Megkezdtük annak a javaslatnak a szakmai előkészítését, amelyben kezdeményezzük a távmunka mint munkavállalói alapjog kötelező biztosítását – erről a Magyar Távmunka Szövetség (MTSZ) elnöke, Forgács Tamás beszélt a Világgazdaságnak. Elmondta, hogy olyan, a gyakorlathoz közel álló szabályozásra van szükség, amely tükrözi a valós munkavégzési szokásokat, valamint párhuzamosan kezeli a munkavédelem és a munkaidő elszámolásának kérdését, a távmunkára való szervezeti felkészülést, az otthoni munkavégzés ellenőrzését és az információbiztonsági és információs önrendelkezési szempontokat. „Mindez a munkavállalóknak életminőség-javulást, a munkáltatóknak olcsóbb működést és szélesebb munkaerőpiacot, az országnak pedig a vidék elnéptelenedésének megállítását eredményezné, új dimenziót nyitva a területfejlesztés, a nemzetközi foglalkoztatás, valamint a tudásalapú, digitális gazdaság terén” – mutatott rá.
Az MTSZ üdvözli a távmunka hirtelen megnövekedett térnyerését, ám felhívja a figyelmet arra, hogy a folyamat számos kockázatot rejt magában. Itthon a járvány kitörésével a távmunka három modellje (eseti, rendszeres, állandó) közül a nemzetközi szinten is legritkább került fókuszba: az állandó távmunka. Ez azért problémás, mert még ha az adott foglalkoztató alkalmazta is korábban a home office lehetőségét, és nem a nulláról indult az infrastrukturális kiépítettség terén, az új helyzet munkaszervezési vagy kontrollingszempontból teljesen más megoldásokat követel. Vagyis a járványhelyzet a gyakorlott távmunkáltató cégeket is kihívás elé állította.
Forgács Tamás szerint a munkavállalók 60 százaléka dolgozik otthonról. A munkaadók két hónapja vezették be tömegesen a távmunkát, ami egyértelműen a hatékonyság romlásához vezetett. „Borítékolható, hogy a mostani keretek között sem a munka mennyisége, sem a munka minősége nem éri el az irodai munkavégzés szintjét. Ha ez hónapokon át így marad, katasztrofális körülményekhez vezethet.” A bizalmi alapú távmunka el fog halni, mivel egy vállalatot sem lehet informális, pusztán bizalmi szinten irányítani. Például egy százfős cégnél havi 50-100 millió forintnyi bruttó bérköltség keletkezik, ehhez legalább napi nyolc óra munkára épít a tulajdonos. Ha ennek a töredéke valósul meg, számszerűsíthető veszteség éri a szervezetet. Ezt fokozza a magyar jogi szabályozás elavultsága: a munka törvénykönyve (MT) már csak a távmunka miatt is reformra szorul, de a munkaidő-elszámolási klauzulák is elavultak. „Egy átlagos budapesti munkavállaló napi egy órát ingázik, ez az MT szerint nem számíthat bele a munkaidőbe. Ez éves szinten mintegy harminc nap ingyenmunkát jelent” – jegyezte meg.
Az MTSZ szerint a hatékonyságromlás kockázatára az objektív adatvezérelt (data driven) teljesítménymérés a megfelelő válasz. Ahogy létezik taxióra és online pénztárgép, ehhez is vannak eszközök. Az a vállalat, ahol ez nem adott, most versenyhátrányt szenved el. Ha a munkával kapcsolatos tevékenységek transzparenssé válnak, munkakörönként előállítható az az elváráshalmaz, amellyel az üzleti célok teljesülhetnek. „Régóta azt valljuk, hogy a helyhez kötött erőforrásokat nem igénylő munkakörökben a távmunka egy természetes módja a munkavállalásnak. Egy egészséges szervezetben meg kell oldani a munkaszervezést és -mérést úgy, hogy mindegy legyen, hol tartózkodik a dolgozó.” Forgács Tamás szerint az irodai költségek, az utazással töltött idő és a járulékos környezetszennyezés mind-mind felesleges többlet. Ennek kiváltására pedig a technológia évtizedek óta rendelkezésre áll.
