Itt a lista: ezek a nyugat-európai országok vásárolják fel az orosz gázt a színfalak mögött – az oroszok csak nevetnek és elteszik a pénzt
Az Európai Unió látványosan növeli az orosz cseppfolyósított földgáz (LNG) importját, miközben hivatalosan továbbra is azt ígéri, hogy 2027-ig teljesen leválik az orosz energiahordozókról. Az amerikai IEEFA elemzőközpont friss kutatása szerint az EU-tagállamok 2026 első negyedévében 6,9 milliárd köbméter orosz gázt vásároltak, ami 16 százalékos növekedés az egy évvel korábbi szinthez képest. Ez a legmagasabb adat azóta, hogy Oroszország teljes körű háborút indított Ukrajna ellen.
A növekedés ráadásul nem állt meg tavasszal sem. Elemzők szerint áprilisban éves összevetésben további 17 százalékkal emelkedett az orosz LNG behozatala az Európai Unióba. Mindez azt jelenti, hogy Moszkva továbbra is meghatározó szereplő maradt az európai energiapiacon annak ellenére, hogy Brüsszel az elmúlt években többször is stratégiai célnak nevezte az orosz energiafüggőség felszámolását.
Jelenleg Oroszország a második legnagyobb LNG-beszállítója az Európai Uniónak.
A legtöbb orosz cseppfolyósított gázt Franciaország vásárolta az idei első negyedévben, de Spanyolország és Belgium is a legnagyobb importőrök között szerepel. Különösen figyelemre méltó Madrid szerepe, mert Spanyolország márciusban rekordmennyiségű orosz gázt szerzett be, részben a közel-keleti konfliktusok miatt kialakult piaci bizonytalanság következtében.
Az Európai Bizottság adatai szerint tavaly az LNG már az uniós gázimport 45 százalékát adta, míg a fennmaradó mennyiség vezetékeken érkezett. Az EU teljes gázimportját nézve továbbra is Norvégia a legnagyobb beszállító 31 százalékos részesedéssel, őt az Egyesült Államok követi 28 százalékkal, Oroszország pedig 14 százalékon áll.
Ez első látásra azt mutathatja, hogy az európai leválási stratégia működik, a részletek azonban ennél jóval összetettebbek. Az orosz vezetékes gáz szerepe valóban jelentősen visszaesett, de ezt részben nem európai alternatív forrásokkal, hanem más típusú orosz energiahordozókkal váltották ki. A cseppfolyósított földgáz esetében ugyanis az EU sokáig nem vezetett be teljes körű szankciókat, mert több tagállam attól tartott, hogy az ellátási problémák és az árrobbanás újabb gazdasági sokkot okozhatna.
Az IEEFA energetikai szakértője, Ana Maria Jaller-Makarewicz szerint Európa eredetileg azért épített az LNG-re, hogy diverzifikálja energiaforrásait és növelje az ellátásbiztonságot. A közel-keleti konfliktusok és az amerikai LNG-től való növekvő függés azonban szerinte megmutatták ennek a stratégiának a gyenge pontjait. Úgy fogalmazott: a cseppfolyósított földgáz mára az európai energiabiztonsági stratégia „Achilles-sarkává” vált.
Európa lebukott, ezt vállalnia kell: minden gázt megvesz Oroszországtól
A függőség mértékét jól mutatja, hogy az Európai Unió 2026 első négy hónapjában rekordmennyiségű LNG-t vásárolt az orosz Yamal LNG-projektből. Az uniós országok január és április között 91 szállítmányt fogadtak, összesen 6,69 millió tonna mennyiségben, ami a projekt 2017-es indulása óta a legerősebb évkezdetnek számít.
A beszerzések értéke piaci árakon számolva elérte a 3,88 milliárd eurót (nagyjából 1550 milliárd forintot),
részben azért, mert a közel-keleti háborús helyzet és a Hormuzi-szoros körüli bizonytalanság jelentősen felhajtotta a világpiaci gázárakat. Az európai TTF gázár januári 35 euró körüli szintről márciusra 52,87 euróra emelkedett megawattóránként, ami érezhetően drágábbá tette az orosz LNG-importot is. Az adatok szerint az EU gyakorlatilag a Yamal LNG teljes exportját felszívta, az időszakban az orosz projekt szállítmányainak 98 százaléka Európába érkezett.
Különösen fontos szerepet játszik Belgium, ahol a zeebrugge-i LNG-terminál az egyik legfontosabb európai belépési ponttá vált az orosz gáz számára. Elemzők szerint az európai kikötői infrastruktúra nélkül a Yamal LNG éves exportkapacitása akár a felére is visszaeshetne, ami jól mutatja, hogy az EU és az orosz LNG-export jelenleg kölcsönösen függ egymástól.
