Kis pártok szerény esélyekkel

Miközben az MDF Békejobb mozgalom feladását is feltételező választási együttműködési ajánlatot tesz a Fidesznek, a fórumnál is kisebb jobboladali pártok egymást, illetve a Fidesz--MDF szövetséget igyekeznek "kihasználni" -- derül ki az aktuális történésekből. A KDNP tévútnak minősítve eddigi, baloldalra "kacsingató" törekvéseit, immáron az MDF-fel kívánna tárgyalni -- elnöke, Giczy György emiatt tegnap lemondott --, de a Fidesz helyett a fórum az új célpontja a Lányi Zsolt vezette kisgazda "reformereknek" is.
Egy évvel az általános országgyűlési választások előtt leszögezhető: elsősorban a jobboldal térfelén jelentősek a mozgások. A helykeresésnek azért is fontos a szerepe, mert ismert: a parlamentbe az előző voksolásokon be nem jutott pártok a rájuk listán leadott szavazatok nagy mennyiségét vitték magukkal a "semmibe".
Az MDNP és a Vállalkozók Pártja szombaton választja meg a pártszövetségük vezetését, nekik azonban már csak akkor van esélyük a parlamenti politizálásra, ha a Fidesz "engedélyével" az MDF által "kiharcolandó" helyek némelyikét megkapják. Az FKGP és a Fidesz között a tavalyi év végén aláírásra kész állapotba hozott megállapodástervezet eközben ma már a múlté; a kisgazdáknak feltehetőleg egyedül kell nekivágniuk a választásoknak.
Elegendő lenne, ha csak négy párt politizálna a parlamentben -- vélekedtek a választók egy tavalyi közvélemény-kutatás adatai szerint. Azt követően, hogy 1998-ban "önerőből" öt politikai formáció plusz fideszes segítséggel az MDF jutott be az Országgyűlésbe, a választók óhaja 2002-ben könnyen teljesülhet, hiszen biztos esélyekről ma csak két párt, az MSZP és a Fidesz esetében lehet beszélni -- mondta lapunknak Závecz Tibor, a Szonda Ipsos kutatási igazgatója. A többi parlamenti pártnál -- a mai ismeretek szerint -- kétséges az ötszázalékos küszöb átlépése, a náluk is kisebbeknél pedig még az is, hogy egyáltalán fenn tudják-e tartani magukat.
A magyar választási rendszer nem kedvez a kis pártoknak, amelyeknek egyéni körzetekben semmi esélyük a győzelemre, és az ötszázalékos választási küszöb is komoly akadályt jelent számukra -- nyilatkozta a Világgazdaságnak Szoboszlai György. A politológus úgy látja, a kis vagy új pártok előtt akkor nyílhat meg a parlament kapuja, ha elegendő, a médiabefolyás megszerzéséhez is alkalmas tőkével rendelkeznének, vagy egy új, a közfigyelmet felkeltő kérdést tudnak hatásosan, némiképp radikálisan megjeleníteni. Ez utóbbira példa a nyugat-európai zöld pártok története, ami a magasabb életszínvonal révén lehetővé teszi egyes, itthon ma még marginálisnak számító kérdések előtérbe kerülését.
Nemcsak Magyarországon, szerte Európában is tendencia a pártpolitika kétpólusúvá válása -- jelentette ki Fricz Tamás politológus. Ugyancsak általános jelenség, hogy a mindenütt sokkal egységesebb, általában egy párt képviselte baloldallal szemben a jobboldalon több kisebb párt szövetsége jelenik meg. A politológusok egyetértenek abban, hogy a baloldal egysége és a jobboldali széttagoltság mindenütt történelmi-kulturális okokra vezethető vissza. A nagy pártok "esernyőpártként" működnek, azaz a társadalmi kérdések mindegyikére megpróbálnak válaszolni. E körülménynek is köszönhető, hogy a nagy baloldali pártok mögött már nem tudnak kisebbek megjelenni. Ugyanakkor mindkét oldalnak szembe kell néznie azzal, hogy a választók olyan formáció mellett döntenek, amelyről elhihető: képes kormányra kerülni.
A fentiek alapján is a baloldalon sokkal egyszerűbb a képlet. Az MSZP leendő kormányfőjelöltje, Medgyessy Péter legutóbb úgy fogalmazott: sem a MIÉP-pel, sem a Munkáspárttal nem kívánnak választási szövetséget kötni. Ezt a lehetőséget viszont nem zárta ki az SZDSZ esetében. A szabad demokraták már nyilatkoztak: egyedül indulnak a választásokon, bármiféle összefogás csak az első forduló eredményének ismeretében merülhet fel esetükben. A Munkáspárt viszont minden jel szerint szívesen közeledne az MSZP felé, de a szocialisták -- noha a fehérgyarmati időközi választásokon volt egy kísérletük az együttműködésre -- ezt ma már nem veszik jó néven.