Sok jó dokumentumfilm készül, de többségük "rejtőzködik"

A magyar produkciók külföldi népszerűsítésével, a fesztiválszereplések megszervezésével a Magyar Filmunió foglalkozik, amely körülbelül évi 65 millió forintból gazdálkodik -- mondta lapunk érdeklődésére Vezér Éva igazgató. Az MMK által folyósított összegből az alkotások promócióját, a feliratos kópiák elkészítését, illetve a külföldi filmszínházak terembérletét fedezik. Nemrég például a Los Angeles-i magyar filmek fesztiválja 20 millió forintba került, ott levetítették egyebek között Sopsits Árpád Torzók című játékfilmjét is. Ez az alkotás az idei Magyar Filmszemlén fődíjat nyert, nemrégiben az Európa-díjat is megkapta a Prix Europa 2001 fesztiválon Berlinben, a magyar jelölőbizottság pedig Oscar-díjra is nevezi (a legjobb idegen nyelvű film kategóriájában minden országból csak egy alkotással lehet indulni). A jelölt produkciót angol felirattal kell ellátni. A játékfilmeket nem kötelező vetíteni az amerikai mozikban, e nélkül is indulhatnak. Így egy játékfilm teljes nevezési költsége 1,5-2 millió forint körül mozog.
Az Oscar-díjért folyó versengésbe játékfilmjeink még csak-csak eljutnak, de ez nem mondható el a magyar dokumentumfilmekről. Utoljára 1986-ban Gazdag Gyula Társas utazás című produkcióját nevezték e rangos versenyre. Ez az "űr" egyebek között azért alakulhatott ki, mert a dokumentumfilmek videóra készülnek, nevezni viszont csak 35 milliméteres kópiával lehet, a nagyítás költsége pedig körülbelül 10 millió forintra rúg. Ezenkívül-- a játékfilmekkel ellentétben -- ezeket az alkotásokat a producer nevezi, tehát ezt az összeget is neki kell előteremtenie. Feltétel például, hogy a filmet angol nyelven feliratozzák, hét egymást követő napon vetítsék Los Angelesben vagy Manhattanben, és néhány újságban hirdessék meg. A nevezési határidő november 1., a kópiákat november 15-ig kell kiküldeni, a filmek sorsáról ezután a filmakadémia megfelelő bizottsága dönt.
Napjainkban Magyarországon a dokumentumfilm mostoha műfaj. Nincsenek népszerűsítő fesztiválok, programok, nincs mód arra, hogy a közönség megismerje az európai alkotásokat -- vélekedik Gyarmathy Lívia rendező. A hazai tévécsatornák közül a Duna Televízió rendszeresen műsorára tűz dokumentumfilmeket, ám a Magyar Televízió nem sugároz ilyen produkciót, vagy ha igen, "nézhetetlen" műsoridőben. A három éve működő Magyar Dokumentumfilm Rendezők Egyesülete (MADE) éppen ezt a hiányt igyekszik pótolni, s mostanában rendezte meg a Rejtőzködő történelem elnevezésű dokumentumfilmes fesztivált -- mondta el lapunknak Kisfaludy András filmrendező, a MADE alelnöke. Becslése szerint a fesztiválnak 35-40 százalékos volt a látogatottsága.
A dokumentumfilmek esetében nincs olyan bizottság, amely jelölné a produkciókat a fesztiválokra, így ezt a szerepet a filmunió látja el. Évente körülbelül 100 dokumentumfilm készül, ezek többsége el se jut a hazai mozikba, s azt végképp kevés alkotó teheti meg, hogy filmjét különféle versenyekre benevezze.
A rendszerváltás előtt világszerte feltűnést keltettek a magyar dokumentumfilmek, sőt: sokfelé "budapesti iskoláról" beszéltek. Egy zárt társadalom jobban kínálta azokat a réseket, amelyekkel a filmesek lényeges problémákra tudtak rávilágítani. Most, amikor az információ szabadon áramlik, megszűntek a tabuk, témát is nehezebb találni -- pénzt meg hozzá még inkább -- véli Gyarmathy Lívia, aki szerint ennek ellenére a magyar dokumentumfilm jó helyen áll a nemzetközi élvonalban. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a rendezőnő A mi gólyánk című alkotása, valamint Böszörményi Géza Recsk című filmje is Európai Filmdíjat nyert, ami nagy érdem, hiszen hazánkban más nem büszkélkedhet ezzel a kitüntetéssel. Igaz, az Európai Filmakadémia -- amelynek elnöke a világhírű német rendező, Wim Wenders -- vezető testülete az idén jelölte Gothár Péter Paszport című filmjét erre a díjra, amelyről a döntést december 1-jén hozzák nyilvánosságra.