A nőstény békák nem párosodnak minden érdeklődő hímmel – fedezték fel német kutatók. Megtalálták a módját a kéretlen közeledés elhárításának: halottnak tettetik magukat. A felfedezésről a Royas Society Open Science című szaklapban számoltak be.
Fotó: Shutterstock
Az egész kontinensen elterjedt közönséges európai békáknál figyelték meg az úgynevezett „tónusos immobilitást”, amely feltételezhetően az evolúciójuk során alakult ki, hogy túléljék az intenzív és potenciálisan veszélyes párzási időszakot – magyarázta az ABC Newsnak Carolin Deitrich, a berlini Természettudományi Múzeum viselkedésökológusa, a kutatás vezetője.
A békáknál sem számít a méret
A békák párzási időszaka ugyan rövid, de igen viharos a tavasz elején, a hímek szabályosan harcolnak a nőstényekért, amelyeket ráadásul zaklatással, kényszerítéssel és megfélemlítéssel próbálnak párzásra bírni a tanulmány szerint.
A káoszban a nőstények könnyen „párzólabdába” kerülhetnek, amikor több hím kapaszkodik rájuk, és ettől elpusztulhatnak.
Deitrich eredetileg azért kezdte a kutatást, hogy kiderítse: a hímek kimondottan nagyobb testű nőstényeket választanak-e, mert az utóbbiak általában több petét raknak, így több utódot is biztosítanak. Kiderült, hogy a hímeket nem érdekli a méret, minden egyes nősténnyel párosodni akarnak.
Fotó: Shutterstock
A kutatók azt is észrevették, hogy a nőstények többféle hárító viselkedést is kifejlesztettek, ami meglepő, éppen a párzási időszak rövidsége miatt. Az egyik ilyen hárítási mód, hogy a nőstények kifacsarodva próbálnak kiszabadulni a hímek szorításából – ami általában a kisebb méretűek esetében sikeres módszer –, de azt az átverési trükköt is bevetik, hogy olyan hangot adnak ki, amelyik frekvenciájában és struktúrában is ahhoz hasonló, mint a párosodni akaró hímek „éneke”.
A cél nem a ragadozók átverése
A kutatókat azonban a leginkább a „legelképesztőbb” viselkedési forma, tónusos immobilitás, vagyis halottnak tettetés lepte meg, ismerte el Deitrich. A nőstény békák egyenesen kinyújtják a karjukat és a lábukat oly módon, ami a hullamerevséghez hasonlónak tűnhet.
A kutató emlékeztetett, hogy a nőstény európai közönséges békáknak nincs sok lehetőségük az állóképességük növelésére, mivel szezononként csak egyszer szaporodnak, és valószínűleg ez vezetett a kerülő viselkedés evolúciójához. Nagyon kevés irodalmi adat támasztja alá, hogy más gerinces fajok is színlelnék a halálukat a párzás elkerülésére.
Bár a jelenséget korábban megfigyelték már kétéltűeknél, pókoknál és szitakötőknél is, de náluk a cél általában az, hogy elkerüljék, hogy egy ragadozó észrevegye őket.
Fotó: Shutterstock
Ha a hímek agresszivitása nem lenne elég, a kétéltűeket, így a békákat is jobban veszélyezteti a klímaváltozás, mint bármely más gerincest: a több mint nyolcezer fajuk 40 százaléka tartozik ebbe a kategóriába, ami nagyobb arány, mint az emlősök, hüllők és madarak esetében.
A mezőgazdasági termelés, a fa- és növénykitermelés, valamint az infrastruktúra fejlesztése miatti folyamatosan csökken a veszélyeztetett kétéltűfajok mintegy 93 százalékának élőhelye. A Nature című folyóirat október elején közölt cikke szerint 2004 és 2022 között a klímaváltozás következtében a kétéltű fajok 39 százaléka került közelebb a kihaláshoz, míg két évtizeddel korábban ez még csak 1 százalékukra volt igaz.
1980 óta legalább 37-féle kétéltű tűnt el a Földről, legutóbb két békafaj, a Costa Ricán és Panamában élő a Chiriqui harlekin béka (Atelopus chiriquiensis) és az ausztráliai éles orrú béka (Taudactylus acutirostris).
