A csúcsára állított piramis
Az egészségügyre fordított költségek egy feje tetejére állított piramisra hasonlítanak. A legtöbbet ma világszerte a drága diagnosztikára és a még költségesebb terápiákra fordítják. Csak ezt követik a szűrővizsgálatok, s a sor végén kullognak a valódi megelőzésre, az elsődleges prevencióra fordított összegek. Ennek pont fordítva kellene lennie. Az egészségnevelésnek, betegségmegelőzésnek kellene a leghatékonyabbnak lennie. Erre sokkal nagyobb arányban kellene fordítani az egészségügyi forrásokból. A kevesebb beteg természetesen kevesebb kivizsgálásra és gyógykezelésre fordított összeget is jelent, így a talpára állna a piramis.
A piramis nálunk is a csúcsán áll, akárcsak a világ többi részén. Az arányok hasonlóak, csupán az összegek különböznek. Példaként említhetjük, hogy a maga nemében korszakos jelentőségű 2001-es "Mikola-féle" népegészségügyi program is, amely végre részletesen foglalkozott a megelőzés kérdéseivel, ennek a fordított piramisnak a képében rendelte az anyagi forrásokat a különböző programokhoz. Nagy pozitívuma volt ennek a programnak, hogy végre megteremtette a prevenció intézményes alapjait, igyekezett összefogni az addig szétforgácsolódó kezdeményezéseket, súlypontjain azonban már lehetett vitatkozni. Ha megnézzük az adott források tervezett elosztását, akkor látjuk világosabban a korábban említett aránytalanságokat.
A program 60 millió forintot irányzott elő a dohányzás visszaszorítása alprogram költségeire. Ehhez képest nagyságrendekkel nagyobb, milliárdos összeget tervezett a szűrővizsgálatokra. Ugyanakkor abban az évben több mint százötvenmilliárd forint volt az OEP-gyógyszerkassza költsége. Az aránytalanság szembeötlő. A dohányzás visszaszorítása az úgynevezett elsődleges megelőzés tipikus eszköze. Itt a betegséget okozó tényezőket szeretnénk kiiktatni az emberek életéből. Ebben az esetben valóban azt szeretnénk elérni, hogy az emberek ne betegedjenek meg. Jelen esetben erre jutott volna a legkevesebb. A már meglévő, de panaszt még nem okozó betegségek korai, még gyógyítható stádiumban történő felfedezését szolgálják a szűrővizsgálatok (pl. tüdőszűrés, mammográfia, nőgyógyászati szűrés stb.). Ezt nevezzük a másodlagos prevenciónak. Amíg az elsődleges megelőzés az emberre, addig a másodlagos a betegségre összpontosít. Természetesen mindkettő fontos a maga módján. Nem azt szeretném, hogy a gyógykezelésektől vonjanak el forrásokat, hiszen onnan is súlyos milliárdok hiányoznak, de az elkövetkező években a durva aránytalanságon javítani kellene.
Ma sajnos az orvosokból is hiányzik a preventív szemlélet. Ennek oka részben a "gazdasági kényszer"; alig ismeri el az egészségügyi finanszírozás a megelőző tevékenységet. Példának itt ismét a dohányzást említem. A dohányzásleszoktató tanácsadói tevékenységet semmilyen formában sem ismeri el az OEP. Ezt a munkát lényegében véve "hobbiként" végzik az orvosok. (Egy kb. húszperces leszoktató tanácsadásért az USA-ban ötven dollárt fizet a biztosító a szakembereknek.)
A preventív szemlélet hiányának a másik oka az egyetemi képzés hiányosságaiban keresendő. Az orvostanhallgatók nem a téma súlyának és fontosságának megfelelő mértékben találkoznak a "megelőző orvostannal". Az Országos Korányi Tbc és Pulmonológiai Intézet 2002-ben már a második alkalommal tartotta meg az úgynevezett "nyílt napot". 2002. október első szombatján, most már hagyományosan, megnyitja az intézet a kapuit az érdeklődő lakosság számára. Ezen a napon az emberek jókedvükben, beutaló nélkül jöhetnek. Az a cél, hogy ne csak akkor jusson valaki kórházba, ha betegsége, panaszai miatt szorong, vagy hozzátartozója miatt aggódik. Ismerje meg nyugodtan az intézményt, az ott dolgozókat. Ezen túl azonban lehetőséget teremtettünk arra is, hogy részt vehessenek orvosi tanácsadáson, egyszerű szűrővizsgálatokon is.
Ebben az évben mintegy kétszázan keresték fel az intézetet, s vettek részt vércukor-, koleszterinszint-, vérnyomásmérésen, dietetikai tanácsadáson. Indokolt esetben légzésfunkciós és allergiavizsgálatokra került sor. Ez utóbbi különösen érdekelte az embereket, mivel egyre többet hallunk arról, hogy milyen nagy arányban érintik allergiás kórképek, asztma, rinitisz a magyar lakosságot. Milyen jó lenne, ha ez az érdeklődés és aktivitás akkor is megnyilvánulna, amikor az egyik legtöbb allergiás légúti panaszt okozó parlagfű irtásáról van szó! Az eredeti szándékunknak megfelelően dohányzásleszoktatási tanácsadáson is részt vehettek az érdeklődők. Az intézmény természetesen továbbra is alapfeladatának tekinti a betegek korszerű kivizsgálását és gyógykezelését.
