A Nokian Tyres 650 millió eurós beruházással épít üzemet a romániai Nagyváradon. A munkálatok már folynak, a tervek szerint a termelés 2025 elején már teljes kapacitással zajlik, a részleges üzem pedig már 2024 végén elindul.
A finn autógumi-gyártó negyven helyszín közül választotta Nagyváradot. Ami végül döntött, az a jó lokáció, a társaság főbb közép-európai exportpiacai ezer kilométeres körön belül vannak Nagyváradhoz képest. A finnek abban bíznak, hogy a jövőben létrejövő 500 állást helyiekkel tudják majd feltölteni, így a munkabérre kevesebbet kell költeniük, mint ha például Magyarországot vagy más közép-európai országot választottak volna.
Ha minden a tervek szerint alakul, ez lesz a Nokian első zéró karbonkibocsátású üzeme. A felhasznált energiát megújuló forrásokból szerzik be, az abroncsgyártáshoz szükséges gőzt pedig fosszilis tüzelőanyagok felhasználása nélkül állítják elő.
A kezdeti kapacitás évi 6 millió abroncs lesz, elsősorban személygépkocsi- és SUV-felnikre gyártanak gumikat. A 650 millió eurós beruházás egy részét (100 millió eurót) az EU is támogatja.
A háború húzta keresztül a finnek terveit
A projekt valószínűleg ötletként sem merült volna fel, ha nincs az orosz–ukrán háború. Korábban ugyanis a gumik 80 százalékát Oroszországban gyártotta a Nokian, annyira olcsó volt ott a termeléshez kellő energia. De nem csak emiatt volt kulcsfontosságú számukra Oroszország, a termékértékesítésből származó árbevétel 20 százaléka is innen érkezett.
Most viszont teljesen más a helyzet,
a geopolitika nemcsak hogy szerepet játszhatott a beruházás helyszínének kiválasztásakor, hanem szinte a legfontosabb szemponttá vált.
Szinte biztos, hogy csak NATO- és EU-tagország jöhetett szóba, más választásuk egyszerűen nem volt, 2022 őszén vonultak ki Oroszországból, ha maradnak, elvesztették volna a teljes EU-piacot, miután a szankciós csomagokba az autógumik is bekerültek.
A nagyváradi gyárból a teljes közép-európai piacot lefedhetik (a skandináv országokba a finnországi gyárban készülő gumikat értékesítik; emellett pedig jelen vannak Amerikában is). Nagyváradról ezeket a fontosabb országokat szolgálják ki: Németország, Ausztria, Svájc és Franciaország, valamint Lengyelország és a Cseh Köztársaság. Egy közép-európai gyárat egyébként is létrehoztak volna, de csak évekkel később.
Mi szólt még Románia mellett?
A Nokian vezetői vizsgálták Szerbiát, hiszen az autóipara kifejezetten fejlett, de nem tagja sem az EU-nak, sem a NATO-nak. Törökországot is elvetették, mivel nem EU-s ország. Felmerült Magyarország is, a finnek azonban ezt az ötletet is elvetették – írta a döntéshozatal hátteréről a The New York Times. Szlovákia pedig nem akart még egy nehézipari nagyberuházást, helyette az IT-re fókuszálnak.
Ahogy szűkült a kör, a finn társaság menedzsmentje olyan szempontokat is értékelt, mint az autópálya, vasútvonal és kikötő közelsége. Számításba vették, mennyi az engedélyeztetés és az építkezés várható időigénye (a helyi adottságok alapján)- és mennyire vállalkozásbarátiak a hatóságok. De még azt is kielemezték, hogy a külföldi vezetők a gyerekeiket be tudják-e iskolázni nemzetközi oktatási intézménybe, elég jó-e az egészségügyi ellátás, és mekkora a természeti katasztrófa esélye.
Nagyvárad sikere jelentős, ha megnézzük, hogy a Deloitte (a Nokian felkért tanácsadója) az utolsó körre milyen erős jelölteket választott ki: volt még egy romániai helyszín, két lengyel, valamint egy-egy portugál és spanyol. Az utóbbit gyorsan elvetették a magas bérek és a szigorú munkaügyi szabályok miatt. Portugáliában pedig az volt az ellenérv, hogy az energiaellátás nem stabil, ráadásul az engedélyezési eljárás sem elég gyors.
Lengyelország előző, de a döntéshozatalkor még hatalmon lévő kormányát antidemokratikusnak ítélték, pedig minden más mellettük szólt, az alacsony munkabér, más multik jelenléte, gyors engedélyezés.
Nagyvárad mellett további érvek szóltak. Az építkezés azonnal elkezdődhetett, a közművek már a helyükön voltak, és egy új naperőmű is épült. Az Európai Uniótól a Romániában beruházó vállalatoknak nyújtott fejlesztési támogatások összege pedig magasabb, mint Lengyelországban.
Egyébként a háború nélkül a finnek nem építettek volna 100 százalékban karbonmentes üzemet: korábban épp az olcsó gáz miatt választották Oroszországot, most ennek a kínálatnak az eltűnése változtatta meg teljesen a cég gondolkodását.
Nem is tervezik, hogy akkora megafactoryt építenek, mint Oroszországban.
