Törvény van, a változtatás rajtunk múlik

Az "Új évezred küszöbén" címet viselő kormányprogram - egyebek között - kimondta: "Az alap- és járóbeteg-ellátásban a kormány támogatja a magántulajdon szerepének megerősödését, valódi és funkcionális privatizáció formájában? A kormány folytatja az alapellátás fejlesztését, amelyet stratégiai fontosságúnak tekint."

A programban meghatározott célok elérése érdekében első lépésként a parlament megalkotta "az önálló orvosi tevékenységről" szóló 2000. évi II. törvényt. Ebben - vagyoni értékű jogként - létrehoztuk a működtetési, más néven úgynevezett praxisjogot. Azóta a tényleges privatizációt elősegítendő, az amortizáció finanszírozása is megkezdődött az alapellátásban.

Múlt év tavaszán "az egészségügyi szakellátási kötelezettségről, továbbá egyes, egészségügyet érintő törvények módosításáról" szóló 2001. évi XXXIV. törvény került elfogadásra. A jogszabályban az Európai Unióhoz történő csatlakozás peremfeltételeinek megteremtése mellett, törvényi szinten kerültek meghatározásra az - eddig rendeleti szinten szabályozott - új egészségügyi kapacitások befogadásának és módosításának módozatai. A törvény lehetőséget teremt a területi igényeknek legmegfelelőbb, a morbiditási és mortalitási viszonyokat figyelembe vevő, költséghatékony egészségügyi ellátás kialakítására. Ezzel biztosítható a mindenki által áhított, az egészségügyi ellátáshoz történő egyenlő hozzáférés esélye is.

Időközben az ország számos területén spontán privatizációs folyamatok beindulásának lehettünk tanúi. Ez azzal a veszéllyel fenyegetett, hogy szűk érdekcsoportok tulajdonába kerül az ágazat jelentős része, kiszolgáltatva és a lehetőségektől megfosztva az abban dolgozókat. Ennek kívánt gátat vetni és egyben világos viszonyokat létrehozni az egészségügyi intézményekben "az egészségügyi közszolgáltatások nyújtásáról, valamint az orvosi tevékenység végzésének formáiról" szóló 2001. évi CVII. törvény.

A törvényben meghatározásra került, hogy az állam milyen formában gondoskodik az egészségügyi ellátási kötelezettségéről. A törvényhozó - az alvállalkozói szerződés szintjén - elsőbbségi jogot biztosít a szolgáltatónál alkalmazásban álló egészségügyi dolgozónak a szerződéskötésre, továbbá lehetőséget biztosít a szakdolgozói szinten is a vállalkozásra. Ezzel eddigi tevékenységüket vállalkozóként, vagy az általuk létrehozott gazdasági társaság tagjaiként is végezhetik.

A jogalkotó az orvosi tevékenység ellátásának formáit is meghatározta. Az alkalmazott orvos jelenlegi létünknek felel meg, és a vállalkozói orvosi tevékenység sem ismeretlen számunkra. A szabadfoglalkozású orvosi tevékenység megbízásos jogviszonyt takar. A törvény deklarálja, hogy a szakorvos szabadfoglalkozású orvosnak minősül, azaz szakvizsgájától kezdve mintegy alanyi joga, hogy szabadfoglalkozású legyen. Feltételként szerepelnie kell az orvosok működési nyilvántartásában, felelősségbiztosítással kell rendelkeznie, valamint "orvosi tevékenység ellátásáról szóló" szerződést kell kötnie egy vagy több egészségügyi szolgáltatóval. Praxisközösséget alakítva teammunkát igénylő egészségügyi beavatkozások végzésére is lehetősége nyílik a szabadfoglalkozású orvosoknak.

A törvény részletesen meghatározza az egészségügyi szolgáltató és a szabadfoglalkozású orvos között létrejövő szerződés kötelező tartalmi elemeit, jelentősen megkönnyítve a jogalkalmazó feladatát.

A szabadfoglalkozású orvosi jogállás bevezetése nem érinti az orvosnak azt a jogát, hogy vállalkozó orvosként tevékenykedjen, illetve hogy alkalmazotti státusa mellett magánorvosi praxist is folytasson. Nem kizárt az sem, hogy valaki saját rendelőjében vállalkozó orvos legyen, és egyúttal egy egészségügyi szolgáltatóval - mint szabadfoglalkozású orvos - szerződést kössön. A Magyar Orvosi Kamara is komoly jogosítványokat kap a jogszabályban.

Összességében elmondható, hogy a törvény kijelöli az egészségügyi intézmények átalakulásának útját, megteremti az ésszerű és ellenőrzött tőkebevonás lehetőségét az ágazatba és világosan meghatározza az orvosok jogállásának kereteit és viszonyrendszereit. Diszpozitív jellegénél fogva a jogszabály a "lehetőségek törvénye", és nagyon nehéz az általa indukált folyamatok számszerű meghatározása.

Az elkövetkező bő esztendő a várakozás és a felkészülés időszaka lesz, különös tekintettel a néhány nap múlva sorra kerülő parlamenti, illetve az év végén megtartandó önkormányzati választásokra. A végrehajtási rendeletek és a meghirdetett konszolidációs program - a kormány által elfogadott, 2006-ig biztosítandó 606,8 milliárd forint forrástöbblettel - kihívás és egyben lehetőség az egészségügy számára. Ha összefogunk és nem csupán egyéni érdekeinket képviseljük az átalakulás során, a túlnyomó többség számára a mostaninál sokkal kedvezőbb viszonyokat tudunk kialakítani. Ha nem, keserves időszak elé nézünk. Rajtunk múlik.



Dr. Csáky András

Cegléd, 2002. március 11.