A fájdalmat lehet csillapítani

Az ember szervezete 220 különböző sejttípusból áll, ezek mindegyike más feladatot lát el. A sejtek normális körülmények között szabályosan növekednek, majd osztódnak, s így újabbak születnek. A rák akkor alakul ki, amikor a sejtek működését és osztódását biztosító folyamatba hiba csúszik. S mivel 220 sejttípus létezik, ennyi rákféleség alakulhat ki, amelyek másféle kezelést igényelnek. A rákos sejtek folyamatosan osztódnak, és az új sejtekből létrehozzák a daganatot.

A rák a legrettegettebb betegségek egyike. Így van ez annak ellenére, hogy a korai diagnosztizálásnak és a hatásos gyógykezeléseknek köszönhetően a betegségben szenvedők gyógyulási esélye jelentősen javult a korábbi évtizedekhez, évekhez képest. A tudományos felfedezések eredményeként egyre több rákos beteg válik gyógyíthatóvá, és megnövekedett a túlélők száma. A kutatások egyre reménytelibb bepillantást adnak a daganat keletkezésének okaiba és annak terápiájába. Megoldásra váró feladat a betegség során kialakuló mellékhatások, valamint a betegek életminőségét rontó kísérőjelenségek, tünetek megelőzése és hatékony kezelése.

A rákbetegség miatt, illetve annak gyógykezelése következtében kialakuló leggyakoribb kísérőjelenség a fájdalom, a depresszió és a krónikus fáradtság. E tünetek kezelése a világ számos országában a probléma nagyságához képest alulkezelt. A Magyar Rákellenes Liga a hazai helyzet meghatározása érdekében felmérést készített a rákbetegek körében. A több mint száz beteg megkérdezésével történt felmérés azt a döbbenetes eredményt mutatta, hogy a betegek 83 százalékának nem megfelelően kezelt a fájdalma. A felmérés óta bizonyára jelentős előrelépések történtek, hiszen a liga kezdeményezésére számos szakember bevonásával 2001-ben sor került egy kerekasztal-konferenciára, melynek során az onkológiai szakma vezető képviselői, egészségügyi hatóságok támogatásával, valamint orvos-jogászok bevonásával iránymutatást határoztak meg arra vonatkozóan, milyen lépéseket kellene tenni a rákos fájdalom hatékonyabban történő kezelése érdekében. A Magyar Rákellenes Liga ennek az iránymutatásnak a segítségével az elmúlt két évben aktívan dolgozott azért, hogy egyre csökkenjen azoknak a rákbetegeknek a száma, akik szükségtelenül és értelmetlenül szenvednek a fájdalom miatt.

A rákbetegség okozta fájdalom, depresszió és krónikus fáradtság kezelése világszerte egyre inkább a szakmai figyelem középpontjába kerül, melyben bizonyára nagy szerepe van a betegek problémáit megfogalmazó, képviselni képes civil szervezeteknek is.

Az Egyesült Államok Nemzeti Egészségi Intézete is kiemelt témaként foglalkozik a rákbetegek életminőségét befolyásoló tényezőkkel. A fájdalom, depresszió és krónikus fáradtság tüneteinek kezelésével foglalkozó tudományos testületet hozott létre, mely egy konferencia keretében megvizsgálta a témában rendelkezésre álló ismeretanyagot, és javaslatot tett a teendőkre, illetve a jövőbeni kutatások irányvonalára, melynek közzétételére a közelmúltban került sor.

A testület állásfoglalása szerint tudományos bizonyítékok támasztják alá, hogy a rákbetegek fájdalmát, depresszióját és fáradtságát kiemelten kell kezelni. Az orvosnak a kezelés során rá kellene kérdezni a beteg fájdalomérzetére, el kellene választani a fájdalomtól a depressziót, valamint figyelemmel kellene lenni a krónikus fáradtság megjelenésére. A diagnózis ismeretében a tüneteket kezelni kellene. A tünetek fennállásáról a betegség lefolyása alatt rendszeresen kellene tájékozódnia a kezelőorvosnak. Számos tényező akadályozhatja a megfelelő tüneti kezelést, mint például a terápiás stratégia hiánya, a nem megfelelő gyógyszer kiválasztása, a betegek vonakodása, az orvos és beteg közötti elégtelen kommunikáció, illetve az a hiedelem, hogy fájdalom a rák velejárója, amelyet el kell viselni.

A fájdalom, a depresszió és a fáradtság vizsgálatai leggyakrabban a betegek beszámolóira támaszkodnak. A tüneteket legjobban a beteg tudja felmérni. Mindegyik tünet vizsgálatára számos vizsgálati eszközt fejlesztettek ki, melyek közül a legtöbb a betegek szubjektív ítéletén alapszik. Két, egyszerűen feltehető kérdés - fájdalom erőssége és a fájdalom által kialakult akadályoztatás - képezi az alapját a fájdalom hatékony kezelésének. A depresszió meghatározására kétfajta vizsgálati eszköz létezik: a strukturált eszköz, amely a jelentős depresszió diagnózisának felállítására szolgál, és a tünetmérték, amely az erősségét méri egy meghatározott időpontban vagy egy bizonyos intervallum során. A legnagyobb kihívást az jelenti, hogy megkülönböztessük a fáradtság okait, mely alapját képezi a krónikus fáradtság megfelelő kezelésének kiválasztását.

Mik akadályozzák a rákkal diagnosztizált betegeknél a hatásos tünetkezelést, és melyek azok az optimális stratégiák, amelyek leküzdhetik ezeket? A hatásos tünetkezelést akadályozó okok leggyakrabban a kezelőorvosok, betegek és hozzátartozóik közötti nem megfelelő kommunikációra vezethetők vissza.

A legtöbb bizonyíték a fájdalom kezelésére vonatkozik. A szakirodalom a depresszió és fáradtság kezelésének szempontjából sokkal szegényesebb. A hatásos fájdalomkezelés akadályai lehetnek orvosi oldalról a beteg fájdalmáról való információ hiánya, a rákos fájdalomkezeléssel kapcsolatos nem megfelelő elméleti és gyakorlati oktatás, a fájdalom kezelésére rendelkezésre álló idő hiánya, valamint az, hogy a rák kezelése prioritást élvez az egyéb kísérőtünetek kezelésével szemben, és a kábítószerek használatából eredő jogi és szabályozási gondoktól való túlzott félelem.

A hatásos fájdalomkezelés akadályai lehetnek beteg és hozzátartozói oldalról: az a hit, hogy a fájdalom a rák elkerülhetetlen velejárója; a hiedelem, hogy a rákos eredetű fájdalom nem kezelhető; félelem a kábító fájdalomcsillapítókhoz való hozzászokástól; attól való félelem, hogy a fájdalomról, depresszióról, fáradékonyságról szóló panasz elvonja az orvos figyelmét a rák kezelésétől; a fájdalom meg nem említése az orvosnak; a kezelési előírások be nem tartása. A konferencián kialakított és közzétett testületi vélemény szerint a nem megfelelően kezelt fájdalom az alacsony színvonalú egészségügyi ellátás egyik indikátora.

A depresszió kezelése az onkológusok körében különösen fontos feladat lenne. Ami problémát jelent, az a depresszió diagnózisa, rákbetegek esetében az antidepresszáns gyógyszerek és a pszichoterápia alkalmazása körüli bizonytalanság. A betegek ellenérzéssel viseltethetnek a pszichiátriai diagnózissal kapcsolatban, ezért vonakodhatnak a depresszió tüneteiről beszámolni. A depresszió szintén csökkentheti a betegek motivációját és önérvényesítő képességét. A hatásos fáradtságkezelés főbb akadályai magukban foglalják annak a felismerésnek a hiányát, hogy a rákbetegek körében fáradtság a legelterjedtebb tünet.

A WHO adatai szerint közel 10 millió daganatban szenvedő ember él világon. Csak az Egyesült Államokban ebben az évben 1,3 millióra becsült azoknak a száma, akiknél a rák diagnózisát fogják felállítani, és megközelítőleg 60 százalékuk fogja legalább öt évvel túlélni a diagnózist. A daganatot túlélők száma folyamatosan emelkedik. Éppen ezért és e számok tükrében még inkább fontosnak tűnnek azok az erőfeszítések, amik a rák okozta kínok csökkentésére irányulnak.

A rák, annak ellenére, hogy a korai diagnosztizálás és hatásos gyógykezelés területein előrelépések történtek, még mindig a legrettegettebb betegségek közé tartozik, amely nemcsak abból fakad, hogy halálos betegségként van elkönyvelve, hanem abból is, hogy az életminőség romlását társítják vele. A rák, illetve gyógykezelése leggyakoribb kísérője a fájdalom, a depresszió és a fáradtság. Ezek a tünetek még a kezelést követően is megmaradhatnak, illetve támadhatnak.