Aranyak és aránytalanságok

Öt olimpiai sportágat választott ki tavaly az ISM, melynek szakszövetségeit -- Magyar Vívó Szövetség, Magyar Kajak-Kenu Szövetség, Magyar Úszó Szövetség, Magyar Kézilabda Szövetség és a Magyar Judo Szövetség -- két évre szóló szerződés keretében kiemelt -- évi 400 millió forint -- támogatásban részesíti. A minél ideálisabb felkészülés elősegítése érdekében jutottak többletpénzhez a szövetségek, amelyek ennek fejében sikeres olimpiai szereplést vállaltak. Ennek ellenére a cselgáncsozóknak mind a hat versenyzője helyezetlen maradt, noha a szövetség két évre az alaptámogatásokon kívül plusz 120 millió forintot kapott.
A magyar atlétika teljesítménye -- ha lehet -- még gyászosabb. A 34 kiutazó versenyző egyetlen olimpiai pontot sem volt képes szerezni, noha a sportminisztérium által 1999-ben elindított nemzeti atlétikai program keretében tavaly 249 millió, az idén 330 millió forintot kapott a sportág az alaptámogatásokon kívül. Rászolgált viszont a legnagyobb mértékű támogatásra -- összesen 174 millió forintra -- a kajak-kenu sportág, mely a legtöbb magyar érmet (7 db) és pontot hozta (46). Az egyéni sportágakat tekintve a "legolcsóbb" olimpiai pontot a tékvando szállította: hétmillió forintos össztámogatásért "cserébe" két pontot hozott, tehát 3,5 millió forintba került egy pont.
A kajak-kenusok esetében egy pont 3,8 millió forint. E téren a harmadik legjobb mutatóval a nyolc pontot szerző súlyemelő-szövetség bír: összesen 32,3 millió forint támogatást kaptak az idén az államtól, tehát 4 millió forint "pontértékben" teljesítettek. A vívók és az evezősök pontjai kerültek a legtöbbe -- de ők legalább szereztek, és ezzel már mérhető a teljesítményük --, 10 millió/pont. A vívók 160 millió forintból szereztek 16 pontot, az evezősök 20 millióból 2-t. Az atléták és a cselgáncsozók után -- nagyságrendekkel lemaradva -- a triatlonozók kapták a legtöbb támogatást azon sportágak közül, melyeknek nem sikerült a pontszerzés.