A Mavir Zrt. január 1-jétől megváltozott módszertan alapján tervezi a villamosenergia-rendszer egyensúlyának fenntartásához szükséges tartalékkapacitás mértékét – derül ki a társaság közzétételéből.
Hagyományosan a rendszerterhelés, vagyis a villamosenergia-fogyasztásban várható változások alapján számították a szükséges tartalék mértékét, ugyanis az esetleges kiegyenlítetlenségek jellemzően a fogyasztók oldalán történt változásokból következtek. Az időjárásfüggő megújulók, elsősorban a napenergia-termelés dinamikus felfutásával azonban jelentősen megnőtt a forrás-, vagyis a termelésoldali bizonytalanság, és az erre visszavezethető kiegyenlítetlenségek lettek a meghatározók. Ennek megfelelően, egészen 2022. december 31-ig, a Mavir – mint magyarázza – egy átmeneti, a forrás- és a fogyasztásoldali bizonytalanságokra alapozott számítást használt a tartalékméretezésben.
Optimalizálható a lekötött tartalékkapacitás nagysága
Az Európai Bizottság vonatkozó szabályainak értelmében azonban a rendszerirányítóknak fokozatosan át kell térniük a valószínűségi alapon történő számításra, amely a fellépő kiegyenlítetlenségek statisztikai eloszlására épül. A Mavir már 2023. január 1-jétől ennek megfelelően alakította át a módszertanát. Az elmúlt két év adataira alapozva – több más tényező, így például az időjárási körülmények mellett –, alapvetően az egyensúlytalanságok előfordulási valószínűsége adja az alapját a tartalékméretezésnek. Az új módszertan figyelembe veszi az IGCC-t, amely a rendszerirányítók által a nemzetközi régióban alkotott, az egyidejű, ellentétes irányú kiegyenlítetlenségek nettósítása szabályozási energia aktiválása nélkül.
Az új tervezési módszertan legfontosabb előnye, hogy hatékonyabbá teszi a szükséges tartalékkapacitások mértékének megállapítását. Egyfajta finomhangolás ez, amely lehetővé teszi, hogy csak a ténylegesen szükséges időszakra és mennyiségben kössön le a Mavir tartalékokat.
Az első hónapban várhatóan sikerül mintegy 30 százalékkal csökkenteni a beszerzett tartalékok mennyiségét,
vagyis jelentősen csökken a rendszerszintű szolgáltatások költsége, így végső soron az összes villamosenergia-fogyasztó jól jár a módszertani változással.
