Meglepő eredményeket hozott a magyar lakosságnak a sikerről, a teljesítmény elismeréséről és a példaképekről alkotott véleményét vizsgáló reprezentatív kutatás: honfitársaink a harmonikusan felépített életet, a kiegyensúlyozottságot fontosabb sikerkritériumnak tartják az anyagiaknál, a munkahelyi előmenetelnél vagy a vezető pozíciónál.
Csupán a harmadik helyre kerültek az anyagiak abban a rangsorban, amely a legfontosabb sikerkritériumokat gyűjtötte össze a Prima Primissima Alapítvány megbízásából a közelmúltban elvégzett országos, reprezentatív kutatása alapján. A „Sikeres az, aki…” kérdést a legtöbben, 29 százaléknyian, úgy fejezték be, hogy „...céltudatos, eléri a céljait”, a második helyre a munkában elért sikerek kerültek (26 százalékkal). Csak a bronzérem és 20 százaléknyi említés jutott az anyagi javaknak, miközben kis híján a boldogság (18 százaléknyi említéssel) is felfért a dobogóra.
A többi válasz is azt támasztotta alá, hogy a felnőtt magyar lakosság a sikert elsősorban nem pénzben, előmenetelben, irányítási jogosítványokban méri. A környezet jó véleménye; a kiegyensúlyozott, harmonikus élet; a szerető család; a boldog párkapcsolat és az örömöt, kiteljesedést munka jelenti azt a szempontrendszert, amelynek alapján sikeresnek gondolunk valakit.
Az összképet ugyanakkor némileg árnyalja, hogy a jobb anyagi helyzetben lévők saját magukat jellemzően sikeresebbnek látják.
A mások irányításának lehetősége egyáltalán nem meghatározó
A mások irányításának, vezetésének lehetősége egyenesen az utolsó lett az összes említett sikerszempont közül. Ami pedig a női/férfiúi vonzerőt, előnyös külsőt illeti, annak szintén nem tulajdonítanak meghatározó szerepet az emberek. A direktben feltett kérdésre – „Mi kell ahhoz, hogy valakit sikeresnek tartsunk” – a többség szintén a kiegyensúlyozottságot, a harmóniát, a szerető családot és az örömet adó munkát húzta be első helyen, de sokan említették az egészséget, a párkapcsolatot, a gyerekek felől érkező elismerést is. A jó anyagi helyzet viszont csak a középmezőnyben, a hatalom pedig az utolsó helyen végzett.
A jövedelem és a végzettség azért számít
Összességében a magyarok több mint fele (51 százaléka) érzi magát valamennyire sikeresnek. A szubjektív sikerérzet nemcsak a magasabb iskolai végzettséggel, de a jövedelemmel is egyenesen arányos mértékben nő. Így a „tipikus sikeres magyar” felsőfokú végzettségű, házasságban/párkapcsolatban él, és a havi jövedelme 500 ezer forint fölött van. Ugyanakkor – egy más megközelítésű kérdésfeltevés alapján – szerető család veszi körül, a szülei büszkék rá, sokan szeretik a környezetében és harmóniában telnek a mindennapjai. A „bőséges anyagiakkal ellátva, jó életszínvonalon élek” válasz az előbbieknél szignifikánsan kevesebbszer fordult elő. A sikeresek és a sikertelenek (vagyis a magukat annak érzők) között a legnagyobb különbség a kiegyensúlyozott, harmonikus élet (44 százalékpont), a munkában megtalált öröm (40 százalékpont) és a szülők felől érkező elismerés (38 százalékpont) terén mutatkozott.
A fiatalok igénylik leginkább a példaképeket
A kutatást végző NRC rákérdezett arra is, mit gondolnak a magyarok a példaképekről, illetve kiket tekintenek (potenciális) példaképnek. A legtöbben olyanokra asszociálnak ilyenkor – általában vagy egy konkrét személyt illetően –, amilyenek ők maguk is szeretnének lenni.
Kifejtve pedig a munkájában, illetve a magánéletében sikeres embert tekintik megfelelő példaképnek (az anyagi siker a válaszok mindössze 2 százalékában fordult elő).
Ideális példaképnek azt gondolják a válaszadók, akire fel lehet nézni, illetve aki valamilyen területen inspirál. Hogy szükség van-e példaképre, arra a legmagasabb arányban (27 százalékban) a 25–34 év közöttiek, vagyis a vizsgált korosztályok legfiatalabbikába tartozók válaszoltak igennel.
Az alapfokú végzettségűek között lényegesen alacsonyabb a példaképpel rendelkezők aránya. A többség szerint a példás emberi tulajdonságok, a pozitív karakterjegyek, a családi élet örömei tesznek valakit jó példaképpé, és nem feltétlenül a látványos karrier. Kétharmados többsége van annak a nézetnek, hogy példaképre egész életünkben (és nem csak fiatalon) szükségünk van. A legtöbben ma is élő, személyesen ismert példaképet választottak, jellemzően már a gyerekkorukban. A példakép nem feltétlenül egyvalaki: lehet több személy is egy időben – az élet különböző területeiről –, vagy egymás után, az egymást követő életszakaszokban.
A Prima Primissima díjnak, illetve a díjazottak reflektorfénybe állításának egyik felvállalt célja – a teljesítmény méltó elismerése mellett –, hogy évről évre olyan személyiségekre hívja fel a nyilvánosság figyelmét, akik a munkájuk mellett az egyéni emberi kvalitásaik révén is érdemessé váltak rá, hogy egy-egy területen sokak példaképei lehessenek
– emelte ki a kutatást bemutató közlemény.
