Központi hírszolgáltatás vidéken

Több mint tíz évvel a rendszerváltás után a hajdan monolitikusnak nevezett magyar média a szivárvány színeit mutatja. A közszolgálati és kereskedelmi rádiók és televíziók mellett nyomtatott sajtótermékek garmadája működik.



A legutóbbi, három éve tartott MÚOSZ-közgyűlés óta drámai változások nem történtek, s lényegében a piacgazdaságban szokásos fejlemények árnyalják tovább a képet: elveszítette pozícióit a közszolgálati tévé, ezzel egyidejűleg új mércét - a nagyobb nézőszámot -- állítva, és új műfajt, a "szórakoztató hírt" kreálva előretört a kereskedelmi televíziózás.



A nyomtatott sajtó látszólag teret veszített - az országos és megyei napilapok példányszámának csökkenése erre utalna --, ám mindennél erősebb tendencia, hogy nőtt az érdeklődés a városi, községi újságok - általában véve a lokális hírek -- iránt. A változásoknak még koránt sincs vége. Mára kiderült, a helyi televíziók képtelenek arra, hogy eleget tegyenek az ORTT-vel kötött szerződésükben vállalt kötelezettségüknek, hogy naponta sokórás saját műsort szolgáltassanak. A megoldást a tévék hálózatba kapcsolása, közös műsorok készítése jelentheti (néhány hete ezt nem zárta ki az ORTT elnöke), noha ezzel épp a valóban helyi - és igazából csakis ott érdekes -- hírek tűnnének el a képernyőről, miközben ma ezek garantálják a példátlan - nem egy városban 50 százalék feletti -. nézettséget.



Feltűnő a helyi újságok reneszánsza. Az 1980-as évek közepéig hiányoztak a városi lapok, melyek "feltámadásának" egyik oka a megyei lapok központosítása. 1990 előtt a 19 megyei lap mindegyike egymástól függetlenül készült, ma három kiadói csoport tartja ezeket kézben úgy, hogy több megyében a 12-16 oldalas lapnak csupán töredékét írják helyben (és persze a hirdetést szerzik hozzá ott), a cikkek nagyobb részét központi szerkesztőségből kapják.



A médiára nehezedő - korábban is meglehetősen nagy - politikai és gazdasági nyomás az elmúlt három év során tovább erősödött -. olvasható ki a Vásárhelyi Mária (MTA--ELTE) vezetésével működő kutatócsoport ez évben készült jelentéséből. 1997-ben a megkérdezett újságírók 38 százaléka számolt be olyan tapasztalatokról, hogy a szerkesztőségre, amelynél dolgozik, politikusok vagy politikai érdekcsoportok próbálnak nyomást gyakorolni annak érdekében, hogy egy-egy elkészült anyag ne kerüljön nyilvánosságra. Mára 49 százalékra emelkedett azoknak az aránya, akik ilyesmivel találkoznak saját munkahelyükön. A legintenzívebb politikai nyomásról a vidéki napilapok munkatársai számoltak be - a politikai befolyásolási kísérletek a leginkább azokat kecsegtetik sikerrel, akik vidéken vagy a közszolgálati médiumoknál próbálkoznak.



A politikainál kisebb mértékben, de a gazdasági érdekcsoportok nyomása is erősödött a sajtóban: 1997-ben a megkérdezettek 44, most pedig 49 százaléka számolt be arról, hogy egy-egy gazdasági érdekcsoport megpróbálta megakadályozni a cikk megjelenését vagy a műsor elhangzását.



Az újságírók több mint kétharmada szerint napjainkban is vannak olyan témák, amelyekről nem lehet őszintén tájékoztatni a közvéleményt, négy közül három újságíró gondolja úgy, hogy ma sem érvényesül maradéktalanul a sajtószabadság. A "tabu témák" közül a legtöbben ma is a korrupciós ügyeket, a politika és a gazdaság összefonódását, a belpolitikai botrányok hátterét és a bankok csőd közeli állapotát, illetve átláthatatlan gazdálkodását és a környezetvédelemmel kapcsolatos problémákat említették.