Állami ellenőrző kamara

Lapunk úgy értesült, hogy ma délután harmadszor lesz az Oktatási Minisztérium (OM) vendége az ország tizenöt legnagyobb tankönyvkiadójának képviselője. Koller Lászlóné, a Tankönyves Vállalkozók Testületének (TVT) elnöke arról számolt be a Világgazdaságnak, hogy bár lehetőségük lesz arra, hogy elmondják észrevételeiket az elkészült tankönyvpiac rendjéről szóló törvénytervezetről, az azonban már elkerült az oktatási tárcától. Így legfeljebb már csak a parlamenti bizottságok módosító indítványai változtathatják meg azokat a passzusokat, amelyek szerintük hibásak, vagy képtelen helyzetet teremthetnek a tankönyvpiacon. Példaként saját testületét említette, melynek feladata a tankönyvpiac forgalmának, változásának nyomon követése, feladatköre kitér a tankönyvek gyártására, a hitelkonstrukcióktól a forgalmazásig. A törvénytervezet ugyanakkor meghatározza egy ugyanezen jogkörrel felállított köztestület létrehozásának szükségességét. Koller Lászlóné szerint azonban mindezt úgy teszi, hogy figyelembe sem veszi a már meglévő testületet. Mint mondta, elfogadja az OM felügyeleti szerepét a tankönyvpiacon, csak épp az nem derül ki a tervezetből, hogy mi lesz a szerepe ebben a munkában a TVT-nek.
Kollerné külön sérelmezi, hogy minden tankönyvkiadónak és -terjesztőnek kötelezően be kell lépni a köztestületbe. Mint fogalmaz: erre a törvény ugyan lehetőséget ad, de hasznosabb volna, ha ez önkéntes volna, és legfeljebb csakis regisztrációs kötelezettséget írna elő a köztesület a könyvpiac szereplőinek.
A tankönyvkiadást az OM minden évben jelentős összeggel támogatja, és a tárca határozza meg a tantervi és követelményi rendszert is. Ábrahám István, a Nemzeti Tankönyvkiadó Rt. vezérigazgatója utalt rá, hogy Magyarországon a tankönyv támogatott áru, ám sajnálja, hogy a törvénytervezet ki sem tér erre a 3,2 milliárd forintos tényre. Hiányolja továbbá, hogy a tervezet nem gondolja végig, a tankönyvért számlát kell adni: a kiadó a terjesztőnek, a terjesztő az iskolának, de az iskoláknak már nincs számlaadási joga. Azt pedig egyenesen abszurdnak tartja, hogy a kiadványok belső borítóján közérdekű hirdetéseket tegyenek közzé a kiadók. Szerinte egyetlen gazdasági társaságot sem lehet az ingyenes hirdetés közzétételére kényszeríteni. A törvénytervezet egyik legnagyobb hibáját abban látja, hogy a jövőben fennáll a kettős tankönyvjóváhagyás veszélye: a tankönyvminősítő bizottság ugyanis hiába hagy jóvá didaktikailag egy kiadványt, a kiadóknak ezt követően külön pályázniuk kell azért, hogy a kiadvány felkerülhessen a tankönyvlistára.