Egyetemek kht.-ben és az orvosképzés
Az egyetemi klinikák nem tangazdaságok vagy műhelyek, hanem a legmagasabb szintű, "élesben" folytatott szakmai tevékenység helyei. Ez a sajátság egy olyan érték, amit mindenképpen meg kell őrizni! Egyrészt inspiráló a leendő diplomások számára, hogy a legjobb helyeken sajátíthatják el a szakmát. Másrészt ez a rendszer motiválja az oktató orvosokat is, mert a "best practice"-re, az evidenciákra alapozott gyógyításra nincs jobb belső kényszer, mint az, hogy az orvosi tevékenységet folytatók, a gyógyító orvosok egyben kutatnak is, oktatnak is. Ez a helyzet azonban egy olyan adminisztratív és gazdálkodási szerkezetet szül, ami nehezen kezelhető: az egyetemi klinikák ténykedésében alig elválaszthatóan egyesül az oktatás és a gyógyítás, azaz a két külön tárca által felügyelt és két külön csatornán finanszírozott tevékenység.
Az orvosképzés eme sajátságaira való tekintettel, a jelen és jövő egészségügyi ellátásáért felelősséget érezve állíthatjuk, hogy az egyetemi orvosképzés megkülönböztetett helyzetet kell hogy élvezzen az integrált felsőoktatási intézményhálózaton belül és az egészségügyi közszolgáltatások új rendjében egyaránt.
Az egészségügyi közszolgáltatások rendjéről alkotott törvényben szereplő Klinikai Központ Kht. létrehozásának várható előnyei mellett vannak olyan veszélyek, amelyeket - elkerülésük érdekében - az orvosképzés sajátságainak figyelembevételével meg kell fogalmazni. Ezek közt különösen élesen rajzolódik meg, hogy felbomolhat a progresszív betegellátás tradicionális felépítettsége, elválhat egymástól az egymást inspiráló hármas egyetemi funkció (oktatás-gyógyítás-kutatás), visszaeshet a klinikai kutatás, elszakadhatnak egymástól a klinikák és az orvosképzés elméleti intézetei.
A Klinikai Központ Közhasznú Társaság (kht.) létrehozását vezérlő rendszer kidolgozásakor különös hangsúllyal kell tekintetbe venni, hogy a kht. illeszkedjen az egyetemi struktúrához, azaz az egyetem egy részeként jöjjön létre. A többkarú vidéki egyetemeken az Orvostudományi és Egészségtudományi Centrum erre alkalmas keretet kínál. Példaként szolgálhat a Debreceni Egyetem, ahol az egyetemi integrációt követően döntési és végrehajtási jogokkal rendelkező, a felsőoktatási törvény által kínált lehetőségeket realizáló, részjogkörű gazdálkodási egységként jött létre a centrum, s ennek következtében a legprogresszívebb helyzetbe került. Ahogy ott, úgy Pécsett is a kht. a centrum részeként képzelhető el. Így megmaradna a klinikák kapcsolata az akadémiai szférával, s megmaradna a gyógyítás-oktatás-kutatás szerves egysége, az elméleti és klinikai intézetek egybetartozása.
Rendkívül lényeges kérdés, hogy hová kerül az egészségügyi célvagyon? Ki gyakorolja a tulajdonosi jogokat az egyetemen belül? Érdemes lenne okulni az eddigiekből, s nem elválasztani a tulajdonosi jogot gyakorló szervezetet a vagyont hasznosítótól. Továbbá: hogyan fog beépülni a rendszerbe az amortizáció kompenzálása, az épületfelújítás, a műszer- és eszközpótlás, a beruházás, a fejlesztés? Fontos, hogy az integrációs törvény utóéletéből okulva ne váljanak helyi alkuk tárgyává az egyes egyetemi klinikák, szülessen olyan minisztériumi végrehajtási utasítás vagy ajánlás, amelynek kidolgozásában és vezérlésében az Egészségügyi Minisztérium és az Oktatási Minisztérium együttesen vállal szerepet.
A szerző a Pécsi Orvostudományi és Egészségtudományi Központ elnöke
