Egyre nagyobb termőföld-területet foglalnak el a napelemparkok: szakértői tanulmány mutatta ki mire érdemes figyelni
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a VilággazdaságA naperőművek terjedése egyre több mezőgazdasági terület jövőjét érinti, ezért kulcskérdéssé válik, milyen állapotban marad vissza a föld az építkezés, majd az üzemeltetés után. Egy friss német szakértői vizsgálat szerint a fotovoltaikus parkok, a naperőművek legnagyobb környezeti kockázata nem feltétlenül az üzemelés idején, hanem már a kivitelezés során jelentkezik: a nehézgépek talajtömörödést, eróziót és a vízháztartás tartós romlását okozhatják.
A Kompetenzzentrum Naturschutz und Energiewende, vagyis a természetvédelemmel és energiapolitikával foglalkozó német szakmai központ megbízásából készült tanulmány a naperőművek talajra, vízre, klímára és levegőre gyakorolt hatásait vizsgálta. A szakértők a rendelkezésre álló kutatások alapján arra jutottak, hogy a beruházások hatása jelentősen függ a helyszíntől, a műszaki kialakítástól és attól is, milyen időjárási körülmények között zajlik az építkezés.
A legnagyobb veszélyt a talaj bolygatása jelenti. A munkagépek különösen nedves talajon okozhatnak komoly károkat: a tömörödött földben romlik a víz beszivárgása, gyengül a talaj levegőellátottsága, és nőhet a felszíni lefolyás, ezzel együtt az erózió kockázata is. A szakértői anyag szerint egyes tömörödések csak nagy költséggel, vagy egyáltalán nem állíthatók helyre teljesen.
Naperőművek a termőföldön: mire érdemes figyelni?
Ezért a naperőművek építését lehetőleg nem szabad a talaj nedves, téli időszakra időzíteni. A kivitelezéshez olyan időpontot kell választani, amikor a talaj kellően száraz, és lehetőség szerint már vegetáció borítja a területet. A zárt növényállomány stabilizálja a talajt, javítja a csapadék beszivárgását és mérsékli az eróziós veszélyt.
A gazdálkodóknak érdemes már a szerződéskötés és a tervezés előtt egyértelmű garanciákat kérni a beruházóktól. Nem elég általánosságban rögzíteni, hogy a kivitelező köteles megóvni a termőföldet. Pontosan szabályozni kell:
- a munkagépek közlekedési útvonalát
- a munkavégzés időjárási feltételeit
- a talajvédelmi intézkedéseket
- és az esetleges károk helyreállításának rendjét is.
Különösen fontos lehet egy független talajtani szakértő bevonása. Ennek feladata, hogy már az előkészítésnél felmérje a talaj állapotát, majd az építkezés alatt ellenőrizze, betartják-e a védelmi előírásokat. A szakértői kontroll azért lehet lényeges, mert a beruházás során keletkező károk később sokszor nehezen bizonyíthatók, miközben a föld használhatóságát hosszú évekre ronthatják.
A KNE tanulmánya szerint az üzemelés alatti kockázatok összességében kisebbek, mint az építési fázisban jelentkező veszélyek. Ugyanakkor a napelemek alatti és közötti területeken megváltozhat a csapadék eloszlása, a fényviszonyok és a mikroklíma. Minél nagyobb arányban fedik le a területet a panelek, annál nagyobb lehet a helyi talaj-, víz- és klímahatások kockázata.
A szakértők ezért olyan kialakítást javasolnak, amely a lehető legtöbb fényt és vizet engedi eljutni a talajhoz. A ritkább telepítés, a megfelelő sortávolság és a gondozott, tartós növényborítás segíthet megőrizni a talaj funkcióit. A fajgazdag gyep kialakítása ráadásul nemcsak a talajvédelmet segítheti, hanem a rovarok és más élőlények számára is kedvezőbb élőhelyet teremthet.
A naperőművek leszerelése után elvileg ismét mezőgazdasági művelésbe vonható a terület, de ehhez már az első kapavágástól következetes talajvédelmi szabályokra van szükség. A szakértői anyag egyik legfontosabb megállapítása szerint,
a későbbi agrárhasználat nem automatikus: csak akkor tartható fenn reálisan, ha az építés, az üzemeltetés és a bontás során is szigorúan betartják a talaj- és vízvédelmi előírásokat.
A gazdálkodóknak ezért nemcsak a bérleti díjat és a beruházás pénzügyi feltételeit kell mérlegelniük. Ugyanilyen fontos kérdés, hogy milyen állapotban kapják vissza a földet húsz-harminc év múlva.
Mi a helyzet e téren Magyarországon?
A hazai naperőművek területigénye megawattonként átlag 1,8–2,5 hektár lehet. Korábbi hazai becslések 2,4–2,6 hektár/MW fajlagos igénnyel számoltak; a paksi 10 MW-os naperőmű például műholdképes vizsgálat szerint mintegy 42 hektáron fekszik, vagyis 4,2 hektár/MW területet használ.
2025 novemberére a magyar napelemes rendszerek beépített kapacitása elérte a 8198 MW-ot. Ebben azonban benne vannak a háztetőkre, ipari csarnokokra és más épített felületekre telepített rendszerek is, tehát ezt nem lehet egy az egyben földigényre átszámítani. Amennyiben csak a földre telepített, nagyobb naperőművi kapacitás nagyságrendjét vesszük, és 2–2,5 hektár/MW fajlagos területigénnyel számolunk, akkor a naperőműparkok által elfoglalt terület valószínűleg több ezer, nagyságrendileg 8–15 ezer hektár lehet országosan. Egy korábbi, 2018-as iparági prognózis még legfeljebb 11 ezer hektár termőföldi területfoglalással számolt a támogatási rendszerben engedélyezett projektek teljes megvalósulása esetén.
