Napi egymilliárd étkezésnek felelne meg a 2022-ben világszerte feleslegesen kidobott élelmiszer az ENSZ környezetvédelmi programjának (UNEP) szerdán közzétett jelentése szerint. Inger Andersen, az UNEP igazgatója globális tragédiának minősítette az élelmiszer-pazarlást, figyelmeztetve, hogy mindeközben a világ számos részén emberek milliói éheznek.

Compost,From,Leftover,Food,,Asian,Young,Housekeeper,Woman,Hand,Holding
Annyi élelmiszer kötött ki a kukában 2022-ben, amiből naponta egymilliárd ember jóllakhatott volna / Fotó: Shutterstock

 

Élelmiszer-pazarlás: a világ összes éhezőjét meg lehetne etetni

A jelentés összeállításában közreműködő WRAP nem kormányzati szervezet munkatársa, Richard Swannell megdöbbentőnek nevezte a számot, és kiemelte, hogy 

csak az elpazarolt ételből a világ összes éhezőjét – becslések szerint 800 millió embert – el lehetne látni napi egy étkezéssel.

Elmondta: a jelenségért részben az okolható, hogy sok háztartás rosszul méri fel saját élelmiszer-szükségletét, a vásárlók pedig hajlamosak eldobni olyan ételeket, melyek szavatossága bár lejárt, de fogyaszthatók lennének.

Az élelmiszer-pazarlás 

  • 60 százalékáért, azaz világszerte 631 millió tonnáért a háztartások felelősek, 
  • őket követi a vendéglátóipar és az áruházak 28 százalékkal, 
  • 12 százalékot pedig a hentesek és zöldségesek számlájára lehet írni 

– áll a jelentésben.

Globális, évi ezermilliárd dolláros probléma

Becslések szerint a pazarlás évi ezermilliárd dollárral ér fel.

A mostani a témában az ENSZ második jelentése, az UNEP részéről Clementine O’Connor pedig azt mondta, minél többet kutatják az élelmiszer-pazarlás jelenségét, annál több pazarlásra bukkannak. Felhívta a figyelmet arra is, hogy a jelenlegi szabályozások mellett a kereskedelemben jobban megéri kidobni az ételt, mint más, fenntartható alternatívát keresni. Gyorsabb és könnyebb, mert a felesleget nem adóztatják meg, vagy csak nagyon kis mértékben – közölte.

A jelentésben rámutatnak, hogy az élelmiszer-pazarlás – amely az ételek egyötödére rúg – nem pusztán a tehetős országokban fordul elő, hanem globális probléma.

Hozzáteszik, hogy a jelenség környezetvédelmi kudarc is, mert 10 százalék szén-dioxid-kibocsátást eredményez, emellett hatalmas mezőgazdasági területek szükségeltetnek olyan termések learatásához, melyeket voltaképpen sosem fognak elfogyasztani.