Nagy érdeklődés a szemlén

A 33. Magyar Filmszemlén versenyprogramban vetített 30 új nagyjátékfilm csalóka képet mutathat a filmgyártásról, hiszen sok esetben a szűkös költségvetés miatt két-három éven át készült egy-egy alkotás. Mindenesetre ezek a filmek elkészültek, most az a kérdés: akad-e forgalmazójuk, s képesek-e sikert aratni? Az alacsony büdzséből ugyanis általában nem marad pénz komoly reklámra, amint arra sem, hogy szerte az országban, egyszerre több kópiával mutathassák be a filmet, hiszen az első, körülbelül 20 millió forintos kópiából egyetlen másolat körülbelül 400 ezer forintba kerül. Így aztán vannak olyan filmek, amelyek a kópiahiány miatt alig láthatók vidéki mozikban, vagy egyáltalán el se jutnak vidékre. Egyvalamit érdemes kiemelni: a Budapest Film nemcsak a fővárosi Art-mozikat üzemelteti, hanem forgalmazóként is igyekszik az értékekre összpontosítani, s ezek között fontos feladatának tartja a magyar filmek bemutatását (lásd táblázatunkat).

Mindezen nehézségek ellenére a tavalyi összesített adatok biztatóak - vélekedik Feldmájer Sándor, a Filmforgalmazók Egyesülete titkára. Noha 2001-ben ugyanúgy 22 magyar mozidarabot mutattak be, mint 2000-ben, a nézők száma jelentősen nőtt. A tavaly bemutatott 22 alkotást csak a fővárosban közel 400 ezren látták, s ez csaknem 250 millió forint bevételt jelentett. Országosan a 22 új filmet közel egymillió néző tekintette meg, s ez a 2000-es látogatószámhoz képest 20 százalékos növekedést hozott. Érdemes ehhez hozzáfűzni, hogy tavaly összesen 254 játékfilmet mutattak be hazánkban, ezek túlnyomó többsége amerikai produkció, tehát a magyaroknak ebben a mezőnyben kellett versenyezniük a nézők kegyeiért. Ezért is szép siker például a Csocsó eredménye, hiszen Koltai Róbert filmjét a bemutató után, az év végéig eltelt egy hónap alatt annyian látták, hogy országosan, 101 641 nézővel a második legjobb eredményt produkálta, s a fővárosban körülbelül 55 ezer látogatót vonzott, így Budapesten egyetlen hónap alatt 43, országosan 72 millió forintos bevételt hozott.

A Csocsóhoz hasonlóan tavaly több sikeres magyar filmet is vetítettek. A közönségfilmek közül kiemelkedik az Üvegtigris iránti érdeklődés: az október 18-i bemutató után mindössze két és fél hónap alatt ez a film, Kapitány Iván és Rudolf Péter mozidarabja lett Budapesten a tavalyi esztendő leglátogatottabb magyar filmje, 71 480 nézővel. A második a fővárosban 69 ezer látogatóval a Sacra Corona, amelynek jóval több ideje volt ahhoz, hogy sok néző válthasson rá jegyet, hiszen Koltay Gábor filmjét áprilisban mutatták be.

Érdekes, hogy az első két "helyezettnél" a látogatószám különbségéhez képest jóval nagyobb az eltérés a jegybevételben (lásd táblázatunkat), amely arra utal, hogy rendkívül kedvezményes áron adták a belépőket erre a produkcióra. Az országos adat szerint viszont a Sacra Corona az első, összesen 254 ezer nézővel, második a csupán decemberben bemutatott Csocsó 101 ezer, harmadik az Üvegtigris 96 ezer, negyedik a Moszkva tér 73 ezer nézővel. Az Üvegtigris összbevétele a tavalyi két és fél hónap alapján 70 millió forint volt, az első filmes Török Ferenc friss alkotása, a Moszkva tér közel 48 milliós bevételt produkált.

Noha a tavalyi forgalmazói adatok biztatóak, jelentősen javítana a helyzeten, ha a kormányzat a mostaninál jóval magasabb összeget fordítana a vidéki mozihálózat fejlesztésére. Miközben 22 multiplex működik szerte az országban, összesen csaknem 300 teremmel, néhány közönségfilm kivételével a magyar alkotások a művészmozikban láthatók. Ezekből Budapesten 12 üzemel, vidéken körülbelül 15, az összes fenntartására, korszerűsítésére (azaz "toldozására-foldozására") egy évben mindössze 60 millió forintos állami támogatás jut. Az összehasonlítás kedvéért: a patinás Uránia mozi évek óta húzódó felújítása körülbelül egymilliárd forintot emészt fel (VG, 2001. február 1.). A teljes művészhálózat fejlesztése nélkül pedig aligha lehet magasabb nézőszámot várni a magyar filmektől. Mert a szemle tanúsága szerint ha nehezen is, de készülnek magyar filmek. Csak egy idő után nem lesz hol vetíteni őket.

Eszéki Erzsébet