A vesebetegség jól kezelhető

Európában több mint 33 millió a cukorbetegek száma. Magyarországon 1999-ben a háziorvosokhoz bejelentkezett 19 évnél idősebbek közül több mint 422 ezer volt a cukorbeteg, ez a szám 2001-ben már 467 793-ra nőtt, ami 11,1 százalékos növekedés.

A betegség gyors terjedésének fő oka a népesség elöregedése, hiszen a cukorbetegség az idős korosztályokra fokozottan jellemző. A születéskor várható élettartam kitolódása automatikusan maga után vonja az időskori betegségekben szenvedők számának emelkedését. 1970 óta az Európai Unió lakosainak átlagos élettartama (2001-ben 75,2 év a férfiaké, 81,2 a nőké) közel hét évvel lett hosszabb, a nemek közötti különbség nem változott (6,2 év). A magyar férfiak várható élettartama 68,2 év, ami mindössze 1,8, míg a nőké 76,5 év, ami 4,4 évvel emelkedett harminc év alatt, és 2,5 évvel nőtt a köztük levő különbség, ma 8,3.

Ijesztő adat, hogy a cukorbetegek legalább fele (egyes országokban akár 80 százalék) nincs tudatában a bajának, így sem megelőző, sem állapotfenntartó kezelésre nincs esélyük. A diabétesz a fejlett országokban a negyedik leggyakoribb halálok.

A betegség két alapvető fajtáját különbözteti meg az orvostudomány: egyes és kettes típust. Az egyes típus jellemzően fiatal korban jelentkezik, és inzulinfüggőséggel jár. Az összes eset mintegy 5-10 százaléka tartozik ebbe a csoportba.

A betegek 90-95 százaléka kettes típusú cukorbetegségben szenved, amelyet nem inzulinfüggő cukorbetegségnek is neveznek. Ez a típus elsősorban felnőtteknél jelentkezik, a kor előrehaladtával egyre nagyobb arányban, de kutatók megfigyelései szerint növekvő számban regisztrálják gyermekeknél is. A kettes típusú cukorbetegségben szenvedő beteg szervezete vagy ellenáll az inzulinnak, vagy nem képes hatékony inzulint termelni, esetleg mindkét ok egyszerre áll fenn. A betegség ezen típusa gyakran magas vérnyomással, túlsúllyal és koleszterinproblémákkal függ össze.

A cukorbetegségnek - függetlenül annak típusától - nagyon komoly szövődményei lehetnek. További veszély, hogy a fel nem ismert betegség okozta szövődmények gyakran tünetek nélkül jutnak el olyan stádiumba, ahonnan már nem lehet a károsodás folyamatát visszafordítani, sőt, a szinten tartásra sincs esély. A cukorbetegség jellemző kísérői a keringési zavarok, az idegi elváltozások és a látásproblémák.

A leggyakoribb szövődmények közé tartoznak a vese megbetegedései - a fejlett világban a veseelégtelenség fő okozója a kettes típusú cukorbaj, az új esetek mintegy 35-40 százalékáért felelős. A dialízisre vagy transzplantációra szorulók többségének cukorbetegsége miatt van szüksége a kezelésre, illetve a beavatkozásra.

A diabéteszes betegek körében 2-4-szer nagyobb a valószínűsége a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásának, mint a nem cukorbetegeknél. Figyelembe véve, hogy a szív- és érrendszeri betegségek vezetik a halálozási okok listáját a fejlett világban, és lassan "átveszik a vezetést" a fertőzéses betegségektől a fejlődő országokban is, nem szabad alábecsülni a cukorbetegség veszélyeit. A kettes típusú cukorbetegek esélye arra, hogy szívinfarktusuk lesz, megegyezik azokéval, akiknek nincs diabéteszük, de már átestek egy infarktuson. Míg a fejlett országokban a szív- és koszorúér-megbetegedésekkel összefüggő halálozások aránya a nem cukorbetegek körében csökken, ugyanez az arány a cukorbeteg nőknél 23 százalékkal nőtt. Európában a szív- és érrendszeri betegségek 44 százalékban felelősek a halálozásokért, ugyanez az arány Magyarországon meghaladja az 50 százalékot.

A magyarországi adatok különböznek a világtrendektől. Pillanatnyilag körülbelül 540 ezer magyar szenved cukorbetegségben, számuk évről évre nő. A lakosságra fokozottan jellemzőek a cukorbetegség kialakulásának meghatározó rizikófaktorai: a rossz táplálkozási szokások, a túltápláltság, a kövérség, a mozgásszegény életmód. Érdemes külön kiemelni, hogy a kettes típusú cukorbetegségben szenvedők 80 százaléka túlsúlyos, ami nyilvánvaló összefüggést mutat a testsúly és a diabétesz kialakulásának veszélye között.

A cukorbetegség és kísérőbetegségei nem csak a betegnek és hozzátartozóinak jelent élethoszszig tartó problémát. A társadalombiztosítás és ezen keresztül a társadalom rengeteg pénzt for-dít a diabétesz és a diabéteszeredetű betegségek kezelésére. A betegbiztosító(k) az utólagos, illetve szinten tartó gyógykezelésekre egy esetleges szűrési rendszer fenntartásának többszörösét fizeti(k). A két vezető szövődmény - a szív- és koszorúér-betegségek, illetve a veseelégtelenség - a különösen költséges betegségek közé tartoznak.

Akkor beszélünk veseelégtelenségről, ha a vizeletben több mint 0,5 gramm fehérje található 24 óra alatt. Ezt a jelenséget a vérnyomás folyamatos emelkedése és a vesék működésének lassú, de biztos károsodása, valamint látásromlás kíséri. A kialakuló magas vérnyomás és/vagy a látás indokolatlannak tűnő romlása tehát utalhat cukorbetegségre, közvetve pedig veseelégtelenségre is.

A betegség kialakulásának korai szakaszát mikroalbuminuriának nevezik, ekkor a vesék elváltozása nyomán a vizeletben már kóros mennyiségű fehérje található. A vesék a folyamat elindulásától kezdve - kezelés híján - évente átlagosan 10 százalékot veszítenek működési kapacitásukból. Ha a vesék már csak 10 százalékos vagy az alatti mértékben látják el feladatukat, dialízisre szorul a beteg. A dialízisre utalt betegek 20-50 százaléka diabéteszes.

A cukorbetegek szempontjából a korai szűrés és a mikroalbuminuria felismerése jó esélyt jelent a veseelégtelenség kialakulásának megakadályozására. Ez közvetlenül befolyásolja a cukorbetegek várható életkorát, hiszen a dialíziskezelésre szoruló betegek életkilátásai sajnálatos módon lerövidülnek, az átlagos túlélési időtartam 2-3 év. A veseelégtelenség kialakulásának korai stádiumától kezdve drámaian megnő a szív- és koszorúér-problémák kialakulásának esélye, és végül általában ezek válnak végzetessé. Magyarországon 5190 ember jár rendszeresen vesedialízisre. A kritikus stádiumba jutott veseelégtelenségben szenvedők 20-50 százaléka cukorbeteg.

A kettes típusú cukorbetegségben szenvedők esetében a vizeletben talált fehérje (mikroalbuminuria) a veseelégtelenség kialakulásának fokozott kockázatát jelenti. A legújabb gyógyítási törekvések a mikroalbumi-nuria szűrésére helyezik a hangsúlyt, mert a betegség kialakulásának e korai szakaszában hatékonyabban lehet gyógyítani a betegséget, és elkerülhető a viszszafordíthatatlan károsodás. Megnehezíti az orvosok dolgát, hogy a mikroalbuminuria nem jár olyan tünetekkel, amelyeket a beteg észrevesz, így csak célirányos vizsgálattal lehet diagnosztizálni.

A szűrés legegyszerűbb módja annak a tesztcsíknak az alkalmazása, amely színreakcióval mutatja ki a már kis mennyiségű fehérje jelenlétét is a vizeletben. A cukorbetegek számára negatív eredmény esetén is ajánlott a tesztet évente újra elvégezni, hiszen ők fokozottan veszélyeztetettek, és a korai felismerés révén olyan kezelésben részesülhetnek, amely mind a veseelégtelenség, mind a szív- és érrendszeri betegségek kialakulását hatékonyan lassítja, illetve késlelteti.

A kettes típusú cukorbetegek szűrése és ezáltal a mikroalbuminuria korai felismerése lehetővé teszi, hogy a betegek életkilátásait mind időtartam, mind minőség tekintetében látványosan javítsák. Az ellátás költségei drasztikusan csökkenhetnek, hiszen a későn diagnosztizált betegség kezelése, a dialízis vagy a szervátültetés igen költséges eljárások, és a világ számos részén nem is hozzáférhetőek a betegek számára.

Összefoglalásként elmondható, hogy a kutatások eredményeként olyan kipróbált szűrési módszer került az orvosok kezébe, amely a mikroalbuminuria korai felismerése és ezen keresztül a cukorbetegség okozta veseelégtelenség kialakulásának megelőzése révén egyformán hatékonyan szolgálja a cukorbetegek és - az egészségbiztosítók csökkenő költségein keresztül - az egész társadalom érdekeit.

A következő feladat ennek a módszernek az elterjesztése és meghonosítása, például olyan programok eredményeit felhasználva, mint a Demand, amely sikere esetén áttörést hozhat a cukorbetegség okozta vesekárosodás korai felismerésében.





A szerző belgyógyász-kardiológus