Hulladékpiaci fellendülés várható

Megelőzés, újrahasznosítás, égetés, lerakás - ez az a mindent meghatározó irányelv, amelyet a hulladékgazdálkodásban jártas szakembereknek álmukból felriasztva is tudniuk kell, s ennek mentén folyik a hazai hulladékgazdálkodás gyökeres átalakítása is, amire - a Környezetvédelmi Minisztérium elképzelései szerint - 2009-ig mintegy 350 milliárd forintot kell fordítani. A fejlesztések nagy része állami, önkormányzati és uniós forrásokból valósul meg, azonban a hazai hulladékgazdálkodási rendszer EU-normák szerinti átalakítása várhatóan a terület piacának nagymértékű bővülésével fog együtt járni. Elég csak arra gondolni, hogy a hulladék újrahasznosításának aránya az uniós tagállamokban jelenleg 40 százalék körüli, míg ez az arány Magyarországon nem haladja meg 15-20 százalékot, amit a csatlakozás után nekünk is meg kell duplázni - fejtette ki Balatoni Henrik. A Hulladékhasznosítók Országos Egyesületének (HOE) vezetője lapunk kérdésére elmondta: Magyarországon évente mintegy 72 millió tonna hulladék keletkezik, ami - az elmúlt évek felfutását követően - ma már egy évi 300-500 milliárd forgalmú piacot tart el.

A becslések szerint jelenleg körülbelül ezer cég tevékenykedik a hulladékgazdálkodás területén. Ezek jelentős része kis- vagy családi vállalkozás, ahol legfeljebb egy-két alkalmazottat foglalkoztatnak, azonban a piacon az a mintegy 50 nagyobb cég tölt be meghatározó szerepet, amelyek éves árbevétele 2 és 10 milliárd forint között mozog. A hulladékgazdálkodással foglalkozó vállalkozások többsége három nagyobb terület körül csoportosul. A cégek egy jelentős része a hasznosítható hulladékok begyűjtésével, előkészítésével, kezelésével és újrahasznosításával foglalkozik. Emellett számos vállalkozás a települések kommunális hulladékának begyűjtését végzi, míg a harmadik csoportosulást a veszélyes hulladékok ártalmatlanításával foglalkozó cégek teszik ki, amelyek tevékenységi körét jelentősen bővíti, hogy az ártalmatlanítás mellett ezek a cégek maguk is foglalkoznak a veszélyes hulladék feldolgozásával és az ebből kinyerhető anyagok újrahasznosításával. A Magyarországon keletkező hulladék döntő részét a lakosság által termelt szemét teszi ki, így mennyiségileg az ezzel kapcsolatos feladatok és szolgáltatások ellátására szakosodott cégek tevékenysége adja a piac legnagyobb szeletét. Ugyanakkor a vállalkozások árbevételeit tekintve a legjelentősebb piaci szegmenset a veszélyes hulladák ártalmatlanításával foglalkozó cégek uralják, mivel ezen a területen mind a beruházások, mind az ártalmatlanítási tevékenység fajlagos költségei lényegesen magasabbak a piac többi területénél.

A piac jelenleg az újrafelosztás időszakát éli. Egyszerre vannak jelen a régi állami cégekből átalakított és privatizált magyar tulajdonban lévő vállalkozások és a külföldi cégek által alakított vagy felvásárolt cégek - vélekedett Balatoni Henrik. A legnagyobb, hulladékgazdálkodással foglalkozó nyugat-európai cégek többsége már jelen van a Magyarországon, s saját leányvállalatok alapításával, vagy hazai cégek felvásárlásával jelentős részt hasítottak ki a maguknak a hazai piacból. Ezzel szemben arra vonatkozólag nincsenek pontos adatok, hogy a terület eddig mekkora tőkét vonzott, mivel a Magyarországon letelepedő külföldi cégek többsége meglehetősen alacsony alaptőkével hozza létre hazai vállalkozásait, viszont ezt követően általában jelentős fejlesztéseket hajtanak végre.

Ugyanakkor a tőkerős nyugati cégek térnyerése számos, hazai tulajdonban lévő vállalkozást hozott nehéz helyzetbe, mivel a piac újrafelosztásáért folytatott küzdelemben a vállalkozások többsége egyre magasabb színvonalon és egyre olcsóbban kínálja szolgáltatásait. Szakértők szerint a minél nagyobb piaci részesedés elérése érdekében a külföldi tulajdonban lévő vállalatok egy része átmenetileg a veszteséges működést is vállalja a piac stabilizálódásáig, azonban a kisebb tőkeerejű hazai vállalkozások ebben a helyzetben sokszor nem képesek megfelelni a kiélezett verseny követelményeinek.

Ugyanakkor a hulladékgazdálkodási piac további fejlődési lehetőségeivel kapcsolatban megoszlanak a szakértők véleményei, bár abban szinte valamennyi fél egyetért, hogy az EU-csatlakozás közeledtével, illetve azt követően további külföldi cégek fognak megjelenni és befektetni a hazai piacon. Azzal kapcsolatban is egységesek a vélemények, hogy a növekvő hulladéktermelés, valamint a hulladék újrahasznosítási arányának az EU szintjére történő felzárkóztatása nem képzelhető el a piac nagyon jelentős mértékű bővülése nélkül, s további lehetőségeket ígérnek az elkövetkező évek - részben uniós pénzből végrehajtandó - fejlesztései is.

Az EU elvárásai szerint 2009-re az összes korszerűtlen, lakossági hulladékot befogadó lerakót be kell zárni, amelyek helyét mindenhol - összesen mintegy 120-150 - komplex regionális hulladékkezelő rendszereknek kell átvenniük, amelyek egyrészt megfelelő műszaki védelemmel vannak ellátva, másrészt az ártalmatlanítás mellett a hulladék újraválogatásával és kezelésével is foglalkoznak. A fejlesztések költségei - a számítások szerint - meghaladják a 25 milliárd forintot, azonban ennek jelentős részét az EU finanszírozza. A brüsszeli döntéshozók eddig a debreceni, a miskolci, a Tisza-tó környéki, a szolnoki és a szegedi regionális létesítmények megépítésének támogatására bólintott rá, s a közeljövőben döntés várható az Északkelet-Pest megye, az Észak-Balaton, a Zala folyó völgye, a Dél-Balaton térsége, valamint a Kecskemét és Cegléd térségének hulladékelhelyezési problémáit megoldani szándékozó beruházási tervekről is. Ugyanakkor a regionális hulladékkezelők kiépítésében és üzemeltetésében jelentős szerepet kaphatnak a piaci szereplők is, mivel az - uniós és az állami támogatás ellenére - a beruházásokban jelentős teher hárul az érintett önkormányzatokra is, azonban ezek egy része nem rendelkezik megfelelő anyagi erővel, ezért piaci vállalkozásokat is bevonnak a projektek megvalósításába.

Egyelőre viszont a piaci szereplők előtt sem teljesen világos, hogy a hazai cégek előtt milyen lehetőségek vannak az hulladék-újrahasznosítás egyre növekvő piaci szeletének felosztásában. Az EU elvárásai szerint - egyebek mellett - 2005-re Magyarországon is el kell érni, hogy a csomagolóanyagok legalább 50 százalékát - 25 százalékát anyagán belül - újrahasznosítsák. Ez az arány jelenleg nem haladja meg a 20 százalékot, azonban - szakértők szerint - erősen kétséges, hogy sikerülhet-e megfelelni az uniós elvárásoknak, mivel egy átlagos nyugat-európai lakos évente 150 kilogramm csomagolónyagból származó hulladékot termel, míg Magyarországon ez nem haladja meg a 90 kilogrammot. A kisebb mennyiség egyrészt lényegesen megnehezíti az uniós elvárásnak megfelelő újrahasznosítási arány elérését, másrészt ilyen feltételek mellett lényegesen nehezebb megfelelő hatékonysággal és gazdaságosan szelektív hulladékgyűjtést folytatni, amihez éppen ezért - első ránézésre talán abszurd és zöldszempontból megkérdőjelezhető módon - a hulladékmennyiség növekedésére lenne szükség.

Emellett kérdéses, hogy a piaci átalakulás mellett mennyi cég tud majd megfelelni a jelentősen szigorodó jogszabályi feltételeknek is, s különösen igaz ez a veszélyeshulladék-égető üzemekre. A legnagyobb - magánkézen lévő - hazai létesítmények, Dorog, Győr stb., már most is megfelelnek az EU-normákat meghonosító szabályozásoknak, ezzel szemben - a szakértők szerint - jelenleg több tucat olyan kis kapacitású veszélyeshulladék-égető üzemel, amelyet legkésőbb 2005-ig teljesen át kell alakítani, ahhoz, hogy megfelelhessenek a szigorodó előírásoknak. Ugyanakkor ilyen kis létesítmények esetében a fajlagos beruházási költségek az átlagosnál is lényegesen magasabbak, sok esetben pedig a létesímények felépítése sem teszi lehetővé az átalakítást, így a kis égetők többségét várhatóan be kell majd zárni. Pedig - a szakértők szerint - hosszú távon vélhetőleg további veszélyes hulladékok bérégetését vállaló korszerű létesítményre lesz szükség, amelyek között több speciális - például szenyvíziszap ártalmatlanítására szolgáló - üzem is felépülhet majd.

A várhatóan bővülő lehetőségekkel szemben egyelőre érzékelhetően hátráltatja a hazai piac fejlődését, hogy óriási különbség van a szigorodó és az EU-normáknak minden szempontból megfelelni szándékozó új jogszabályok, s ezek mindennapi alkalmazása között. Emögött részben az áll, hogy a jogszabályok egy része még nagyon friss, s számos rendelet megjelenésére pedig a következő hónapokban lehet számítani - vélekedett Balatoni Henrik. Ugyanakkor a HOE vezetője szerint ennél nagyobb problémát okoz, hogy egyelőre nagyon gyenge a jogszabályok betartásának ellenőrzése, ezért a hulladéktermelőknek sok esetben inkább megéri illegális és a környezetet terhelő módon eltüntetni a hulladékot, mint vállalni az ártalmatlanítás költségeit, ami - számítások szerint - kb. 20-szorosa az illegális megoldás költségeinek. Szakértők szerint erre talán a legjobb példa a veszélyeshulladék-égetők problémája, mivel Magyarországon jelenleg lényegesen több - évi 400-500 ezer tonna -, égetéssel ártalmatlanítható veszélyes hulladék keletkezik, mint a jelenleg működő égetők összkapacitása, ugyanakkor a veszélyes hulladékokat olyan nagy mennyiségben tüntetik el ismeretlen helyen, hogy a meglévő létesítmények többsége nem képes teljes kihasználtsággal dolgozni. Emellett ugyancsak a hatósági fellépés gyengeségét mutatja, hogy egyes számítások szerint, ha az APEH megfelelően ellenőrizné a csomagolóanyagokra kivetett termékdíj beszedését, illetve hatékonyabban lépne fel az ezzel kapcsolatos visszaélésekkel szemben, akkor a piaci helyzet változatlansága mellett is meg lehetne duplázni az ebből származó évi 14-18 milliárd forintos bevételt, amely az állami fejlesztéseket szolgáló környezetvédelmi alap egyik legfontosabb forrása.

Ugyancsak a nagyszabású beruházásokkal, illetve a folyamatosan szigorodó jogszabályokkal élesen szemben álló gyakorlatot mutatja, hogy az érintett települések egy része miként próbálja meg ellensúlyozni azt, hogy az új regionális hulladékkezelők megnyitásával egy időben a környező településeken általában jelentősen emelkednek a hulladékszállítással kapcsolatos költségek - tette hozzá Nagy Tamás, a Hulladék Munkaszövetség munkatársa. Ugyanis - szerinte - egyes önkormányzatok, forráshiány következtében, továbbra is az olcsóbb megoldást választják: a helyben begyűjtött szemét nagy részét - megfelelő hatósági ellenőrzések hiányában - illegálisan, a már bezárt régi települési lerakóba szállíttatják, amivel nemcsak a környezetet terhelik és nehezítik meg a nagy költséggel felépült létesítmények gazdaságos működtetését, de az EU-nak benyújtott további pályázatok sorsát is veszélyeztetik.

Németh I. Gergely