A hazai ivóvízellátó rendszerek csaknem 56 százaléka túlnyomóan kockázatos állapotú, ezek 45 százaléka túl van a műszakilag hasznos élettartamán – állapította meg a Nemzeti víziközmű-közszolgáltatási stratégia társadalmi egyeztetésen lévő anyaga. Kijelenti, hogy
a felújításokra és pótlásokra fedezetet kell biztosítani, az érintett rekonstrukció pedig egyre nagyobb finanszírozást igényel.
Miközben azonban részletes helyzetképet ad a többségében korábban már nyilvánossá tett szakmai anyagok alapján, továbbá rámutat a fő problémákra, és jelzi, hogy azokat el kell hárítani, adós marad azzal, hogy az elvégzendő feladatokat milyen ütemezésben és mennyi pénzből kellene megvalósítani. Ajánlásában ehelyett 2021. december 31-i határidőt ad egy hosszú távú rekonstrukciós terv kidolgozására.
A teendők tömege hatalmas az elsősorban a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) adatain alapuló háttéranyag szerint. A MEKH által jóváhagyott gördülő fejlesztési tervek szerint a víziközmű-rendszerek rekonstrukciója a következő 15 évben évente átlagosan 103 milliárd forintot emészthet fel. Csak néhány példa:
egyes helyeken javítani kell az ivóvíz minőségét, máshol bővíteni a szennyvízhálózatot, gondoskodni a csapadékvíz-elvezetésről, valamint megoldani a szennyvíz tisztítását.
Kevésbé torlódnának a munkák, ha víziközmű-szolgáltatók bevételei fedeznék azon javítások, felújítások és fejlesztések költségét, amelyeket tevékenységük minőségi ellátásához el kell, vagy el kellene végezniük. Erre nem a stratégia, hanem a KPMG 2016-ban, majd a Századvég 2018-ban készített tanulmánya mutatott rá, de később a MEKH sem jutott más álláspontra, ám máig nem javult a helyzet. A Századvég – erről akkor a VG beszámolt – a szakma súlyos munkaerő-problémáiról, az átlagtól elmaradó bérekről, a víziközmű-rendszerek egyre gyakoribb hibáiról, a központi támogatások egyenlőtlen elosztásáról írt. Javasolta a közműadó eltörlését az érintett 39 szolgáltató esetében – ez nem történt meg –, és rámutatott, hogy a 2013-as rezsicsökkentés súlyos terheket ró a víziközmű-szolgáltatókra.
Egy jogszabályváltozás nyomán terítéken van azon hazai önkormányzati tulajdonú víziközmű-szolgáltatók egyetlen, állami cégbe terelése, amelyek a fenti nehézségeik miatt nem tudják ellátni a feladataikat. Ennek kapcsán tegnap Schmidt Jenő, a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének elnöke közleményben arra kért minden felelős önkormányzati vezetőt, hogy ne adják át az érintett vagyont, működtessék tovább a víziközmű-cégeket, mivel csak a közösségi tulajdon tudja garantálni az ellátás biztonságát. Ismerteti, hogy a mintegy 40 víziközmű-cég harmada, a hátrányos vidéki adottságokat öröklő kisvárosokat és falvakat üzemeltető szolgáltatók a csőd szélén van, a fizetésképtelenség náluk hetek, hónapok kérdése. A középső harmad is csak azért mutat még életjeleket, mert nem végzi el a szükséges karbantartást, felújítást. Eközben az állami víziközmű-cégek öt év alatt 67,5 milliárd forint pénzbeli támogatást kaptak, és elengedtek számukra 65 milliárd forint eszközpótlást.
Elmaradt pár frissítés
Néhány idősor legfrissebb adata eleve csak 2018-as az egyeztetésen lévő stratégiában. Egy szemléletformálással kapcsolatos KEHOP-felhívás kapcsán az olvasható, hogy várhatóan pénzhez jut a pályázat tartaléklistára helyezett nyolc projektje is, holott ez már tavaly megtörtént. Tervként szerepel egy 2021. januári KEHOP-pályázat meghirdetése is, a gördülő fejlesztési tervek évi 103 milliárd forintos költsége pedig szerepelt a 2018-as Századvég-elemzésben is, egy korábbi MEKH-adatra hivatkozva.
