Varga Mihály

A Pénzügyminisztérium tisztában van azzal, hogy - az egyensúlyi követelmények kedvező alakulása mellett - az egészségügyben egy sor területen kedvezőtlen jelenségek is mutatkoztak. Ennek az időszaknak azonban kétségtelenül érdeme, hogy sikerült a megfelelő jogi kereteket létrehozni a háziorvosi praxisprivatizáció törvényi szabályozásában, amely mára már teljes létjogosultságot szerzett az egészségügy rendszerén belül és a háziorvospraxisok adásvétele, az azzal kapcsolatos tulajdonviszonyok megváltozása méltán vívta ki nemcsak a hazai orvostársadalom, hanem az EU elismerését is.

Még néhány hét és megindul a 2003. évi és az azt követő évekre kitekintő költségvetési tervezési munka. Az előkészítő munka megalapozása szükségessé teszi az egészségbiztosítási alap helyzetének és az ezt befolyásoló - elhatározott, lehetséges, szükséges - intézkedések, javaslatok kialakítását.

Az egészségügyi ágazat irányításáért, így az egészségbiztosítási alap működtetéséért a kormányzati munkamegosztásban az egészségügyi miniszter a felelős. A pénzügyi tárca feladata összehangolni a kezdeményezéseket, az átfogó szakmai elképzeléseket a gazdasági mozgástérrel. Ez nem könnyű feladat. A pénzügyi tárca vezetője magánemberként is érzékeli az egészségügy mindennapi problémáit, és látja a makrogazdasági feltételekből adódó lehetőségeket is. Munkánk során a reformlépések integrációjára törekszünk a jobb színvonalú egészségbiztosítás elérésének érdekében.

A finanszírozási rendszer folyamatos építéséhez szükséges rutinnak tűnő feladatokat is elvégezni. Ezek között említhető például a költségvetési hatások felmérése, a megfinanszírozhatóság minősítése, a működőképességre vonatkozó hatások felmérése, a szakmai eredményesség változása, a költséghatékonyság-vizsgálat, az államháztartási és társadalombiztosítási szabályokhoz való illeszkedés. Az adott körülmények között e feladatok elvégzése is rendkívüli körültekintést, mérlegelést igényel.

Az elmúlt 12 év első négyéves szakasza az egészségbiztosításban leginkább az értéktartásra törekvéssel jellemezhető, hiszen a gazdaság visszaesését, a keresetek csökkenését a gyógyító kiadások növekedése meghaladta, és a beruházások is növekedtek. A következő ciklust - sajnos, az úgynevezett Bokros-csomag részeként - a szolgáltatások szűkítése, a lakosság és a munkáltatók terheinek növelése jellemezte. 1995-ben az egészségügyi dolgozók létszáma jelentősen csökkent, s ez a reálértéktartástól elmaradó, a szakmai fejlesztési igényekre tekintettel nem lévő költségvetési tervezéssel folytatódott. 1996-ra az egészségügyi beruházások reálértéke a korábbi évek 60 százalékára csökkent.1999-től a fogyasztói árszínvonal növekedését meghaladó, a fejlesztési igényeket figyelembe vevő költségvetések a jellemzőek. A gyógyító-megelőző ellátások kiadási színvonala várhatóan 2002-ben éri el az 1991. évit.

Az 1994. évi pozitív hatásokat az 1995. évi kiigazító intézkedések felülírták. A kormány tavalyi és idei döntései azt bizonyítják, hogy a negatív folyamatok felszámolása 2001-ben megindult, és 2006-ig egy, a bérfeszültségek csökkentésére, az ellátás technikai körülményeinek helyreállítására, megújítására irányuló konszolidációs program valósul meg.

2001 decemberében az Országgyűlés elfogadta az egészségügyi közszolgáltatások nyújtásáról, valamint az orvosi tevékenység végzésének formáiról szóló 2001. évi CVII. törvényt, amely az egészségügy szabályozott keretek között történő privatizációjának újabb állomását jelenti. A törvényhez készülő végrehajtási rendeletek kialakítása, az azokkal kapcsolatos egyeztető munka jelenleg is folyik.

A készülő végrehajtási rendeletek - a háziorvosi praxisjog mellett, azt kiegészítve - teljessé teszik a háziorvosi praxisprivatizációt. Az alvállalkozói szerződéskötések lehetővé tételével - bizonyos, viszonylag szűk körben - megfelelő keretet biztosítanak az ellátóintézmények költséghatékonyabb gazdálkodási viszonyainak megteremtéséhez. Lehetővé teszik továbbá, hogy az egészségbiztosító, a járó- és fekvőbeteg-ellátást biztosító intézmény és az orvosi tevékenységet szellemi szabadfoglalkozásúként folytató munkavállaló az európai normáknak megfelelően jól átlátható és szabályozott kapcsolatban működhessen együtt.

Az új jogszabály alapvető célkitűzéseivel tárcánk kezdettől fogva egyetértett, mivel az támogatja a fekvő- és járóbeteg-ellátó szektort alapjaiban érintő struktúraátalakítást és költséghatékonyság-javítást.

E két tényező szoros összefüggése alapján meggyőződésem, hogy az e területeken végbemenő pozitív változások teremthetik meg az alapot az egészségügy egész finanszírozási rendszerének megváltoztatásához. Örömmel tapasztaljuk, hogy ez a folyamat mára nemcsak felgyorsult, hanem az egész társadalom érdekének megfelelően a helyes irányba halad.

Tárcánk messzemenően érdekelt és helyzeténél fogva felelős is azért, hogy az egészségügyi szektor pénzügyi átláthatósága a jelenlegi szinthez képest jelentősen növekedjen, láthatóvá váljanak azok a területek, ahol a pénzügyi hatékonyság elmarad a kívánatostól. Különösen fontosnak tartjuk azt is, hogy az egészségügyi intézmények vezetése mindinkább rendelkezzen azzal a szükséges újfajta menedzseri szemlélettel, amely a fentiek megvalósulását elősegítheti. Ugyancsak cél, hogy az intézményekben mind szélesebb körben alkalmazzanak nemzetközileg elfogadott minőségbiztosítási rendszert, és annak segítségével és részeként a menedzsment teljesítményét is mérhetővé tegyék.

Tény, hogy az egészségügyben felhalmozódott problémák nem oldhatók meg egy év alatt, hanem csak egy hosszú távú, fokozatosan megvalósuló program végrehajtásával. Ez a munka megkezdődött, de még rendkívül sok a feladat, az évtizedes gond. A makrogazdasági pálya ma ismert lehetőségei egyértelműen biztosítékot jelentenek arra, hogy az egészségügy problémáinak fokozatos megoldásához a pénzügyi forrásoldal is biztosítható lesz.



A szerző a Magyar Köztársaság kormányának pénzügyminisztere

Az elmúlt évek az egészségügy költségvetési tervezési, szabályozási tevékenysége területén a racionalizálás, a kiigazító intézkedések időszakát jelentették. Alapvető célként a működőképesség megőrzése és a költségvetési egyensúlyi feltételek megvalósítása, javítása fogalmazódott meg. -->