A XXI. század népbetegsége: az életkorfüggő csontritkulás

Hazánkban körülbelül 800 ezer, csontritkulásban szenvedő beteggel kell számolni, és ha az élettartam meghosszabbításának programja sikeres, az arány tovább emelkedik. A csontritkulás nem fáj, felismerése nemegyszer a súlyos következményekkel járó csonttörés kapcsán történik. Hazánkban évente mintegy 30 ezer új csigolya-, 51 ezer egyéb törés hátterében tételezhető fel csontritkulás. A következményeket illetően legsúlyosabb a csípőtáji törés, mely jelenleg évi 15 ezer embert érint, akik közül többen közvetett vagy közvetlen ok miatt egy éven belül meghalnak.

A csontritkulás kialakulása életmódbeli és hormonális okokra vezethető vissza.

A közvélemény által legjobban ismert a nőknél a változás kora után fellépő osteoporosis, mely a petefészek-működés csökkenése, megszűnése következtében alakul ki. Férfiaknál az életkorral összefüggő csontvesztés töréses következménye mintegy 5-8 évvel később következik be.

A csontszövet állandóan változó, formálódó, alakuló élő struktúra, az életmód, a táplálkozás, a mozgás határozza meg, hogy az adott személy milyen erős csontozattal bír. Körülbelül 30 éves korunkra épül fel, erősödik meg csontunk, éri el életünk során a legnagyobb tömeget, ez után mind a férfiak, mind a nők igen lassan ugyan, de több csontot bontanak le, mint építenek. Ez a folyamat gyorsul fel a nőknél a változás korában, valamint férfiaknál 50-60 éves koruk körül.

Az, hogy kinél mikor alakul ki és milyen súlyosságú lesz a csontritkulás, részben genetikai, részben az említett legnagyobb csonttömeg függvénye. A jó minőségű, erős csontozat építésének lehetősége már gyermekkorban adódik: megfelelő mennyiségű kalcium bevitele, elsősorban tejtermékek formájában, segíti a fiatalok csontozatának erősödését, amennyiben a kalciumbevitel megfelelő terheléssel, mozgással jár. Napjainkban az egészségtelen ülő életmód, kevés mozgás, illetve a kalciumforrások beszűkülése, az egyre csökkenő tej-, tejtermékfogyasztás előrevetíti annak képét, hogy a ma fiatal generációja az 50. életévében a jelenleginél is súlyosabb problémaként éli meg a csontritkulást.

Korszerű technikai eszközökkel ma már a csontritkulás korai formája felismerhető, és elsősorban életmódbeli, táplálkozási szokások változtatásával befolyásolható. A csontritkulás mint betegség megelőzése a nemzeti egészségügyi program része, és a fiatal korban elkezdett oktatás, figyelemfelhívás jelentősége nem hangsúlyozható eléggé. A kialakult csontritkulás betegség eredményesen kezelhető korszerű gyógyszerek alkalmazásával, melyek igen komoly terhet rónak a társadalombiztosításra. Ez egyrészt az érintett betegek nagy számából, másrészt a korszerű gyógyszeres kezelés magas költségéből, végül a törések és következményeik ellátásának költségkihatásából tevődik össze.

A csontritkulás felismerése és a megelőzése terén hazánk Európa élvonalában van, ugyanakkor a probléma nemzetközi súlyát bizonyítja, hogy nemcsak a WHO, de az Európa Parlament egyik munkabizottsága is foglalkozik ezen népegészségügyi probléma megelőzésének felelősségével. Ha ugyanis az európai polgár várható élettartama a jelenlegi trendnek megfelelően alakul, úgy 2050-re a csontritkulással kapcsolatos jelenlegi költséghányad megduplázódik.

Míg korábban szinte kizárólag a változás korán túl lévő nők problémájának tekintették az osteoporosist, a nemzetközi alapítvány 2004-re meghirdetett kampányában a férfiak csontritkulása, illetve megelőzésének támogatása szerepel. A kór megelőzésének kulcsa a jó erős csontozat fiatal korban történő kiépítése, majd ezen csontozat megtartása a megfelelő étrend, a mozgás, az életmód biztosításával. A kalcium és D-vitamin rendszeres pótlása a fiatal korban, illetve az 50 év után fontos. A kérdés jelentőségét mutatja, hogy a csontritkulás, és annak ellátóhálózata és finanszírozása a pártok politikai programjában is szerepel. Hazánk megfelelő intézményi háttérrel, diagnosztikus és terápiás lehetőségekkel rendelkezik.