A dohányzás visszaszorítása hosszú távon megtérülő befektetés

Van segítség a nikotinfüggő betegeknek



Kennedy elnök a tv-nézők előtt nyomta el az utolsó cigarettáját

Az, hogy a dohányzás ártalmas az egészségre, az már évtizedek óta vitathatatlan tény. Szakmai érvek, korábban statisztikai kimutatások, utóbb orvosbiológiai kutatásokon alapuló bizonyítékok is alátámasztják. Az utóbbi évtizedek egyik tanulságos története lehet mind gazdasági, mind egészségügyi szempontból a "cigarettasztori". Arról van szó, ahogy a rövid távú gazdasági érdekek, a profitszerzés igénye háttérbe szoríthatják nemcsak az egészséges életmód, de a hosszú távú gazdaságosság érdekeit is. Hazánk világelső a tüdőrák-halálozásban, agasztóan nő a 14-18 éves cigaretázók száma. Tíz év alatt ötödével kellene csökksenteni a dohányzók arányát, amit az is sürget, hogy tavaly 35 ezer ember haláláért volt felelős ez a szenvedély.

A dohányzás egészségkárosító hatását igazoló számos hivatkozás közül csak egyet emelek ki. Sir Richard Doll és munkatársai negyven éven keresztül követték a sorsát Angliában dohányzó orvosoknak. Megállapították, hogy a tüdőrák kockázata tizenötszörös, a krónikus légúti betegségeké (emfizéma, hörghurut) tízszeres a rendszeresen dohányzók körében. Ezenkívül nagymértékben emelkedik egyéb daganatos betegségek, a szív- és érrendszeri betegségek (szívinfarktus!) kockázata is.

A multinacionális dohányipari cégek az utolsó cseppig igyekeznek kifacsarni egy adott régióból a profit lehetőségeit, s csak akkor vonulnak vissza, amikor arra már törvényi előírások, esetenként bírói ítéletek kényszerítik őket. A visszavonulás is viszonylagos, hiszen mire egy régióban kénytelenek "összecsomagolni", addígra már előkészítettek egy újabb területet, ahol tíz-tizenöt évig újabb megaprofitot szerezhetnek. Azután majd onnan is továbblépnek egy időközben gondosan megdolgozott terepre. Szemléletes, ahogy a nyugati országokban lassan teret veszítve a kilencvenes évek elején megjelentek a kelet-európai, a rendszerváltozás első éveit élő országokban, részt vettek az állami dohányipar privatizációjában.

Nem véletlen, hogy az USA-ban már a hatvanas évek elején intenzív harcot kezdett a kormányzat a dohányzás visszaszorításáért, amihez akkor sikerült megnyerniük a törvényhozás és a média támogatását is. Az összehangolt akciót Kennedy elnök látványosan hirdette meg. A televízió képernyőjén amerikaiak tízmilliói láthatták, amint elnyomja az utolsó szál cigarettáját. Akkor az amerikai felnőtt lakosságnak több, mint a fele cigarettázott. Ez a szám húsz év alatt a felére csökkent. A dohányzással összefüggésbe hozható betegségek száma szintén ennek megfelelően változott. A tüdőrák-halálozás például megfeleződött.

A nyugat-európai országok öt-tíz év késéssel követték az amerikai példát, s ugyanezt figyelhették meg. A dohányzás visszaszorulását követően a daganatos betegségek arányának a javulása tíz-tizenöt év elteltével érzékelhető, a szívinfarktus kockázata már rövid időn belül csökken.

A részletezett okok, a dohányzók számának csökkenése, a szigorú törvényi megszorítások miatt fokozatosan teret veszítettek Észak-Amerikában és Nyugat-Európában a dohányipari cégek. A kelet-európai országok, így Magyarország nem követte a példát, így a rendszerváltozás idején, amikor a hazai dohányipar privatizációja is zajlott, a világcégek olyan piacot nyertek, amely még előtte állt az összefogott dohányzás ellenes kampánynak. Jellemző, hogy a kilencvenes évek derekán még sajtópolémia lehetett Magyarországon arról, hogy káros e egyáltalán a dohányzás az egészségre!

Folytatás a 7. oldalon

Folytatás az 1. oldalról

Jelenleg, minden korábbi erőfeszítésünk ellenére, tartósan magas hazánkban a dohányzók aránya (36%). Sajnos, nemcsak a dohányosok arányát tekintve, de az elszívott cigaretták számát illetően is a vezető országok között vagyunk.

Nem meglepő ezek alapján, hogy a tüdőrák-halálozás vonatkozásában Magyarország világelső(!). Különösen aggasztó, hogy hogy növekszik a cigarettázók száma a 14-18 éves serdülő korcsoportban (45% - 18 éves korban!) és a 35 év alatti fiatal nők körében. Ez utóbbi ráadásul a még meg sem született generáció egészségét is veszélyezteti. Magyarországon az elmúlt évben 35 000 ember haláláért volt felelős a dohányzás.

A 2001-ben meghirdetett "egészséges nemzetért népegészségügyi program" külön alprogramként, kiemelten foglalkozik a dohányzás visszaszorításának a kérdésével. 2010-ig 20 százalékkal kellene csökkennie a dohányzók arányának. Ez nem irreális elképzelés, ha figyelembe vesszük a korábbi amerikai és nyugat-európai tapasztalatokat. Persze, ehhez itthon is együtt kellene működnie a törvényhozásnak, a médiának, az oktatásnak és az egészségügynek! A törvényalkotásban már megtörténtek az első határozott lépések. Megalkották a nem dohányzók védelméről szóló törvényt és megfelelően módosították a reklámtörvényt, amely így korlátozza a cigarettareklámokat.

Az egészségügyi dolgozók körében (ők életmódbeli mintát is jelentenek!), az iskolákban és a terhesgondozókban szervezett formában indulnak dohányzásellenes programok. A legfontosabb ugyan most is a leszokni vágyó elszántsága, nikotinfüggőség kialakulása esetében azonban szükség lehet a szakorvosok által ajánlott készítményekre is. Segítségükkel 30-40 százalékos sikerrel lehet leszokni. Sajnálatos módon az egészségbiztosítás jelenleg nem támogatja ezeket a készítményeket. Ez ellentmondásos a népegészségügyi programban rögzített szándékokkal, rövidlátó politika. Igaz, hogy ma megtakaríthat bizonyos összegeket, de ennek a többszörösét kell majd kifizetnie az elkövetkező években a dohányzás okozta betegségek kivizsgálására és kezelésére. További terhet jelent majd a betegségek következtében szükséges rokkantnyugdíj. Csak a példa kedvéért: ma egy, a leszokás 40 százalékos reményével kecsegtető készítmény ajánlott (2 havi) gyógyszerköltsége 40 000 forint, amit teljes egészében a páciensnek kell kifizetnie. Az lenne a szerencsés, ha a leszokni vágyónak nem kellene többet kifizetnie, mint a havonkénti cigarettára fordított összeg (tízezer forint). A különbözetet 50 százalékos támogatás formájában az OEP vállalná. Kis számítással ez azt jelentené, hogy ha száz leszokási kísérletből negyven eredményes, akkor 40 ember leszokása a dohányzásról az egészségbiztosítás kétmillió forintjába kerülne (100x20 000). Ennél a negyven embernél csökkenne évek alatt a különböző betegségek kockázata. Összehasonlításként: ma egy tüdőrákban megbetegedett ember kivizsgálása és kezelése, a betegség stádiumától függően, 0,5-1,5 millió forint közötti költséget jelent.

Ezek természetesen csak számok, s amikor egészségmegőrzésről és betegségekről beszélünk, mindig a legfontosabb az, amit nem lehet számokban kifejezni: az emberi élet! Túl az elvont emberi értéken, a gazdaságossági számítások is a dohányzás csökkentésének minél hatékonyabb támogatását indokolják.



A szerző az Országos Korányi Tbc és Pulmonológiai Intézet főigazgató-helyettese