Bár a 3D-s nyomtatásra sokan úgy gondolnak, mint az egyik legmodernebb technológiai vívmányra, a módszer már a múlt század nyolcvanas éveitől jelen van, és azóta számos területen – többek között az iparban és az orvostudományban – óriási fejlődésen ment keresztül. A luxusszegmensben azonban csak az utóbbi időben kezdett elterjedni a használata, ez pedig felvet néhány kérdést. Veszélyezteti-e a luxuscégek exkluzivitását a reprodukció ezen formája, vagy az a helyes taktika, ha egy adott brand újfajta együttműködésre törekszik a technológiával?
Erre keresi a válaszokat a Luxuo internetes magazin: a cikk szerzője felidézi, hogy az ipari forradalom eredményeként az 1800-as évektől vált lehetővé a tömegtermelés, az akkori technológiai vívmányoknak köszönhetően gyors fejlődésnek indult a textil- és divatipar is. És míg azóta is számos innováció segíti ezt a területet, időközben a hagyományos kézművesség szinte eltűnt, mivel gazdaságilag egyre kevésbé költséghatékony.
Ugyanakkor ez új lehetőségeket teremt a kézművesipar szereplőinek is, akik egy szűk rétegnek készítenek rendkívül magas minőségű, egyedi termékeket. Ez tette lehetővé többek között olyan luxusmárkák előretörését, mint a Louis Vuitton, a Hermes, a Chanel vagy a Prada. Azonban ahogy a technológia fejlődik, és teret nyernek az innovációk, óhatatlanul új gyártási módszerek jelennek meg, ezek pedig a luxusszektorra is nagy hatással vannak.
Mára számos területen elterjedt a 3D-s nyomtatás, a technológia lehetőségei gyakorlatilag határtalanok – és nem kellett sok idő hozzá, hogy a luxusmárkák is elkezdjenek nyitni ebbe az irányba, sőt, néhányan már meg is tették. A Balenciaga 2018-as őszi-téli kollekciója például számos 3D-s nyomtatóval készült darabot tartalmaz – ezek tökéletesen illeszkednek a modellek alakjára, a ruhákat a modellek pontos adatai alapján nyomtatták számítógép segítségével.
Egy másik nagy előnye a technológiának, hogy gyakorlatilag teljesen hulladékmentes – mivel a fenntarthatóság a luxuscégek esetében is napirenden van, ez nem elhanyagolható szempont.
Az LVMH-hez tartozó márkák, csakúgy, mint például az Adidas, már használják a 3D-s nyomtatást a termékeik prototípusának előállításához. De például egyes kiegészítőknél – ékszereknél, napszemüvegeknél – teljesen személyre szabott és egyedi darabokat is lehet így készíteni, és megmarad az exkluzivitás. Ez pedig igen fontos a luxuscégek számára.
A mai piacon azonban egyre inkább felhígul a termékek egyedisége, ám ez nem azt jelenti, hogy ezek a termékek ne lennének keresettek és vágyottak egy bizonyos vásárlóréteg számára. Sőt, a fiatalabb generáció tagjainak körében egyre nagyobb az igény a luxuscikkekre. A 3D-s nyomtatás pedig lehetővé teszi, hogy a megnövekedett igényeket gyorsabban elégítsék ki, és egyre többen engedhetik meg maguknak a luxustermékeket, ezzel azonban kérdésessé válik, hogy miként tarthatják fent a magas árakat ezek a márkák. Ha ugyanis bárki kinyomtathat magának a 3D-s nyomtatóval egy-egy luxuscikket, ami a megtévesztésig olyan, mint az eredeti termék, miért fizetne jókora összegeket a cégeknek?
A magas árakat igazolandó elég megnézni az egyes márkák hagyományait, a mesterségbeli tudást és az anyagokat, amelyeket használnak. Amikor valaki megvesz egy Chanel, Prada vagy Louis Vuitton terméket, azt az időt és szaktudást is megveszi, amely szükséges volt az adott áru megalkotásához. És – bár a termék egyes részeit elő lehet állítani 3D-s nyomtatással – a technológia nem helyettesítheti egy anyag esését vagy az egyedi szabásvonalat. A luxustermékek vásárlói nagyra értékelik a részleteket, nekik teljesen elfogadható a túlzónak tűnő árazás az ilyen termékek esetében.
A 3D-s nyomtatás tehát nem helyettesíti azt az élményt, amelyet egy adott márka üzletében tapasztal a vásárló
– ugyanakkor a technológia kiegészítheti azt a folyamatot, amelynek során ezek a márkák szélesebb közönség számára is elérhetővé válnak. A fejlődéssel pedig a 3D-s technológia egyre megkerülhetetlenebbé válik, így a teljes elutasítás helyett a luxusmárkáknak érdemes elgondolkodniuk a szinergiák kihasználásán.
