Érelmeszesedés-vérelmeszesedés
A "zsíros csíkok" már gyermekkorban megjelennek a verőerek belső felszínén, de ez még nem jelent visszafordíthatatlan végzetet, mert általában a kockázati tényezők (dohányzás, kedvezőtlen vérzsírértékek, kezeletlen vagy rosszul kezelt magasvérnyomás- és cukorbetegség, elhízás, mozgáshiány stb.) hívják elő évtizedek alatt a fokozatosan növekvő zsírtartalmú párnákat, melyek beszűkítik az ereket, tetejük elvékonyodása után kipukkadnak, és az általuk elindított véralvadásos folyamat következtében kialakuló alvadékkal elzárják az ütőeret, s létrejön a szívinfarktus vagy a szélütés.
Az előbbi eseménysor az atherothrombosis: amikor már károsodott, zsíros törmelékkel telt párnákkal, "plakkokkal" beszűkített erekben következik be a véralvadás, a trombózis. Az érelmeszesedés-véralvadás eseménypár nevezhető "vérelmeszesedésnek" is, és Magyarországon minden második halálesetnek ez az oka. Legjobb az lenne, ha az
atherosclerosist megelőzhetnénk, de erre nincsen garancia, mert vannak örökletes tényezők is, és például a normál vérzsír- vagy vérnyomásértékek sem védenek meg teljes biztonsággal az infarktus vagy a szélütés ellen, bár lényegesen csökkentik ezek kockázatát.
Mit tehetünk a trombózis, a kóros véralvadás ellen? Hogyan védekezzünk, ha kiderül, hogy koszorúér-betegségünk van, vagy más érszakaszon alakult ki érelmeszesedés, például az agyi vagy a végtagereken?
Az egyik lehetőség az, hogy igyekszünk csökkenteni a véralvadás esélyét azzal, hogy gátoljuk a vérlemezkék összetapadását, aggregációját. Fél évszázada kiderült, hogy az egyik hatóanyag két évszázada a kezünkben van: a szalicilsav, illetve acetilált származéka, az aszpirin. Véralvadást csökkentő tulajdonságát egy családorvos, Lawrence Craven figyelte meg 1950-ben, és közleményeiben már azt is javasolta, hogy érdemes volna kipróbálni "koszorúér-trombózis" ellen. Megfigyelései nem sok feltűnést keltettek, mert egy kevesek által olvasott folyóiratban jelentek meg, és Craven "csak" egy családorvos volt?
Ma infarktus vagy szélütés után a szív- és érrendszeri események ismétlődése ellen a kezelés első lépései közé tartozik az aszpirin adása, de vannak betegek, akiknek a szer gyomorpanaszt okoz, és vannak olyanok is, akiknél a véralvadás gátlása szempontjából ez a kezelés hatástalan.
Szükség volt tehát további, hasonló tulajdonságú készítmények előállítására. A múlt század hetvenes éveiben gyulladáscsökkentők kutatása közben találtak egy olyan tienopiridinszármazékra, mely gátolta a vérlemezkék öszszetapadását. Ez a hatás azonban nem bizonyult elég erélyesnek, emellett vérképző szervi mellékhatások is előfordultak, ezért a kutatás folytatódott. Így jutottak ennek a kémiai csoportnak egy új tagjához, mely az eddigi tanulmányok szerint erélyes alvadásgátló tulajdonságú szer, mellékhatások szempontjából a korábbi, hasonló készítményekhez képest viszont kedvezőbb, és akkor is alkalmazható, amikor a régebbi gyógyszerek használata nem javasolt. A "vérelmeszesedés" terápiájának története a tudományos orvoslás és gyógyszerfejlesztés jó példája, s a kutatás folytatódik. Szükség van rá.
