat hónapot is várni kellett, azonban ez részben a gyártói kapacitások bővítése, a fejlesztések jóvoltából, részben pedig a lassuló piac miatt az év második felében már nem okozott fennakadást, és várhatóan ezután sem fog.
A konjunktúra, a megnövekedett megrendelésállomány árnyoldala az építőiparban, hogy újra nőtt
a lánctartozások volumene. Mi
a helyzet a kereskedelemben?
A megnövekedett megrendelésállomány új kihívás elé állított minket is. Korábban – éppen a kintlévőségek miatt – szigorú fedezeti rendszert vezettünk be, az ÚjHáz Centrum építőanyag-kereskedelmi hálózat több mint hatvan tagja csak a saját fedezete összegéig tud rendelni. Amikor megnőtt a piac, éppen a fedezet lett a növekedés gátja, a tagcégek érthetően termelni akartak, ezért vevőbiztosítást kötöttünk, hogy fedezve legyünk, és közben a partnereinket se lehetetlenítsük el. A modell bevált, a hálózat életképesnek bizonyult, és tovább növekszik, jelentős kintlévőségek nélkül. Minél nagyobb egy cég, annál nagyobb a transzparenciája és a komplexitása is, a piaci szereplők növekedéséből minden partnerük profitál.
Mérlegen az esztendő
Az ÚjHáz Centrum tisztán magyar tulajdonú, országos építőanyag-kereskedelmi hálózat, központja a Győr-Moson-Sopron megyei Tényőn van. A társaságot 1997-ben öt győri építőanyag-kereskedő alapította, 2005 óta zárt körű részvénytársaságként működik. Az ÚjHáz Centrum országos hálózata több mint 90 telephelyet foglal magában, mintegy 1900 alkalmazottal. A vállalat 2018-as árbevételének csaknem egyharmada a Budapest környéki régióból származik. Az elmúlt esztendőben hatmilliárd forintot költöttek beruházásokra, aminek eredményeként az építőanyag-kereskedelmi hálózat telephelyei 100 ezer négyzetméter új területtel, benne több mint 4 ezer négyzetméternyi eladótérrel és bemutatóteremmel bővültek, eközben az értékesítőként alkalmazott munkavállalók száma több mint százzal nőtt. A cég hároméves stratégiájának középpontjában az értékesítés támogatása és az üzleti intelligencián alapuló vállalatirányítás kialakítása szerepel – jelezte a társaság évértékelő közleményében. A 2018-as 62 milliárd forint összforgalmat az ÚjHáz Centrum a múlt évben becslések szerint több mint hétmilliárd forinttal múlhatta felül. Az év egészét tekintve a legnagyobb mennyiségben és értékben értékesített termékek listáját a kerámia falazóelemek, a térkő, a cement és a beton alapcserép vezette a hálózat tagjainál. A legnépszerűbb termékek iránti kereslet összességében a fővárosban és Kelet-Magyarországon volt a legmagasabb.
