Bizalom a másik állam intézményeiben
Az Európai Unió országai gazdasági szempontból egységes piacot alkotnak. A belső határok nélküli európai gazdasági övezetben a közösségi jog biztosítja a személyek, áruk, szolgáltatások és a tőke szabad mozgását. E gazdasági alapszabadságok érvényesüléséhez elengedhetetlen a közösségi jog alkalmazására, kikényszerítésére hivatott fórumrendszer. A cél az, hogy a gazdasági szabadságok kiteljesítése végett igazságügyi szempontból is egységes térség jöjjön létre. Az uniónak azonban nincsenek saját, a tagállamok igazságszolgáltatási rendszerétől elkülönítetten létrehozott bíróságai. Az uniós jogból fakadó jogokat és kötelezettségeket a tagállami bíróságok érvényesítik. Az uniós jog gyakorlata, a társadalom életébe való beépítése így a nemzeti bíróságok tevékenységén keresztül történik.
Az államok bíróságainak hatalma azonban csak az államhatárig ér, vagyis a nemzeti bíróságok fennhatósága területileg korlátozott. Ez az elv az egységes gazdasági anyagi joggal rendelkező Európai Közösségben nyilvánvalóan nem tartható fenn - biztosítani kell azt is, hogy a jognak érvényt szerző bíróságok döntéseit az unió egész területén fogadják el és hajtsák is végre. Ezt szolgálja az igazságügyi együttműködés rendszere, amely a tagállamok bíróságai közötti munkamegosztást, valamint a különböző eljárásokban való kooperációt fogja egybe.
Az államok meghatározhatják, hogy egyes ügyekben melyikük bíróságának van joghatósága, ezáltal az ügyeket mellérendeltségi alapon elosztják egymás között, s az így hozott határozatokat elismerik és végrehajtják, jellemzően bizonyos kivételekkel, megtagadási lehetőségekkel. Az eljáró ország hatóságának akkor is szüksége lehet a másik állam segítségére, ha egyébként az ügyben maga jár el, de egyes eljárási cselekményeket külföldön kell foganatosítani. Ez megvalósulhat jogsegélykérelmek útján (amikor az eljárási cselekményt a kérelmezett állam hatósága bonyolítja le), intenzívebb együttműködési rendszerben a közbenső eljárási cselekményeket elrendelő határozatok automatikus végrehajtásával, továbbá oly módon, hogy a másik állam hatóságát cselekvési jogkörrel ruházzák fel az adott ország területén is. Az együttműködés sajátos formája, amikor az államok egyes ügyekre nézve önálló szervezetet hoznak létre, s ez jár el saját hatóságaik helyett. Esetenként a közös egység feladata csak a tagállami hatóságok közötti koordináció és az együttműködés megkönynyítése. Az EU keretében folytatott igazságügyi kooperációban mindegyik modellt használják. Az együttműködés mindig a másik állam intézményeinek működésébe vetett bizalomra épül, amit objektíve megalapozhat a perekre vonatkozó eljárási normák, illetve a bíróságokra irányadó szervezeti szabályok hasonlósága, harmonizáltsága.
Az Európai Unió jogában a polgári igazságügyi együttműködés területén a szabályozási eszközök közül a közösségi rendeletek alkalmazása jellemző. Közvetlen jogharmonizációra (jogátültetésre) alapvetően nincs szükség, hanem többnyire elegendő az adott jogforrások alkalmazhatóságához szükséges kiegészítő jogalkotás. Az unióval folytatott csatlakozási tárgyalásokon e téma a bel- és igazságügyi együttműködésről szóló fejezetben szerepel. A fejezetet 2001 végén ideiglenesen lezárták. Magyarország nem kért átmeneti mentességet egyetlen szabály alkalmazása alól sem. Ugyanakkor az EU legújabb tárgyalási pozíciójában megjelent az igény az úgynevezett védzáradék alkalmazására e területen is, ami arra adna lehetőséget, hogy az irányadó joganyag alkalmazását bizonyos esetben felfüggeszthessék a csatlakozó országokkal szemben. Magyarország érdeke, hogy e védzáradék a lehető legszűkebben legyen megfogalmazva, hiszen az integráció e pillér nélkül nem lehet teljes.
Az igazságügyet illetően két fő kérdéskörre összpontosultak a tárgyalások. Az egyik az igazságszolgáltatás helyzete. Az Európai Unió hangsúlyozta, hogy a független, megbízható és hatékony igazságszolgáltatás létrehozása és működtetése kiemelkedő jelentőséggel bír, mivel minden tagállam minden bírósága egyúttal az Európai Unió bírósága is. A bíróságok ugyanolyan hatékonyan kötelesek érvényesíteni az uniós jogot, mint a saját államukét. A hatékony igazságszolgáltatás mindenekelőtt az uniós jog terén is magas szintű felkészültségű bírói kart és a bírák munkáját segítő bírósági tisztviselőket kíván meg. Törekedni kell a bírósági eljárások felgyorsítására, a folyamatban lévő ügyek számának csökkentésére, az eljárások indokolatlan elhúzódásainak megakadályozására, végül az ítéletek gyors és eredményes végrehajtására. Alapvető követelmény a bírósághoz fordulás jogának biztosítása, ideértve a megfelelő állami segítségnyújtást a perindításhoz. A másik fontos kérdés az igazságügyi szervek közötti, a határokon átnyúló igazságügyi együttműködés. Ennek egyre nagyobb a szerepe, tekintettel arra, hogy a határok kinyílásával - tagállammá válásunktól a határok megszűnésével - a gazdasági kapcsolatok mind több esetben érintenek egyszerre több tagállamot, s ha ilyen ügyben jogvita keletkezik, akkor elkerülhetetlen az eljáró igazságügyi szervek együttműködése.
