Véget ér-e a békeosztalékok kifizetése?

A prágai NATO-csúcs résztvevői azzal az érzéssel hagyták el a cseh fővárost, hogy valami megváltozott a katonai kiadásokkal kapcsolatos szemlélet terén. Évek óta hallhatták ugyanis az európai vezetők az Atlanti-óceán túlpartjáról az intést, hogy többet kellene költeniük a védelemre, valamelyest kiegyenlítendő a terhek viselését a szövetségen belül. Ám a berlini fal leomlását követően az európai kormányok nem sok hajlandóságot mutattak erre, inkább éltek a hidegháborút követő "békeosztalékok" elköltésének a lehetőségével.

A szeptember 11-ét követő nemzetközi környezet azonban némileg megváltoztatta a védelmi kiadások megítélését, legalábbis kormányzati körökben. Az elemzések szerint Prágában az amerikai és a NATO-tisztviselők számos országból gyűjtöttek be ígéreteket a katonai kiadások növelésére. Franciaország lényeges emelést jelentett be, csakúgy, mint Portugália vagy Magyarország. A legtöbb tagállam feliratkozott azon új vállalásoknak a listájára is - szállítógépek bérlésétől kezdve a nagy találati pontosságú fegyverekig -, amelyeknek a teljesítéséhez jelentős mennyiségű készpénzt kellene felmutatni.

A Prágából hazatérő politikusok némelyikének azonban rövid távon szembesülni kellett a csökkenő források és szoros költségvetések realitásaival, valamint a közhangulattal, amely szerint Európában továbbra sem népszerű dolog a védelemre pénzt költeni. A legtöbb kormány így első fázisban legfeljebb arra vállalkozhat, hogy eddigi éves kurtításait a katonai kiadásokban leállítja, s a jövő évi büdzsében legalább már jelzi a nagyobb beszerzések igényét. (Bár igaz, ilyen esetekben a tervezés évekkel korábban kezdődik meg, mint a tényleges beszerzés.) De a jelek szerint ezt sem lehet általánosságban kijelenteni. Olaszország és Hollandia után ugyanis Németország is bejelentette, hogy visszafogja tervezett katonai kiadásait, méghozzá nem is kis mértékben. Márpedig Berlin eddig is nagyon alatta maradt az európai átlagnak: a GDP mintegy másfél százalékát fordítja csak a védelemre.

December elején pedig Peter Struck védelmi miniszter bejelentette, hogy a tervezett 73 helyett csupán 60 Airbus A400M katonai csapatszállító gépet rendelnek, ami pedig kulcsfontosságú eszköze a tervezett gyorsreagálású nemzetközi erőknek. (Az arányokat az óceán két partja között érzékelteti az is, hogy az Egyesült Államoknak jelenleg háromszáz gépe van nagy terhek szállítására, Európának pedig csak négy.) A tizenhárom gépen 1,1 milliárd eurót takarít meg Németország.

Ugyanakkor tovább folytatódik a 180 Eurofighter Typhoon harci vadászgép beszerzése, igaz, itt meg a fegyverzeten akarnak spórolni jelentős összegeket. Csökkentik a tervezett levegő-levegő rakéták beszerzéseit: a közepes hatótávolságú Meteorokból 1488 helyett csupán 600-at, a rövid hatótávolságú Iris-T rakétákból 1812 helyett 1250-et rendelnek.

A döntések európai gyártókat sújtanak. Az Airbust ugyanis az Airbus SAS leányvállalata gyártja, amelyet 80 százalékában a European Aeronautic Defence & Space (EADS), valamint a BAe Systems birtokol, a Meteort a BAe, az EADS, valamint az olasz Finmeccanica konzorciuma. Ugyanez a hármas érdekelt a Eurofighterek előállításában is, míg az infravörös vezérlésű Iris-T német, görög, olasz, norvég és svéd koprodukcióban készül.

A gyártók nyilvánosan berzenkednek ugyan a német döntés miatt, de brit és francia tisztségviselők nem is rejtik véka alá megkönnyebbülésüket. Ők korábban arra számítottak, hogy az egész Meteor-program és az A400M-ek nagy része is áldozatául eshet a megszorító intézkedéseknek, amelyeket a német gazdaság helyzete váltott ki. Ha a kurtítások nem is vágnak egybe a Prágában elfogadott tervekkel, talán legalább segíthetnek abban, hogy Németország 2006-ra egyensúlyi költségvetést alakítson ki. Mert miközben Washington a védelmi kiadások növekedését sürgeti, az eurózóna szabályai talán még nagyobb nyomatékkal szorítják présbe a német kormányt.

Berlin így 24,4 milliárd euróban limitálta jövő évi katonai büdzséjét, miközben a franciák évi egymilliárd eurós növekedésre vállaltak kötelezettséget az elkövetkező öt év során, Nagy-Britannia pedig mintegy másfél milliárd fontot különített el az esetleges Irak elleni háborúra.

Igaz, Európa és Kanada összevont költekezése így is csak mintegy 160 milliárd dollárt tesz ki, azaz kevesebb mint a fele a 355 milliárdos amerikai védelmi kiadásoknak a 2002-es pénzügyi évben, amit jövőre és azután újabb emelések követnek majd.