Az állami támogatási jog kérdőjelei

A csatlakozási folyamatban a múlt hét végéig nyitott kérdés volt a vállalkozásoknak oly fontos állami támogatási jog. Érthetően nem volt közömbös számukra - valamint a hazai gazdasági és foglalkoztatási viszonyok jövőbeni alakulására sem -, hogy mi lesz a jelenleg élvezett, nyereségre ösztönző adókedvezmények sorsa - hangsúlyozza Berke Barna, a Gazdasági Versenyhivatal versenytanácsának elnöke. Magyarország az 1991-ben aláírt európai megállapodásban vállalta, hogy állami támogatási gyakorlatát a közösségi szabályokhoz igazítja. A közösségi rendelkezések meghatározzák a tagállamok támogatásnyújtási gyakorlatának keretfeltételeit, de nem kínálnak egységesen követendő modellt. Az unió lehetővé teszi a horizontális célokat - így a kis- és középvállalkozásokat segítő, a környezetvédelmet, képzést, foglalkoztatást, kutatás-fejlesztést, a cégmegmentést és szerkezetátalakítást - szolgáló, továbbá az elmaradott térségek felzárkóztatása érdekében nyújtott támogatásokat. Emellett az általánostól eltérő szabályokat állapít meg bizonyos ágazatokra, így azokra, amelyek gazdasági nehézségekkel küzdenek, szociális, elsősorban foglalkoztatási szempontból vannak hátrányos helyzetben. Alkalmazni kell e speciális szabályokat akkor is, ha valamely ágazat az adott tagállam, vagy az egész közösség számára stratégiai jelentőséggel bír.

A magyar támogatási rendszer közösségi szabályokhoz való igazítása nem okozott különösebb problémát. Prioritásai ugyanis lényegében megfelelnek az unió által támogathatónak ítélt céloknak. Így az igazodás lényegében formai követelmények átvételét követelte meg a támogatást nyújtóktól. Ilyen például az előzetes bejelentési kötelezettség, a támogatástartalom számítása vagy az éves jelentés készítése a közösségi módszertan szerint.

A tagállami és a magyar támogatási gyakorlat között azonban jelentős eltérés, hogy a hazai költségvetés forrásai jóval szűkösebbek, mint az uniós országoké. Vissza nem térítendő támogatás nyújtására nagyberuházások esetén általában nincs mód, így a magyar kormány a nyolcvanas évek vége óta adókedvezményekkel kívánta beruházásra ösztönözni az érintetteket. Az adókedvezmény előnye nemcsak az, hogy több évre elosztva terheli meg a költségvetést, hanem az is, hogy a vállalatokat nyereség elérésére ösztönzi. A feldolgozóipari cégek ily módon 2000-ben például az összes támogatás több mint 75 százalékához jutottak.

A társasági és az osztalékadóról szóló törvény értelmében azok a vállalatok, amelyek 3, illetve 10 milliárd forint feletti értékben helyeznek üzembe termék-előállítást szolgáló beruházást - természetesen bizonyos egyéb feltételek megléte esetén -, tíz évig társasági adómentességet élveznek. A kedvezmények az 1996. december 31-ét követően megkezdett beruházás után vehetők igénybe, legutoljára a 2011. adóévben keletkezett adóalap után. A jogszerzés lehetősége 2003. január elsejétől megszűnik, és ettől az időponttól kezdve új, EU-konform - úgynevezett fejlesztési - adókedvezményt vezetnek be.

A csatlakozási tárgyalásokon a bizottság az adóintézkedések azonnali megszüntetését követelte, tekintettel arra, hogy azok a közösségi szabályokkal nem egyeztethetők össze. Az igénybe vehető kedvezmény - állami támogatás - mértéke ugyanis nincs maximálva a beruházás értékének százalékában. A jelenleg hatályos uniós szabályok szerint valamely beruházás értékének maximum 50 százalékáig, a kis- és középvállalkozások esetében pedig 65 százalékáig támogatható.

A tárgyalásokon lényeges probléma volt, hogy az unió a már szerzett jogokat sem akarta elismerni, mondván, a csatlakozástól azokat is meg kell szüntetni vagy konvertálni valamilyen EU-konform formába.

A tárgyalások eredményeként az 1997 és 2002 vége között megszerzett adókedvezményekre türelmi időt kaptunk 2005 végéig. Azt követően lépnek be az uniós szabályok, de előreláthatólag úgy, mintha csak 2006. január elsejétől venne igénybe az érintett cég adókedvezményt a korábbi beruházás alapján. Így a kedvezmény mértékének számításánál, jóllehet a teljes beruházás a kiindulási alap, csak az arra jutó, 2006. január elsejétől igénybe vett adókedvezménynek kell majd megfelelnie az uniós szabályoknak. Az érintett vállalkozások ekként valószínűleg nem lépik túl az uniós támogatásintenzitási rátát. Ha mégis, úgy csökkenhet a hazai szabályok szerint járó adókedvezményük, ami jogi-alkotmányossági aggályokat vethet fel.

A csatlakozás után a támogatást vizsgáló iroda feladatait az Európai Bizottság veszi át, de az iroda teendői nem szűnnek meg. Várhatóan továbbra is a támogatások versenyszempontú ellenőrzésének központi szerve lesz, amelynek közreműködésével Magyarország teljesíti előzetes bejelentési és jelentési kötelezettségeit a bizottsághoz. A tagállamoknak ugyanis a bizottságnál valamennyi tervezett állami támogatást be kell jelenteniük, és azt a jóváhagyásig nem hajthatják végre. A bizottság kedvezőtlen döntése ellen az érintett tagállam és a kedvezményezett vállalkozás fellebbezhet. Ennél szélesebb kör - a tanács, bármely más tagállam, valamint valamennyi közvetlenül és egyedileg érintett vállalat - kérdőjelezheti meg a bizottság hozzájárulását. Ha az érdekelt tagállam nem tesz eleget bejelentési kötelezettségének, vagy a bizottság döntése előtt megadja a bejelentett támogatást, akkor nemzeti bírósága eljárhat ellene. A jogtalanul nyújtott állami támogatást pedig az államnak vissza kell követelnie a kedvezményezettől.