Sanchez csatát vív Magyarországgal a Talgóért – ilyen és ehhez hasonló hangzatos címadásokkal jelennek meg a spanyol sajtóban azok a cikkek, amelyek Európa egyik legnagyobb vonatgyártójának esetleges magyar felvásárlásáról tudósítanak.

Pedro Sanchez, Talgo
Az évszázad üzlete: a spanyol kormány már csak az időt tudja húzni – végül magyar kézbe kerülhet Európa egyik legnagyobb vonatgyártója. Fotó: Pedro Sánchez Pérez-Castejón/Facebook

Tény, hogy az ügylet a legfelsőbb szintig, a spanyol kormányfőig jutott, aki a napokban megígérte: kormánya elemezni fogja a Talgo teljes egészére tett ajánlatot. „Azon dolgozunk, hogy pontosan lássuk ennek a tranzakciónak a részleteit. Garantálni fogjuk a Talgo jövőbeli stabilitását, ami számunkra kiemelten fontos” – fogalmazott a sajtónak Pedro Sánchez Pérez-Castejón.

A spanyol kormány húzhatja az időt a Talgo magyar felvásárlásáig

Ha minden igaz, az említett spanyol kormányzati vizsgálat már kezdetét is vette, azonban hiábavaló lenne azzal számolni, hogy az egyhamar befejeződik. Az El Cronista spanyol újság legalábbis arra hívta fel a figyelmet, hogy a kabinetnek legfeljebb három hónap áll rendelkezésére, hogy engedélyezze vagy megvétózza a felvásárlást. Ez tehát azt jelenti, hogy amennyiben Madrid maximálisan ki akarja használni a rendelkezésre álló időkeretet, 

nyárnál előbb aligha kerül pont a Talgo-felvásárlásra. 

Könnyen lehet, hogy a spanyol kormánynak valójában mindössze ennyi mozgástere maradt, vagyis hogy időben minél inkább eltolja a folyamat végét. A magyar befektetők ugyanis olyan jó ajánlatot tettek le a Talgo részvényesei elé, amelynek a megfúrása súlyos következményeket vonhat maga után.

Visszautasíthatatlan a magyar ajánlat a Talgóra

Ahogy arról a Világgazdaság is beszámolt , a magyar Ganz-Mavag Europe Zrt. (ez egy projektcég, amely mögött a többségi tulajdonos a Magyar Vagon Zrt., a kisebbségi pedig a magyar állam) 619 millió euró értékű nyilvános vételi ajánlatot tett a Talgo vasútépítő vállalatra. A spanyol tőzsdefelügyelet (CNMV) honlapján elérhető dokumentumból kiderül, hogy 123,8 millió cserélhet gazdát 5 eurós áron, de csak abban az esetben, ha a magyar befektetők legalább 50 százalék plusz 1 részvényarányt szereznek a cégben.

Mindez túlzás nélkül visszautasíthatatlan ajánlat, 

  • hiszen 14,42 százalékos felárat jelent a 2024. február 7-i záróárhoz (szakértők ezt tartják reális árazásnak) képest 
  • és 27,71 százalékosat a 2023. november 15-i árhoz viszonyítva, amikor a Talgo hivatalosan is bejelentette a Magyar Vagon érdeklődését. 
  • Ha ennél is távolabbi historikus adatokat veszünk alapul, akkor az is megállapítható, hogy a tavaly november 15-ét megelőző egy, három- és hathavi átlagárakhoz képest a magyar ajánlat 35,7, 36,06, valamint 41,37 százalékos pluszt kínál.

Nem csoda, hogy Talgo igazgatótanácsa közleményben jelezte, hogy a felvásárlási szándékot barátságosnak és vonzónak értékeli a részvényesek számára, az árról alkotott véleménye pedig kedvező. 

A piac döntött: a magyarok vegyék meg a Talgót

Mindez önmagában is erős jelzés a spanyol államnak, hogy ne feküdjön keresztbe az üzletnek, de ezen túlmenően is több lényeges piaci megerősítéssel is bír a magyar konzorcium.

Az egyik, hogy megszerezték annak a 18 hitelező banknak jóváhagyását, amelyek hitelezik a Talgo projektjeit. A pénzintézetek kijelentették, hogy tulajdonosváltás esetén is fenntartják a korábbi hitelállományt és nem fogják visszakövetelni az eddig kiutalt mintegy 227 millió euró visszatörlesztését. Ugyancsak mérföldkő, hogy a Talgo legnagyobb, 40 százalék fölötti részesedéssel bíró részvényese, a Trilantic elkötelezte magát a magyar ajánlat elfogadása mellett.

Sőt, a referenciarészvénnyel rendelkező Oriol család, amelyhez a Talgo megalapítása köthető közölte, hogy 

minden segítséget megad az ajánlattevőnek, amire csak szüksége van az ajánlat sikeres teljesítéséhez.

A spanyol piac általános pozitív reakciójához persze a magyar üzleti kör hozzáállása is kellett a pénzén túl. A Ganz-Mavag Europe Zrt. ugyanis leszögezte, hogy fenntartaná a Talgo spanyolországi székhelyét, tevékenységeit (két gyárát), csakúgy mint a foglalkoztatást, és stratégiai partnerként a kereskedelmi kapcsolatot a spanyol vasúti közlekedési vállalattal (RENFE).

Mindent összegezve a spanyol média is arra lyukadt ki, hogy az adminisztráció lezongorázása után az ügylet minden érintettje mosolyogni fog és még pezsgősüvegek is eldurranhatnak. A már idézett El Cronista szerint a mosolyok már biztosan kiültek az arcokra, de hogy az üzletfelek pezsgőztek-e már, azt egyelőre nem merik megkockáztatni.

A spanyol kormány oroszokat lát

Ennek pedig az az oka, hogy a spanyol vezetés legalábbis a kommunikációban látványosan befeszült. Jordi Hereu spanyol ipari miniszter arról nyilatkozott, hogy az ügyletet felülvizsgálja a külföldi befektetéseket elemző testület, mivel a Talgo stratégiai vállalat Spanyolország számára a vasúti mobilitásban betöltött alapvető szerepe miatt. Óscar Puente közlekedési miniszter pedig egy gazdasági rendezvényen jegyezte meg, hogy a spanyol kormány minden tőle telhetőt megtesz, hogy elkerülje a felvásárlást.

Ennek okaként azt jelölte meg, hogy feltételezéseik szerint a magyar konzorcium mögött oroszok, egyenesen az orosz állam áll. Erre azonban semmilyen konkrét bizonyítékot nem szolgáltatott, így a kijelentés könnyen értelmezhető úgy is, mint a politikai nyomásgyakorlás része. A jelenleg regnáló, szocialista Sánchez-kormány politikailag nem szimpatizál Magyarország jobboldali, konzervatív kormányával. Ezt ugyancsak azzal magyarázzák, hogy „Orbán Viktor szoros kapcsolatban áll Vlagyimir Putyinnal”, olyannyira, hogy „az EU-n belül Magyarország Oroszország legszorosabb szövetségese”.

Mindenesetre a Talgóra ajánlatot magyar csoportban nem látszik orosz tulajdonos. Vagyis ha ezt a vádat a spanyolok komolyan gondolják, azt hitelt érdemlően alá kell támasztaniuk. Ha ezt nem teszik, hiába alakították ki úgy a jogi szabályozást, hogy lehetőségükben áll megvétózni a Talgo eladását, a mostanra előállt, fent részletezett támogató piaci környezetben ennek a kártyának a kijátszásával

könnyen bíróság előtt találhatják magukat.

Ugyanis nagyon nehezen lenne védhető, hogy miért lehetetlenítettek el egy olyan piaci műveletet, ami minden résztvevő számára nyertes helyzetet eredményezne. Hogy a Pedro Sánchez Pérez-Castejón vezette kormány hogyan dönt, az a következő hónapokban, május végig, június elejéig ki fog derülni.

Kifektetési stratégia: több ütőképes magyar társaságra lenne szükség

Mintegy 77 milliárd forinttal támogatta magyar vállalatok külföldi beruházásait az elmúlt két évben az exportfejlesztési ügynökség. A „kifektetési stratégia” megvalósítása kiemelt célja a kormánynak: zászlóshajóink már vannak, de még sok a tennivaló. Az egyik kitörési pont a Balkán lehet.