Sikeres céget vett át január végén, majd jött a koronavírus-járvány. Bizonyára nem válságmenedzselésre készült.
Eredményes céget vettem át, de már az előző vezetőség is tudta, hogy több dolgot orvosolni kell majd. A korábbi menedzsment által készített 2020-as üzleti tervből is kitűnt, hogy a likviditás menedzselése lesz az év egyik legnagyobb kihívása. Az elmúlt időszakban folytatott nagyszabású beruházások elvitték a pénzt, ezeket ugyanis nem hitelből, hanem a saját megtermelt eredményéből finanszírozta a vállalat. A likviditás menedzselése már akkor is nehéz feladatnak ígérkezett, amikor óriási felfutásban volt a turizmus, és özönlöttek a külföldi vendégek a fürdőkbe. A cég mindvégig egy lábon állt, kizárólag a turizmusra építette a jövőt, aztán egyszer csak megjelent a koronavírus-járvány, és március 15-től május 30-ig minden fürdő zárva volt.
Az előző vezetőség éppen arra volt büszke, hogy saját erőből valósítottak meg húszmilliárd forintnyi beruházást.
Lehetett volna hitelből finanszírozni, ami ütemezett költség lett volna, és kevésbé viszi el a likviditást. A pénz mostanra mindenképp elfogyott volna, mert esedékessé váltak különböző kötelezettségek. Ilyen például az 1,4 milliárd forint kifizetése a fővárosnak, ebből 700 milliót átutaltunk márciusban. Korábban nem volt szüksége hitelfelvételre a cégnek, de amikor a tavasz elején megszűntek a bevételek, folyószámlahitelből kellett finanszírozni a költségeket. Ezt végül egy korábban kötött beruházási hitelszerződés utófinanszírozásra történő lehívásával ki tudtuk váltani.
Milyen beruházásra készültek?
A szerződésben szereplő összeget eredetileg részben a Király fürdő felújítására és potenciálisan a Rác fürdőre – amely akkor nem tartozott a BGYH üzemeltetésébe, és ma sem így működik – szánták, de most a csillaghegyi beruházás utófinanszírozására kaptuk meg, ez segíti a likviditási helyzetünket. Lassan eljutunk odáig, hogy a havi bevételek fedezni fogják a havi költségeket.
Mi lesz a Király fürdővel?
A Király fürdő beruházása 3,5 milliárd forintos nagyságrendben szerepelt az előző vezetőség tervében. Ezt leállítottuk, a fürdőt már nem is tudjuk megnyitni, mert 2018 óta nincs ÁNTSZ-engedélye. Olyan lepusztult, hogy muszáj hozzányúlni, csakhogy most erre nem tudunk áldozni. Annál is inkább, mert a fürdő forgalma napi száz-kétszáz látogató volt, tehát egy kvázi soha meg nem térülő beruházás lenne. A turizmus szempontjából fontos a fürdő, egy igazi gyöngyszem, de még nem látjuk, mit tehetünk.
A Gellért fürdő is zárva marad?
Úgy tudjuk, hogy 2021. december 31-ig üzemel a hotel, ezért addig a fürdő is fog. Ez az időszak alkalmas a tervezésre, hogy miként kell egy ötcsillagos gyógyszállót és egy ahhoz tartozó ötcsillagos gyógyfürdőt kialakítani. Mindehhez a kapcsolódó forrásokat is meg kell találni, hiszen gigantikus költség lesz.
A fürdő megsüllyedt, évek óta alá van dúcolva, a gépészete elavult. Miután hajdan a Gellért szálló a fürdővel szimbiózisban épült, amikor a szálloda felújítása elkezdődik, a fürdőének is napirendre kell kerülnie.
A tavalyi 20 százalékos forgalomnövekedés és 18,4 milliárdos bevétel után mi realizálódhat az idén?
Eredetileg 5-6 százalékos forgalomnövekedéssel számoltunk, most viszont folyamatos válságtervezés zajlik. Ha minden jól alakul, vagyis ha nincs második hullám, és nem kell újra bezárni, akkor a tavalyi 40 százaléka, nyolc- és kilencmilliárd forint között lehet az idei bevétel.
Ez mekkora veszteség?
Nagyságrendileg három-négymilliárd forint. Ennyit kell a következő években előteremteni. Csak olyan beruházásokat lehet majd elindítani, amelyeknek az eredménytermelő képessége nagyban hozzájárul a válsághelyzet következményeinek kigazdálkodásához. A csillaghegyi beruházás például önmagában nagyon jó, de azt mutatják a számok, hogy húsz év alatt sem térül meg. Ki fogunk lábalni ebből a nehéz helyzetből valahogy.
Az egyik lépés a nyitás a belföldiek felé?
Igen. Ez a világ már nem lesz olyan, mint volt, turisztikai szakértők szerint a fürdők 2022 második fél évében érhetik el a 2019. évi forgalom 70 százalékát. Mindenki csak találgat, soha nem volt ilyen helyzet. Egyelőre a felfutás sokkal lassúbb, mint ahogy gondoltuk. Június 30-ig a tavalyi forgalom 10 százalékát sem értük el, júliusban már volt egy-egy meleg vasárnap, amikor a nagy forgalmú strandok, mint a Palatinus és a Paskál, a tavalyi forgalom 80 százalékát tudták hozni. Ez nagyon nagy szám, hiszen közben limitáltuk az egyidejűleg beengedhető emberek számát, mert a Nemzeti Népegészségügyi Központ szerint az üzemeltetők felelőssége is a járvány megelőzése. Nem akarunk a 80 százalékos telítettség fölé menni. Közben nekünk is a hazai turizmus előmozdítása lehet egyfajta megoldás, nem véletlenül indultunk júliusban nagyon kedvezményes, akciós jegyekkel. A Széchenyi és a Rudas fürdőben a januári ár 50 százalékáért adjuk a belépőt.
Nemrég még az overtourism víziója rémítette meg az európai metropoliszok lakóit. Mennyivel kevesebb turistával egyezne ki tartósan?
A turizmus további felfutásával számoltunk, de másra hangolva, mint a korábbi menedzsment. Azt láttam a vendégpanaszokból és a kollégákkal való beszélgetésekből, hogy a tömegturizmus a fürdőnek, a vállalatnak akkora kihívás, hogy már nem mindig képes kezelni. Évente 365 napon keresztül voltak nyitva a fürdők, most tapasztaltuk meg igazán, amikor bezártunk, hogy mindez mit okozott. A mindennapos nyitva tartás állagmegóvási oldalról valószínűleg nem tartható fenn, muszáj időnként leállni. Nyilván olyan egyensúlyt és arányokat kell kialakítani, hogy miközben nagyon fontos a turizmusból származó bevétel, senki ne érezze úgy, hogy a mennyiség a minőség rovására megy.
Kijön a matek, ha tartósan kevesebb lesz a vendég?
Kijön, ha a hatékony vállalati gazdálkodással is foglalkozunk. Amíg nagyon nagy volt a bevétel a turizmusból, nem volt rákényszerítve a vállalat, hogy ezzel törődjön. Meg kell találnunk a tartalékokat, és akkor is profitábilisan kell működnünk, ha nincs a korábbi volumenű üzleti turizmus. Olyan, többletbevételt biztosító, minőségi szolgáltatásokat kell nyújtanunk, amelyekkel elérjük, hogy a kevesebb vendég minél több pénzt költsön el nálunk. Képzett szakembereink vannak, remek gyógyvizeink, be kell tehát hoznunk a fürdőkbe például a magánorvosi szolgáltatásokhoz kapcsolódó kezeléseket, de olyan áron, amelyet a belföldi vendégkör is meg tud fizetni. Korábban 19 ezer forintot fizettek a külföldiek az egyórás masszázsért, most ötalkalmas bérleteket kezdtünk árulni a fürdőinkben 37 ezerért, ezek jól fogynak.
Hogyan alakul a nemzetközi vendégkör?
Vannak külföldiek, egyes napokon már 56 százalékát adták a vendégkörnek a Széchenyiben. A békeidőkhöz képest persze minden napunk alacsonyabb forgalmú: napi öt-hatezren, csúcsidőben nyolcezren fürdőztek a Széchenyiben, most 1-1,2 ezer jegyet adunk el. Vannak külföldön élő magyarok és más turisták is, spanyolok, franciák, dél-koreaiak és kínaiak, sok ázsiai egyetemista ragadt Európában. A fapadosok újraindulásának viszont még nagyon kevés az eredménye. A mi életünk részben össze van kötve a repülőtéri forgalommal. A második hullám hírére nemrég szinte megfeleződött a járatok száma.
Az előző vezérigazgató első lépése volt, hogy felmentette a vezetőséget, majd bevont kétezer darab éves ajándékbérletet. Ön mit lépett először?
A gazdasági igazgatótól váltam meg, később a műszaki vezetésben volt egy váltás, de ma is együtt dolgozom a menedzsmentnek több mint a felével. A fürdővezetőknél egyetlen esetben volt változás, de ott is a régi gárdából került ki az új vezető. A második intézkedésem a bérmegállapodás újratárgyalása volt az üzemi tanács és a szakszervezet képviselőivel. Vállalati szinten megmaradt a 10 százalékos keret, de a vezetők differenciálhattak, mert olyan nincs, hogy mindenki ugyanolyan minőségben dolgozik.
Szűts Ildikó: meg kell találnunk a tartalékokat, és akkor is profitábilisan kell tudnunk működni, ha hiányzik a korábbi volumenű üzleti turizmus
Névjegy
Szűts Ildikó 2007-től az Országos Humánmenedzsment Egyesület elnöke, 2008–2010 között a Magyar Posta Zrt. vezérigazgatója volt. 2010 és 2014 között az OTP Bank Nyrt. elnöki főtanácsadója, 2015-ig a Vodafone Magyarország Alapítvány kuratóriumi elnöke. Felügyelőbizottsági tag
a Menedzserek Országos Szövetségében. Diplomát az ELTE Bölcsészettudományi Karán, majd a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen szerzett. A Pécsi Tudományegyetem és a Budapesti Gazdasági Főiskola címzetes docense.
