Újításokkal teszi biztonságosabbá és hatékonyabbá a radioaktív hulladékok tárolását a Radioaktív Hulladékokat Kezelő Közhasznú Nonprofit Kft. (RHK). A társaságot – még más néven – 1998-ban a paksi atomerőműből kikerülő, majd a létesítmény lebontásakor keletkező sugárzó anyagok kezelésére, tárolására hoztak létre, de az RKH felel az összes többi, elsősorban ipari és egészségügyi eredetű sugárzó anyag használat utáni sorsáért is.
A 100 százalékos állami tulajdonú RHK a Központi Nukleáris Pénzügyi Alapban (KNPA) felgyűlő pénzből gazdálkodik. Az alap befizetői a tárolandó anyagokat küldő szervezetek, döntően persze az atomerőmű. Az RHK-nál folyó fejlesztéseknek, optimalizálásnak köszönhetően csökken az a tétel, amelyet az atomerőműnek évente be kell fizetnie az alapba – mutat rá az innovációiról készített kiadványában az RHK. Tavaly egyébként 14,7 milliárd forintot használt fel beruházásaihoz az alapból a társaság, egy évvel korábban pedig 12,6 milliárdot.
Megháromszorozódott a helykihasználás
Az RHK az egyik nagy újítást a Bátaapátiban működő Nemzeti Radioaktívhulladék-tárolóban (NRHT) valósította meg, amelynek 250 méter mélyen lévő tárolókamráiba kerül a paksi atomerőmű kis és közepes aktivitású radioaktív hulladéka. Az innováció lényege a hulladékot tároló hordók elhelyezésének megváltoztatásában rejlik. A hordók kezdetben kilencesével kerültek egy vasbeton konténerbe, a hordók közötti üres teret pedig inaktív cementpéppel töltötték fel. Így az I-K1 tárolókamrában 4833 hordót helyeztek el, ám a tárolókamra térfogatának mindössze mintegy 13 százalékát töltötte ki ténylegesen a 970 köbméternyi hulladék.
A második kamránál azonban az arány 39 százalékra nőtt, a továbbiak pedig már 43 százalékos. Ezt úgy sikerült elérni, hogy a vasbeton konténer helyett vékonyfalú merevített acélkonténert használtak, amelyekbe még az atomerőmű területén belehelyeznek négy, 200 literes szilárd radioaktív hulladékot tartalmazó hordót, a közöttük lévő üres teret pedig folyékony radioaktív hulladékból készített cementpéppel töltik ki. „Ezt nevezzük kompakt hulladékcsomagnak (KHCS)” – magyarázza az RHK.
E csomagok a második kamrában egyetlen, nagy vasbeton medencébe kerülnek, majd a vasbeton fedlappal lezárt medence tetejére is hulladékos hordókat helyeztek. A csomagok közötti teret inaktív betonnal öntötték ki. Az így elért 39 százalékos helykihasználást annak köszönhetően lehetett tovább növelni, hogy a további kamrákat már eleve a hulladékcsomagokhoz méretezve építették meg.
„Az RHK Kft. és az atomerőmű szakembereinek közös, innovatív megoldásának köszönhetően a Magyarországon keletkező kis és közepes aktivitású radioaktív hulladékot – beleértve a Paksi Atomerőmű négy blokkjának üzemviteli és leszerelési hulladékát is – az eredeti tervekhez képest fele annyi kamrában lehet véglegesen elhelyezni” – emeli ki az RHK.
Ezzel az eredeti közel harmadára csökkent a térkiképzéshez kapcsolódó minden környezeti hatás (zaj, rezgés, kőzet kiszállítása és deponálása), a közúti szállítások száma pedig megfeleződött. Az újítás 2021-es bázisáron mintegy 40,5 milliárd forint megtakarítást jelent a régi elhelyezési koncepcióhoz képest.
Több tárolócső, ugyanannyi kamrában
A másik nagy innovációra az atomerőmű területén lévő Kiégett Kazetták Átmeneti Tárolójának (KKÁT) esetében került sor. Ott tárolják ideiglenesen azokat a kiégett fűtőelemeket, amelyek előtte 3-5 éven át az erőmű pihentető medencéjében időztek. A KKÁT-ba már szárazon helyezik be a fűtőelemeket tartalmazó kazetták, mégpedig hermetikusan zárt acélcsövekben, amelyek vasbetonfalakkal körülvett kamrákban sorakoznak, függőlegesen. A modulrendszer bővíthető. A költséghatékonyabb tárolást célzó projekt 2012-ben indult, a cél ez esetben a technológiaváltás és a kamrák kapacitásbővítése volt. Az eredeti tervek szerint ugyanis 33 kamrában 14 850 tárolócső sorakozott volna, de az atomerőmű üzemidő hosszabbítását is figyelembe véve ugyanennyi kamrában 50 év alatt 17 483 kazettát kell elhelyezni. Az első 16 kamrában egyenként 450 tárolócső található, de a 17-24. számúban már egyenként 527, a jövőben épülő 9 kamrába pedig egyenként 703 lesz. Mivel így a tárolócsövek közelebb kerülnek egymáshoz, különösen oda kell figyelni a kazetták hőtermelésére. Ennek érdekében a megnövelt kapacitású kamrákba átkerülnek a legrégebben pihentetett kazetták, a frissen az erőműből érkezők pedig a kiürített helyekre kerülnek. E fejlesztés révén az új kamrák létesítési költsége az eredetinél 4,5 milliárd forinttal lesz kisebb.
