Édes-mostoha sorsú bábosok

Hatodik alkalommal rendezték meg Kecskeméten a hazai bábszínházak találkozóját, a 4,5 millió forintos költségvetésű programsorozatot a Nemzeti Kulturális Alapprogram, a kulturális tárca és a Soros Alapítvány támogatta - tájékoztatta a Világgazdaságot Tóth Éva, a szervező kecskeméti Ciróka Bábszínház gazdasági igazgatója. A fogadó színház fizette a meghívott társulatok utazásra, szállásra fordított költségeit.

Ez nem meglepő, ha tudjuk, hogy a hazánkban föllelhető 16 hivatásos bábszínház szűkös anyagi körülmények között működik. Öt magántársulaton kívül valamennyit a helyi önkormányzatok tartják fenn, vagyis a bábművészekre a közalkalmazotti kategória vonatkozik; vállalkozóként kevesen dolgoznak. A Ciróka Bábszínház tavaly mindössze körülbelül 28 millió forintból gazdálkodott, ami a fenntartótól és a szakminisztériumtól befolyt támogatásból, valamint a saját bevételekből származik - mondta Kiszely Ágnes igazgató. Aki bábművészetre adja a fejét, hivatásának tartja ezt, de megélni nem lehet belőle - fogalmaz. A bábosok alulfinanszírozottak, pedig a jövő közönségét "nevelik".

A találkozón szerepelt a csehországi Divaldo DRAK bábszínház, amely hazájában az egyik legjelentősebb társulat, és rengeteg külföldi fellépésnek tesz eleget. A háromszereplős Néger mese című előadás példaértékű lehetett a magyar bábosok számára, hiszen azoknak a feltételeknek felel meg, amelyeket várnak a külföldi szerepléseknél. Vagyis: minél kevesebben utazzanak az adott társulatból, a darabot a fogadó ország nyelvén adják elő, vagy ne legyen benne sok szöveg. Nálunk sok darab szövegcentrikus, a vidéki társulatok a kisegítő személyzettel, vezetőkkel együtt 15-20 főt számlálnak, míg például a budapesti Kolibrinél hatvanan dolgoznak, ebből 14 a színész.

A Bábművész Testület az idén "kiharcolta" a Blattner Géza-díjat, az első alkalommal Szívós Károly, a Kolibri Színház művésze részesült a kitüntetésben. A Kolibri Színház tíz évvel ezelőtt alternatív bábszínházként jött létre, de mára már a bábelőadások mellett kiemelt helyet kapnak az élő színházi produkciók is, ezért repertoárjukra leginkább a családi színház elnevezés illik - nyilatkozott lapunknak Novák János, a három játszóhelyű Kolibri igazgatója. Véleménye szerint a hazai bábművészet egyre inkább részt vesz a nemzetközi pezsgésben, a Kolibri például több külföldi fesztiválon rendszeresen képviselteti magát. Ennek érdekében angolul és németül is vállalnak előadást. Novák János úgy látja, amióta megszűnt az állami bábszínház monopóliuma, az országszerte alakuló városi társulatok jelentős repertoárt építettek fel, hozzájárultak a műfaj megújulásához. Bővültek a bábtechnikák, és megkülönböztethető az együttesek stílusa, ami a bábok tervezésénél is megfigyelhető, hiszen a vidéki társulatok mellett általában komoly technikai műhelyek dolgoznak.

Igaz, a művészek ma még a minimálbérhez közelítő, rendkívül alacsony fizetést kapnak, ám a helyzet néhány éven belül javulhat, hiszen európai színvonalú előadások születnek, és nem egy városban új vagy megújult épületben várják a társulatok a nézőket - bizakodik Novák János. A néhány fős társulatok számára a pályázatok jelentik a legfőbb anyagi forrást, ám a nagyobb alternatív formációk ebből már nem tudnak rendszeres fellépéseket tartani, csak egy-egy produkcióra állnak össze. A kis, "családi" formációk viszont meg tudnak élni. Míg régebben csak az állami bábszínház nevelte ki utódait, mára komoly oktatási programot dolgoztak ki közép- és felsőfokon - mondta Novák János. Mint hozzátette: a Kolibri Stúdió például nyolc éve tanít fiatalokat, s a Színház- és Filmművészeti Egyetemen is működik báb tanszék, Meczner János irányításával.

Szilágyi Katalin