"A kormány nyugdíj-ügyben olyan, mint elefánt a porcelánboltban"
A három millióból több mint 700 ezer a rokkantnyugdíjasok száma, ami nemzetközi összehasonlításban kiugróan magas szám, ráadásul ennek a csoportnak majdnem a fele korhatár alatti. Ugyanakkor ma 3,7 millióan dolgoznak legálisan az országban, azaz a nyugdíjasok eltartása komoly terhet ró az adófizetőkre.
A PC elemzése - amelyet a Privátbankár közöl - felhívja a figyelmet arra: az adatokból is látható, hogy az egyik legnagyobb problémát a korhatár alatti nyugdíjasok viszonylag nagy száma jelenti. Ebből a szempontból tehát teljesen racionális a kormány azon törekvése, hogy az Széll Kálmán Tervvel és a konvergencia programmal összhangban igyekszik visszaszorítani az idő előtti nyugdíjazást.
Az ennek érdekében előterjesztett legfrissebb alkotmánymódosító javaslat értelmében az öregséginyugdíj-korhatár betöltése előtt folyósított nyugellátás csökkenthető, szociális ellátássá alakítható, illetve a munkaképes nyugdíjasok esetében meg is szüntethető. Ha a javaslatot elfogadják, akár a már nyugdíjba vonultak is visszakényszeríthetők a munkaerőpiacra.
Miért kerekedik mégis éles társadalmi tiltakozás ebben az ügyben, noha az irány alapvetően jó, és a célkitűzések az adófizető többség érdekét szolgálják? Azon túl, hogy a nyugdíjrendszerek átalakítása természetszerűleg politikai konfliktusokkal jár mindenhol a világon, van néhány sajátos, a kormányzás jellegéből fakadó oka is a jelenlegi felzúdulásnak.
Először is a kormány lépése nincs összhangban a kampányban tett ígéreteivel, így az önmagukat leginkább célpontban érző rendőrök és tűzoltók szakszervezetei könnyen szembesítik a Fidesz a „nyugdíjak megvédésére” vonatkozó kampányüzenetével. Arról nem is beszélve, hogy épp a rendvédelmi dolgozók egyébként is hetek óta vitában állnak a kormánnyal, folyamatosan növekszik a rájuk nehezedő teher, miközben a nekik tett ígéretek teljesítése eddig elmaradt.
Másodszor, a kormány ebben kérdésben is úgy viselkedik, mint az elefánt a porcelánboltban. Az alkotmánymódosító javaslat – nemzetközi jogi aggályokat felvetve – szerzett jogok megvonásának lehetőségét teremtené meg. A kormányzás eddigi gyakorlatának egyéni képviselő indítványként fogalmazták meg, amivel kikerülhető volt az egyeztetési folyamat. Igaz, az, hogy a rendvédelmi dolgozókkal esedékes következő tárgyaláson a miniszterelnök is részt vesz, azt vetíti előre, hogy körvonalazódik valamiféle kompromisszum a ügyben.
Harmadszor, a legnagyobb problémát az jelenti, hogy a kormány nem egy előre végigtárgyalt nyugdíjreform-koncepció mentén cselekszik, egyes döntései és a javaslatai ötletszerűen jelennek meg, és azok sokszor egymással sincsenek összhangban. Így például a kormány egyik első nyugdíjrendszert érintő döntésének eredményeként 40 év szolgálati idő után – életkortól függetlenül – nyugdíjba mehetnek a nők, ami nyilvánvalóan nem készítette fel a társadalmat a korkedvezmények egyébként szükséges korlátozására.
Ezt követően alapvetően költségvetési indokok alapján sor került még a kötelező magán-nyugdíjpénztárak megszüntetésére, a rokkantnyugdíjasok felülvizsgálatának bejelentésre, valamint népesedéspolitikai célok érdekében az is felvetődött, hogy a nyugdíjak kiszámításánál vegyék alapul a felnevelt gyermekek számát. Most, a korai nyugdíjazások ügyében pedig azzal is érvel a kormány, hogy a rendőri létszám emelése érdekében van szükség a már nyugdíjba mentek munkába való visszahívására.
A nyugdíjrendszer reformja szakmai és választási szempontból egyaránt óriási politikai kockázatot hordoz. A rendszer átalakítása hosszú távra szól, ugyanakkor egyéni életpályákat határoz meg, miközben a nyugdíjasok választásokat dönthetnek el, hiszen az aktív választók felét teszik ki. A kormánynak minden szempontból érdeke lenne tehát, hogy ez eddigi gyakorlata helyett, egy kidolgozott és koherens nyugdíjpolitika keretében hozzon döntéseket - áll a PC elemzésében.
