Megközelítőleg száz hazai településen van már távhőszolgáltatás, ami 650 ezer lakást és több mint másfél millió embert foglal magában a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH), valamint a Magyar Távhőszolgáltatók Szakmai Szövetségének (Matászsz) közös, 2021-re vonatkozó kiadványa szerint.
Több a lakossági, kevesebb az egyéb ügyfél
A távhőszolgáltatók által eladott 27 765 tarajoule hő majdnem kétharmadát a lakosság használta fel (20 835 tarajoule), a többit az egyéb felhasználók (6929 tarajoule). Az ország legnagyobb távhőpiaca Budapest, amelyet Miskolc, Debrecenben, Pécs és Szeged követ. A közzétett táblázatok alapján 2013 és 2021 vége között a lakossági díjfizetők száma 8502-vel 682 280-ra nőtt, ebből 2021-re 2261 ügyfél jutott, vagyis tavaly felgyorsult a távfűtött lakások számának növekedése. Viszont a nem lakossági ügyfeleké 2013 óta 1080-nal 19 163-ra csappant, ráadásul ebből 489 szintén a múlt évre esett.
Beépített kapacitásai alapján az ország legnagyobb távhőtermelője a Budapesti Erőművek Zrt, a legtöbb településen pedig a Veolia aktív.
A megtermelt távhő mintegy 69 százalékát, 29 841 terajoule-nyit földgázból állították elő. Ám míg a gáz súlya lényegében ugyanezen a szinten mozog évek óta, a távhőtermelésben felhasznált ára az egy évvel korábbinak több mint kétszeresére nőtt: gigajoule-onként 4453 forintra. A lakossághoz eljutó távhőt annak termelői és szolgáltatói is hatósági áron kötelesek továbbadni, a gazdálkodásunkban emiatt keletkező, üzletileg indokolt veszteség pedig a jogszabály szerint kipótolható a távhőkasszából. Ez egy olyan alap, amelybe 2011 óta a számláikon keresztül az áramfelhasználók dobnak be pénzt kapcsolt szerkezetátalakítási díj néven, de amelyen a Világgazdaság szeptemberi cikke szerint akár ezermilliárdos lyuk is lehet.
A távhőtermelésben a földgáz után a második legnagyobb súllyal használt energiaforrás a biomassza, amelyre tavaly 17 távhőtermelő támaszkodott az országban. Igaz, a 17 termelő közül nem mind használt kizárólag biomasszát, és az érintett távhőtermelő sem feltétlenül az egyetlen az adott településen. Például a Greenergy Power Kft. a bajai távfűtés számára gázt is éget, de Baján szolgáltat a tisztán gázra alapozó Baja Energetika Kft. is. Ez a kevert állapot amúgy jellemző sok termelő és a legtöbb település esetében is.
A harmadik legnagyobb súlyú, egyben szintén megújuló energiaforrás a geotermia: termálvizet 14 településen vontak be a távfűtésbe. Ennek kapcsán Szita Gábor, a Magyar Geotermális Egyesület elnöke a közelmúltban felhívta a Világgazdaság figyelmét, hogy a távhőtörvény csak az úgynevezett távhőtermelői engedélyesekre vonatkozik, de mellettük működnek az országban települési geotermikus hálózatok is, amelyek köz- és lakóépületek fűtését szolgálják (ezek a hálózatok nem is szerepelnek a MEKH és a Matászsz most hivatkozott táblázatában).
További, de már csak egyedi példa a megújulók, illetve hulladékok szerepére a távhőellátásban, hogy Veszprémben bevetették az SNG-t (szintetikus gázt), Budapesten a kommunális hulladékot és a megújulók áramából származó villamos energiát, Debrecenben a szennyvízgázt, Miskolcon a depóniagázt, Pécsett az SRF-et, ami szintén hulladékalapú energia. A paksiak atomerőművi, tehát szintén karbonmentes távhőt használhatnak.
Kell még fűtőolaj, tüzelőolaj, PB-gáz és szén is
Van néhány, földgáztól eltérő „karbonos” megoldás is. Tizenhárom hazai hőtermelő fűtőolajat is használ, Szentlőrincen a PB-gáz, Budapesten két helyen a tüzelőolaj, egy helyen a propán, Ajkán és Dorogon pedig a szén segít be.
Észszerű és gazdaságos, hogy a Dunaferrt is ellátó ISD Power a kamragázt és a kohógázt is hasznosítja a távhőellátásban, de nem tudni, meddig. A rendezetlen tulajdonosi hátterű és irányítású vasművel szemben megcsappant üzleti bizalom a társaság működésének olyan mértékű megrendüléséhez vezetett, hogy a hónap elején az E.ON jelezte, lekapcsolja az ISD Power áramellátását. Bár ezt számára egy kormányrendelet megtiltotta, továbbra sem tiszta a kép a vasmű, az erőműve, emiatt Dunaújváros távhőellátása szempontjából sem. Egy kormányhatározat szerint ugyanis addig kell biztosítani az áramellátást, amíg az a Dunaferr telephelyén található legnagyobb kockázatot jelentő létesítmények szakszerű és biztonságos leállításához szükséges.
A távhőtermelés energiahordozó mixe módosulhat a földgáz rovására és a földhő javára a geotermikus beruházásokra vonatkozó törvény napokban elfogadott módosításával. Az Energiaügyi Minisztérium közleménye szerint a geotermia 2030-ra éves szinten akár 1-1,5 milliárd köbméter földgáz felhasználását válthatja ki. A geotermikus energia kutatásának, kinyerésének és hasznosításának engedélyezése a Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti Hatóságánál működő bányafelügyelet hatáskörébe kerül. A főszabály szerint a geotermikus energia csak a bányafelügyelettel kötendő, határozott idejű szerződés alapján nyerhető ki és hasznosítható. A szerződéskötéshez az energiaügyi miniszter egyetértése szükséges. A maximum harmincöt éves időtartam egy alkalommal, legfeljebb az eredeti időtartam felével meghosszabbítható.
A szerződés létrejöttéhez szükség van megállapodásra is a kinyert geotermikus energia felhasználásáról, vagyis feleslegesen nem valósulnak meg projektek.
A bányavállalkozónak vállalnia kell, hogy a felhasználni tervezett geotermikus energia éves mennyiségét kinyeri. A kitermelt vizet a technikai és földtani lehetőségekhez képest teljes mértékben vissza kell sajtolnia. Könnyítés viszont, hogy a geotermikus energia kinyerését és hasznosítását a természetes felszíntől mért 150 méter feletti földkéregrészig a bányafelügyelet szerződéskötés nélkül, egyszerűbb eljárásban, saját hatáskörben engedélyezheti.
Lehetne kisebb a távhőrendszer vesztesége
A múlt év végén 213 távhőrendszer működött az országban, míg 2003-ban még 242, a mélypont pedig 2010-re esett 196 rendszerrel. A hivatkozott összefoglaló összevetette a hazai távfűtés 2021-es állapotát néhány európai országéval, de a táblázata nem ad sem teljes régiós, sem európai képet. Ausztria, Csehország, Észtország, Finnország, Litvánia, Magyarország, Szerbia és Szlovénia szerepel benne. A felsoroltak közül hazánknál csak a szerb távhőtermelés függ jobban a gáztól, majd 80 százalékban, míg a másik véglet Finnország 10 százalékkal. A szénre Csehország és Szlovénia távhőtermelése is majdnem 47-47 százalékkal támaszkodik, de magas a finnországi 12 és a szerbiai megközelítőleg 14 százalék is, míg a hazai csak 0,1 százalék. A biomassza hasznosításában Litvánia (66,7 százalék), Észtország (55,3) és Ausztria (47,9) vezeti a listát, amit csak akkor irigyelhetünk meg a magyarországi 13 százalék ismeretében, ha az előttünk járók magas biomasszaarányát nem a fatüzelést takarja. Az egyéb megújulókra jutó 24 százalékával Finnország messze veri a 2,7 és nulla százalékával az e szempontból a béka fenekénél lévő többi ország távhőtermelőjét.
A hulladékkal való távhőtermelésben Finnország és Észtország áll a legjobban, Szerbia közben sehol sincs.
Mindenütt ronda adat a távhőrendszer vesztesége, amely csak Csehországban és Finnországban 10 százalék alatti, a többiben ennél néhány százalékkal nagyobb. A szégyenlistát Szerbia vezeti 14 százalékkal, Ausztria nem közölt adatot. Csehországban működik a legnagyobb, 39 gigawattos távhőtermelő beépített kapacitás, a finnországi ennek a kétharmada, a hazai az ötöde. (Osztrák, észt és szerb adat nincs.) Finnország közel 24 gigawattja kiemelendő, mert azt egy mindössze 5,5 millió lakosú országban építették ki, igaz, ott hidegebb van.
