Az amortizáció alapja a vagyon értéke

Az egészségügyi intézmények átalakítását szolgáló törvény - a megalkotandó kormány- és a miniszteri rendeletekkel együtt is - akkor fogja elérni a célját, ha mellé tudnak rendelni egy olyan forrásmechanizmust, amely biztosítani tudja a vállalkozás - ez esetben a kórházi kht.-t egészségügyi vállalkozásnak tekintem - működőképességének azon alapkövetelményeit, mint az árbevétel-költség-haszon harmóniáját, az amortizáció korrekt jelenlétét, a kiszámíthatóságot a törvényhozásban, az állam és az önkormányzat feladatmegosztásában, a finanszírozásban.

Az általam leegyszerűsített megközelítés szerint a jelenlegi gyógyintézményi finanszírozásban a HBCS- (homogén betegségcsoport szerinti ) díjtétel tölti be az egészségügyi szolgáltatás ellenértékeként az ár szerepét.

Addig, amíg ez az ár nem tartalmazza a ténylegesen felmerülő valós költségeket, az előzőekben jelzett vállalkozási alapkövetelmény első feltétele nem érvényesülhet. Jelenleg sajnos ez a helyzet.

Ezt a hiányosságot önmagában egy intézményi átalakulás nem tudja pótolni. Az pedig nehezen képzelhető el, hogy az átalakulás oly mértékű kapacitás- és struktúraátrendezést fog eredményezni, hogy az önmagában biztosítani tudja (változatlan, vagy a lassan növekvő egészségbiztosítási alap mellett) a díjtétel és költség egyensúlyát.

Tehát az első igen fontos feladat: az állam és/vagy az önkormányzatok erőteljesebb részvétele az egészségügyi intézmények finanszírozásában. Ez esetben újra kell gondolni az önkormányzatok finanszírozási rendszerét is. Nem elég törvényben meghatározni az önkormányzatoknak - mint tulajdonosnak - az intézményekkel kapcsolatos működtetési, fenntartási felelősségét, ahhoz a megfelelő forrásmechanizmust is mellé kell rendelni.

A szemünk láttára csökken az egészségügyi vagyon értéke. Ennek megállítására újra kellene gondolni a cél- és címzett támogatások képzési és elosztási rendszerét.

Mindenkit óvatosságra intek, amikor az amortizáció kérdéséhez hozzá akar nyúlni. Ez nemcsak egészségpolitikai ügy, hanem alapvető közgazdasági, sőt árképzési kérdés. A szó szoros értelmében kulcskérdés, hiszen amortizációs kulcsokat kell meghatározni.

Az amortizáció alapja a vagyonérték. Vajon szabad-e a jelenlegi egészségügyi vagyonra kritika nélkül ráengedni az amortizáció elszámolásának a lehetőségét. Meggyőződésem, hogy nem halasztható az ágazati vagyon újraértékelése. Csak ez lehet az alapja egy korrekt amortizáció bevezetésének. Talán érdemes lenne hozzáfogni, hogy a 2003-as költségvetésbe már a források is meghatározásra kerülhessenek.

Nem kellene várni, hiszen köztudott, hogy az amortizáció - mint forrás - amire igazán "hadra fogható" lesz, eltelik 1-2 év.

Ha a tennivalók sorában eddig eljutottunk, akkor már lehet beszélni a magántőke érdeklődéséről. Miközben a tőke mindig számol kockázati tényezőkkel, szereti a kiszámíthatóságot.

A kiszámíthatóság is fontos piaci követelmény. A finanszírozási feltételrendszer folyamatos változtatása bizonytalanná teszi a döntési mechanizmusokat, és nehezíti a stratégiai elképzelések végrehajtását. A HBCS-súlyszámok visszanormálása a HBCS-díjtételek növekedését reálértékben anullálja. Ezzel a sajátos módszerrel meg lehet tartani a gyógyító-megelőző kassza egyensúlyát, de a kórházaknál komoly likviditási gondokat okoz.

A teljesítményelvű finanszírozás bevezetésének kezdete óta megfigyelhető a törvényben és egyéb rendeletekben megfogalmazott központi intézkedések meghozatala úgy, hogy azok mellé a szükséges forrásokat nem biztosították. Ezen humánpolitikai intézkedések (minimálbér, kötelező béremelés, 13. havi illetmény, munkahelyi pótlékemelés stb.) indokoltságát senki sem vitatja, de pluszforrások mellérendelése nélkül nehezen kezelhető.

Régóta folyik egyfajta egymásra mutogatás az állam, az önkormányzatok és az egészségbiztosító között valószínűsíthetően a nem kellően elhatárolt feladat- és felelősségmegosztás és a feladatok mellé rendelt forrásmechanizmus hiánya miatt. Ezért szükséges: a finanszírozási szabályok változatlanul tartása 2-3 éves viszonylatban; a központi intézkedések csak pluszforrással együtt jelenjenek meg; és nem utolsósorban fontos a tiszta és világos feladatmeghatározás az egészségügy szereplői között.



Összegzés



Úgy gondolom, hogy a kórházak átalakulási folyamata elindíthat egy újfajta gondolkodást az egészségügy valamennyi szereplője részéről, de valós eredményt csak a felsorolt három - általam önkényesen kiemelt - alapkérdés együttes kezelése hozhat.

Ezek szükségesek a magántőke bizalmának megszerzéséhez, amelyekhez természetesen hozzá lehet rendelni ösztönző mechanizmusokat is. Ne felejtsük el, hogy a magántőke állami forráshiányt pótol döntően állami feladat ellátására.

A felsorolt feltételrendszerek teljesítése erőteljes tőkebeáramlást indíthat meg az ágazat irányába, ellenkező esetben lassú lesz a kibontakozás, illetve a jelenlegi helyzet konzerválása valószínűsíthető.

A szerő a Euromedic International Hungary vezérigazgatója

Nemes János Az egészségügyi közszolgáltatások nyújtásáról, valamint az orvosi tevékenység formáiról szóló 2001. évi CVII. törvény néhány ellentmondásával együtt, szándékát illetően dicsérendő, hiszen keretet adhat az intézmények átalakulásához. Az átalakulásnak akkor van értelme, ha az jobb helyzetet teremt a betegellátás feltételrendszerében: az egészségügyi dolgozók anyagi és erkölcsi megbecsülésétől kezdve, a betegellátás érzékelhető színvonal-emelkedésével bezárólag.

-->