Jogügyletek a világhálón
Az elektronikus kereskedelemről szóló 2001. évi törvény az uniós szabályozással összhangban célul tűzte ki az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások jogi hátterének kialakítását a bizalom megszilárdításáért, hogy az általuk kínált gazdasági és társadalmi előnyök kiaknázhatóak legyenek. A szabályozás ellenére nem fejlődött a vártnak megfelelően az elektronikus kereskedelem.
Általánosságban elmondható, hogy a fogyasztók a mai napig bizalmatlanok az internetes vásárlással szemben, és ragaszkodnak a megszokott, személyes beszerzési csatornáikhoz. Magyarországon is megfigyelhető az ismert "offline" kiskereskedelmi hálózatokhoz kötődő internetes boltok dominanciája (Fotexnet, Libri) a csak interneten létező boltokkal szemben (ilyen például a Könyvkereső).
Az elektronikus adatfeldolgozással és -továbbítással kapcsolatban a biztonsági kérdések ma központi problémának tekinthetőek. Ennek oka leginkább a technikai eszközök széles körű elterjedésében, feldolgozási kapacitásuk, digitális és csatlakozófelületeik sajátosságában keresendő. Az interneten közvetített információk bizalmasságához és hitelességéhez fűződő érdek rendkívüli, amelynek érvényre juttatásához a számtalan műszaki megoldás mellett speciális jogi szabályozásra is szükség van. Az internettel szembeni bizalmatlanság egyik fő forrása, hogy a nyitott vagy a nem megfelelően zárt hálózatok során a személyes adatok, illetve a bizalmas információk illetéktelen harmadik személyek kezébe kerülhetnek, és így azok ezáltal jogszerűtlenül felhasználhatóak. Visszatartó erő az is, hogy az internetes adatok kezelése a hagyományos adatkezelésnél jóval könnyebbé és gyorsabbá vált.
Az internet használata során a magánszférát jogellenesen két irányból lehet megsérteni. Egyrészt az interneten folytatott kommunikáció, illetve az ott küldött üzenetek kifürkészése, másrészt az internethasználattal kapcsolatos adatok jogosulatlan gyűjtése és felhasználása jelent problémát. Az internetet használóknak jogos elvárásuk, hogy illetéktelen személyek ne ismerhessék meg adataikat vagy az üzeneteik tartalmát.
Sok probléma merült már fel azzal kapcsolatban is, hogy a weblapok működtetői akár pusztán piackutatási célból a lap látogatóiról személyes adatokat gyűjtenek, ilyen adatokat felhasználnak, illetve továbbadnak harmadik személyek számára. Ez bizonyos esetben nyílt információgyűjtéssel is történik; sok esetben a lap látogatóit felkérik, hogy adják meg nevüket, e-mail és postai címüket, telefonszámukat, érdeklődési körüket. Ezenkívül a honlapok működtetői sokszor azt is figyelik, hogy pontosan melyik lapokat nyitotta ki a látogató, illetve milyen keresőszavakat használt. Technikailag ez úgy történik, hogy a webszerverek létrehoznak egy azonosítóállományt, amely feljegyez minden kinyitott oldalt és annak a számítógépnek az IP-címét, amely a lapok kinyitását kérte. Az IP-cím természetesen nem minden esetben azonosít be egy személyt, de sok internet-hozzáférést nyújtó szolgáltató lehetővé teszi, hogy állandó (fix) IP-cím alapján az előfizető személye is felkutatható legyen.
Az internet biztonságos használatával kapcsolatos további adatkezelési kérdéshez vezethet a felhasználók webaktivitásának az úgynevezett "cookies"-adatokon keresztüli figyelemmel kísérése. Ezeket az apró adatközléseket a webszerverek a felhasználók számítógépére juttatják el, és segítségükkel lehetőség nyílik az internethasználó aktivitásának hosszabb időn keresztül tartó figyelésére, akár megszakított használat esetén is. A cookie-ból szerzett információ elárulja a weblap működtetőjének, hogy a látogató mikor mely oldalakat keresett fel. A cookie önmagában nem juttat hozzá személyes adatokhoz, de ha a különböző forrásokból beszerzett adatokat (például a honlapon tett regisztráció) összekapcsolják, akkor olyan profilt is ki lehet mutatni, amely akár személyes adat kezeléséhez is vezethet.
Néhány weblap kifejezetten megkérdezi a felhasználót, hogy az általa megadott adatok harmadik személyekkel való közléséhez hozzájárul-e, más lapok csak a jogi tájékoztató szövegben közlik, hogy a lapra lépéssel a felhasználó hozzájárulását megadottnak tekintik az adatkezeléshez (mely esetleg a harmadik személyek számára való továbbítást is magában foglalja), a legtöbb weblap azonban még tájékoztatási kötelezettségének sem tesz eleget, vagy legalábbis nem megfelelően.
Magyarországon a személyes adatkezeléssel kapcsolatos fenti kérdéskört egy 1992-ben alkotott törvény rendezi, amely kimondja, hogy a személyes adat, ha azt törvény vagy - törvény felhatalmazása alapján, az abban meghatározott körben - helyi önkormányzati rendelet el nem rendeli, csak az érintett személy hozzájárulása esetén kezelhető. Az Egyesült Államokban külön jogszabály készült a fogyasztók személyes adatainak védelmére az interneten. A hivatkozott jogszabály szerint a felhasználó előzetes, tájékozott írásbeli beleegyezése nélkül személyesen azonosítható információt harmadik személlyel nem közölhet az azt begyűjtő interaktív számítógépes rendszer fenntartója. Ezenkívül lehetőséget kell adni arra, hogy az adott beleegyezést az érintettek bármikor visszavonják, és a visszavonást követően valóban meg kell semmisíteni a szóban forgó információkat.
Az új keletű elektronikus kereskedelmi szolgáltatási formák a fogyasztói és a szolgáltatói bizalom megteremtése érdekében Magyarországon is szükségessé tennék speciális adatvédelmi rendelkezések kialakítását. Célszerű lenne az interneten az adatkezelés terjedelmének minimalizációjára törekedni, valamint a kezelhető adatok körében különbséget tenni, illetve a szolgáltatók tájékoztatási kötelezettségét bővíteni.
Az internetes biztonság érvényre juttatása céljából az internetspecifikus önkéntes szabályzatok létrehozására is van már nemzetközi és hazai példa. A külföldi gyakorlatot tekintve érdemes kiemelni, hogy például a TRUSTe.com-nál regisztrált weblapok feltüntethetik a TRUSTe ikonját, amely garanciát jelent arra, hogy az adott honlapon a TRUSTe által meghatározott szigorú szabályoknak megfelelően kezelik a személyes adatokat. A regisztrált cégek természetesen a minőségi megjelölés megtartása érdekében folyamatos ellenőrzésnek is alávetik magukat. A minőségi megjelölések általában segítséget nyújtanak a felhasználónak a közérdekű információk, a színvonalas kulturális tartalmakat nyújtó vagy a kifejezetten gyermekek számára készített internetes oldalak megtalálásában is. A hivatkozott példán kívül évek óta több gazdasági és nonprofit szervezet is végez oldalminősítést különböző értékelési szempontok és feltételrendszer szerint. Hazánkban tartalomminősítést a Magyarországi Tartalomszolgáltatók Egyesülete végez, részben saját tagságának, másrészt azon tartalomszolgáltatóknak is, akik ezt igénylik.
Szorosan a biztonsági kérdésekhez kapcsolható az online ügyletek fogyasztóvédelmi vizsgálata is. A hatályban lévő fogyasztóvédelmi szabályok természetesen az elektronikus módon lezajló kereskedelmi tevékenységre is vonatkoznak, a jogszabályban előírt garanciák, kereskedői felelősségkorlátozás kizárása, fogyasztói jogérvényesítés lehetőségei stb. itt is érvényesülnek.
Mégis érdemes a meglévő szabályozás újragondolása, hiszen az internetes vásárló elektronikus világgal kapcsolatos félelmei gátat szabnak az e-kereskedelem gyors terjedésének. Szolgáltatói, kereskedői oldalról is igény fogalmazódott meg erre, hiszen a fogyasztói bizonytalanság az értékesítőknek kimutatható veszteséget jelent. Szükség van a fogyasztóvédelem olyan új részének kidolgozására, amely az elektronikus kereskedelem gyakorlásának körülményei között is képes lesz jogsérelem esetén a tényleges helyreállítást és hatékony, arányos és visszatartó erővel bíró szankciórendszert garantálni. Több országban alkottak speciális szabályokat a csomagküldő szolgálatok, katalógus-áruházak tevékenységének szabályozására, ezek vonatkoznak azokra a kereskedőkre is, amelyek az internetet használják értékesítési csatornaként. Hazánkban a jelenlegi szabályozás megfelelő módosításával, valamint az önszabályozás ösztönzésével, illetve a szolgáltatói magatartási szabályok kialakításával lenne célszerű a piaci igényeket kielégíteni.
Az elektronikus kereskedelem kialakulásának és fejlődésének alapvető feltétele, hogy érvényes és kikényszeríthető szerződéseket lehessen kötni online formában. Eltérően a hagyományos kereskedelemtől, az interneten keresztül megkötött ügyleteknek nem feltétlenül van papíron létező formájuk. Erre való tekintettel különösen fontos annak a meghatározása, hogy az elektronikus kereskedelem során kötelező érvényű jogügylet milyen módon és formában jöhet létre.
Az online szerződéskötés kapcsán számos kérdést tisztáztak a törvényben, amelyek közé tartozik például a nyilatkozatok közlésének, kézhezvételének, a joghatás kiváltásának időpontjával kapcsolatos, a hibás nyilatkozatok javítására vonatkozó, a jognyilatkozatok hitelességének és érvényességének feltételeivel, avagy visszavonásuk módjával kapcsolatos szabályozás stb. A felelősségi szabályok kiemelését többek között az is indokolja, hogy a törvény hatálybalépését, azaz 2002. január 24-ét követően a gyakorlati alkalmazhatósággal összhangban módosításra vonatkozó igény jelentkezett.
Az interneten elkövethető - felelősségi szabályokat maga után vonó - jogsértések különbözőek lehetnek: megemlíthető a szerzői jogok sérelme, a magántitok sérelme, a jó hírnév és becsület megsértése stb. A jogsértések kapcsán mindenképpen időszerű volt az internetes felelősségi szabályok rögzítése, amely nagyban hozzájárul az internetes tartalom (bármely információ) elhelyezésével kapcsolatos tevékenység kapcsán a felhasználók és a jogosultak érdekeit szolgáló védelem érvényesítéséhez.
A felelősségi szabályok kérdése elsősorban azért speciális, mert az egyes internetes szereplők felelősségre vonása - az anonimitás érvényesülése miatt - nehézkes. A tartalmak szerzőinek, jogosultjainak, illetve a jogellenes cselekmény elkövetőjének azonosítása sok esetben lehetetlen, kézenfekvő megoldásnak tűnik annak a szolgáltatónak felelősségre vonása, akinek szolgáltatásán keresztül a jogsértés megvalósult. A szolgáltatók felelősségi szabályozásának fő kérdése így az lett, hogy mennyiben kötelesek helytállni a közreműködésükkel elérhetővé vált tartalmak által okozott jogsérelmekért. Az internet-hozzáférést nyújtó szolgáltatók felelősségre vonása az internetre bármilyen tartalmat elhelyező személyek, az úgynevezett tartalomszolgáltatók által elkövetett jogsértésekért például megkérdőjelezhető.
A törvény leglényegesebb rendelkezései az úgynevezett közvetítő szolgáltatók felelősségéről, illetve ennek korlátozásáról szólnak. A felelősségkorlátozó rendelkezések lényege az, hogy a vétlen szolgáltató a más által rendelkezésre bocsátott, illetve az általa nem ismert és elvárhatóan nem is ismerhető (például ideiglenesen tárolt, hozzáférhetővé tett vagy továbbított) tartalmak esetében fennálló objektív polgári felelősségét jogszabály korlátozza. A szolgáltató mögöttes felelősségét rendező szabályok jelenleg csak a polgári jogi felelősség tekintetében tartalmaznak korlátozásokat, így az úgynevezett közvetítő szolgáltató nem minden esetben hivatkozhat a mögöttes felelősséget enyhítő szabályokra. A szolgáltatók felelősségét a polgári jogon kívül más jogágakba tartozó jogszabályok is meghatározhatják.
A törvény hatálya alá vont hiperlinkek és a keresőszolgáltatások esetén érvényesülő felelősségi szabályokat is, valamint a felelősségi szabályok érvényesítését biztosító eljárás rendjét. Az eljárás célja, hogy a jogsértés megállapítására és a további igények érvényesítésére irányuló bírósági eljárás megindítása előtt lehetőséget teremtsen a jogsértő tevékenység megszüntetésére. Ez az elv nem sérti a véleménynyilvánítás szabadságának elvét, hiszen a csak gyaníthatóan jogellenes tartalom esetében is lehetséges a vitatott információ internetre viszszahelyezése, illetve az ahhoz való hozzáférés helyreállítása, ha az érintett igénybe vevő kifogással él a szolgáltatónál. A törvény csak a jogosult és az érintett igénybe vevő közötti jogvita esetén határozza meg a szolgáltató által követendő eljárást. A törvény részletesen szabályozza az értesítési eljárás rendjét, valamint a szolgáltató felelősség alóli mentesülésének lehetséges eseteit. A szolgáltatónak, amint tudomást szerzett a jogsértő magatartásról, haladéktalanul intézkednie kell a jogellenes tartalmú információ eltávolításáról vagy az ahhoz való hozzáférés megtiltásáról.
A felelősségi rendszerrel kapcsolatosan fontos megjegyezni, hogy a törvénynek - ahogy az irányelvnek sem - nem célja az interneten hozzáférhető tartalom teljes körű ellenőrzése. A felelősségi szabályozással kapcsolatos kísérlet csak akkor lehet célravezető, ha megtartja az egyensúlyt az illegális tartalmak felderítésére irányuló törekvések és a véleménynyilvánítás szabadságának, illetve a magánszféra védelmének megőrzéséhez vezető érdekek között. Az aprólékos ellenőrzés megsemmisítené a neten érvényesülő értékeket, például a névtelenséget vagy a titkosítás lehetőségét, veszélyeztetve ezáltal az egyéni kommunikáció zavartalanságát.
