Kedvezmények perben és peren kívül
A leendő szabályozás célja az is, hogy a bíróságokat, hatóságokat - amennyire lehetséges - tehermentesítse, és ezzel hozzájáruljon a költségvetési források ésszerű felhasználásához. Alapvető feladatunk, hogy a már létező segítségnyújtási formákat - köztük elsősorban a perköltségkedvezményeket - felülvizsgáljuk, továbbfejlesszük, bővítsük - mutat rá Demeter Judit, az Igazságügyi Minisztérium főcsoportfőnöke. Új szolgáltatásként először a peren kívüli jogi tanácsadást és a beadvány-, okiratszerkesztést vezetnék be. Később - a rendszer működőképességétől és a pénzforrásoktól függően - egészülhet ki a rendszer további szolgáltatásokkal, így a bíróság előtti jogi képviselet állami támogatásának bővítésével.
A tervek szerint a rászorultsági alapon járó költségkedvezmények elsősorban a természetes személyeket szolgálják majd. A támogatandók meghatározásánál tekintettel kell lenni a nem magyar állampolgárokkal kapcsolatos nemzetközi kötelezettségeinkre, azaz például a hontalanok, menekültek, az európai uniós polgárok bizonyos körére ugyancsak kiterjedne a segítségnyújtás lehetősége. Fontos szempont, hogy a természetes sze-mélyek mellett az állam csakis azokat a szűkös anyagi helyzetű szervezeteket támogassa jogaik érvényesítésében, amelyek nem gazdasági tevékenységet folytatnak, hanem a társadalom és az egyén közös érdekét kifejező közhasznú feladatokat látnak el.
Személyes költségmentességet jelenleg az élvez, akinek jövedelme az öregségi nyugdíj mindenkori legalacsonyabb - az idén 20 100 forintos - összegét nem éri el. Ennél azonban jóval többen képtelenek a pereskedéssel járó kiadásokat megfizetni. Továbbra is indokolt a költségmentességet fenntartani az öregségi nyugdíjminimum alatt élők és a szociális segélyben részesülők számára. Kívánatos azonban a kedvezményezetti kört tovább szélesíteni a rászorultsági küszöbként megjelölt jövedelmi határ felemelésével. A tervek alapján fő szabályként az öregségi nyugdíjminimum alatt élőknek változatlanul nem kellene sem megelőlegezni, sem utólag megfizetni a kiadásokat. Az összes többi támogatásra szoruló csak a költségek előlegezése alól mentesülne.
Ismeretes: ma a pereskedő a per tárgyától függően is részesülhet bizonyos költségkedvezményekben. Szükségesnek látszik felülvizsgálni az ilyen ügyek körét és az engedményeket egyaránt. Az úgynevezett tárgyi költségmentes ügyekben a feleket - vagyoni jövedelmi helyzetüktől függetlenül - olyan helyzetbe kell hozni, hogy képesek legyenek az azonnali jogvédelemre, a jogérvényesítést célzó eljárások haladéktalan megtételére. A jövőben a tárgyi költségmentes ügyekben is elsődlegesen csak az előlegezés alóli mentesség biztosítandó. A költségek viselése alóli mentesség és a pártfogó ügyvéd igénybevételére irányuló jogosultság kizárólag az arra szociálisan rászorulót illetné meg.
A hatóság előtti képviseletet, a jogi tanácsadást, az okirat-, beadványkészítést jogi végzettséggel és megfelelő gyakorlattal rendelkező szakemberek, a tervek szerint a feladatokat önként vállaló ügyvédek és közjegyzők látják majd el. A törvénynek érdekeltté kell tennie a szakma képviselőit a szolgáltatói státus elnyerésében, és biztosítania a versenyt a piacon. Az igazságügyi tárcánál úgy vélik: ennek egyik legfontosabb eszköze a megfelelő díjazás. Természetesen szükséges a szolgáltatás színvonalának folyamatos ellenőrzése és a kifogásolható minőségű munka szankcionálása az ügyvédi és a közjegyzői kamarák szakmai felügyelete révén.
Meg kell találni a civil jogvédő szervezetek helyét a leendő intézményrendszerben. Ezekben a szervezetekben aligha nélkülözhető tudásanyag és gyakorlati tapasztalat halmozódott fel. Kívánatos tehát segíteni a civil jogvédelem térnyerését, azt, hogy - ugyancsak önkéntes alapon - részt vegyenek a jogi segítségnyújtásban, és a jogszabályban meghatározott ügyek ellátásáért díjazást kapjanak. A tárca álláspontja szerint a civil szervezetek állami támogatási rendszerében is megfelelő helyet kell kapniuk a jogvédőknek. Megfontolandó továbbá jövedelemadó-kedvezménnyel ösztönözni a jogvédelmi biztosítási szolgáltatások igénybevételét.
A jogi segítségre való jogosultság megállapítása vagy megvonása alapos indokolást kíván, és szavatolni kell a jogorvoslat lehetőségét is. Ugyancsak szükség van a jogi segítségnyújtást szolgáló pénzforrások igazságos és átlátható elosztására. Az elkép-zelések szerint a költségvetési
és egyéb pénzeszközök elkülönült állami alapot képeznének, amelynek kezeléséről testület gondoskodna: felelne a források szabályos és ésszerű felhasználásáért, illetve tevékenységéről időről időre nyilvánosan számot adna. A testületben képviseltetnék magukat az igazságügyi tárca, a szolgáltatók - ügyvédek, közjegyzők - kamarái, illetve a különböző igazságszolgáltató hatóságok. A központi hivatali feladatokat az igazságügyi tárca látná el, míg az ország területén úgynevezett jogi segítségnyújtó irodák működnének a mai minisztériumi ügyfélszolgálatok helyén. Az új jogi segítségnyújtó rendszer működésének tapasztalatai alapján idővel a bírósági eljárásokban nyújtott szolgáltatások engedélyezése, finanszírozása is az alapkezelő szervezet hatáskörébe kerülne.
