Súlyosan veszélyeztetik az afrikai vándormadarakat a kontinens középső és keleti részén bekövetkezett pusztító szárazságot okozó és a természetes vízrendszereket kimerítő időjárási változások – tudatta az AP hírügynökség.
Az éghajlatváltozás miatt egyre melegebb és szárazabb körülmények nehezítik a vándorló fajok életét, és a vándorlási szokásaik teljes megváltoztatására kényszerülhetnek. A több mint 2000 afrikai madárfaj mintegy 10 százaléka, köztük több tucat vándormadár veszélyeztetett, 28 faj – köztük a madagaszkári halászsas és a Taita-sólyom – a súlyosan veszélyeztetett kategóriába tartozik.
A madarakat ugyanúgy érinti az éghajlatváltozás, mint bármely más fajt, a vándormadarakat pedig még jobban, mint más madárcsoportokat, hiszen folyamatosan mozgásban vannak
– mondta Ken Mwathe, a BirdLife szakpolitikai koordinátora.
Az afrikai-eurázsiai átrepülési útvonal, a Földközi-tengeren és a Szaharán keresztül télire délre tartó madarak repülési folyosója több mint 2600 megállóhelyet rejt számukra, amelyek nagy része most teljesen eltűnhet.
Az afrikai területek 87 százalékát veszélyezteti az éghajlatváltozás, nagyobb arányban, mint Európát vagy Ázsiát
– áll az ENSZ környezetvédelmi ügynökségének és a Wetlands International természetvédelmi csoportnak a tanulmányában.
Az emelkedő hőmérséklet és a kevesebb csapadék miatt azoknak a kulcsfontosságú vizes élőhelyeknek és vízforrásoknak a mérete is csökken, amelyekre a madarak a vándorlás során támaszkodni tudnak. Jó példa minderre a Csád-tó. Mielőtt a madarak átrepülnének a Szaharán, pihenőt tartanak a Csád-tónál, majd a Föld északi vagy déli féltekéjére költöznek. A Csád-tó területe azonban az elmúlt években rendkívül lecsökkent.
Az aszály és a szárazság a madarak szaporodási képességét is befolyásolja
A kiszáradt madaraknak nehezebb lesz az utazás is, ami hatással van a szaporodási képességükre – mondta Paul Matiku, a Nature Kenya ügyvezető igazgatója. A flamingók például, amelyek általában a tanzániai Nátron-tónál szaporodnak, nem valószínű, hogy képesek lesznek odáig eljutni, ha a vándorlás túlságosan nehézkessé válik – emelte ki. Ha nincs elegendő víz a vizes élőhelyeken, akkor a szaporodás is elmarad, mivel
a flamingóknak vízre van szükségük ahhoz, hogy sárfészket készítsenek, amely óvja tojásaikat a száraz talaj intenzív melegétől.
A nem vándorló madarak is küzdenek a változó éghajlattal. Az afrikai halászsasok, amelyek Afrika Szaharától délre fekvő részén találhatók, kénytelenek lesznek messzebbre utazni táplálék után kutatva. A dél-afrikai szirti rigók száma is drámaian lecsökkent.
A legforróbb és legszárazabb területeken, például a Kalahári-sivatagban élő madárfajok a fiziológiai határaikat súrolják – áll az ENSZ éghajlati szakértői testületének legfrissebb értékelésében. A madarak nehezebben találnak táplálékot, és veszítenek a testtömegükből, ami a szélsőséges hőségben élők nagyarányú pusztulását okozza.
Az erdei és a szárazföldi élőhelyek egyre szárazabbá válnak, a szavannák madarai pedig nem jutnak táplálékhoz. Más veszélyek, mint például az illegális vadkereskedelem, a mezőgazdaság, a városi területek növekedése és a környezetszennyezés, szintén visszaszorítják az olyan madárpopulációkat, mint az afrikai halászsasok és a keselyűk.
Az ENSZ környezetvédelmi szerve szerint
a jobb földgazdálkodási projektek segíthetnek a legveszélyeztetettebb fajok megőrzésében,
ezek szerepe a leromlott állapotú vizes élőhelyek helyreállítása, valamint a területek óvása az infrastruktúrától, az orvvadászattól vagy a fakitermeléstől.
A madarak és más fajok számára előnyösek lennének a vízhez való hozzáférés és az élelmezésbiztonság javítására irányuló összehangolt erőfeszítések, különösen mivel a tengerszint emelkedése és a szélsőséges időjárási események folytatódni fognak – mondta Amos Makarau, az ENSZ időjárási ügynökségének afrikai regionális igazgatója.
