A gutaütés a harmadik vezető halálok

A stroke világszerte a harmadik vezető halálok, ez vezet leggyakrabban tartós rokkantsághoz. A WHO-statisztikák szerint a bénulás vagy halál miatt elveszített életévek számát tekintve 2020-ra a világon a jelenlegi hatodik helyről a harmadikra kerül a stroke, mely angolul ütést, csapást jelent és találó a magyar nyelv "gutaütés" szava. Az agyvérzés szó nem fedi a gutaütés fogalmát, hiszen csupán minden negyedik, ötödik beteg bénul meg agyvérzés következtében, az esetek többségében az agyat ellátó erek egyikének elzáródásáról van szó .

Az agy energia- és tápanyagigénye nagy, tartalékai kicsinyek, ezért már rövid keringési zavar is visszafordíthatatlan károsodáshoz vezet. "Time is brain", az "idő agyat jelent" - tartja a szellemes angol mondás.

A szívvel ellentétben az agyi ér elzáródását 3 órán belül meg kell nyitni (megfelelő vénás injekció már van), különben betegünk maradandó károsodást szenved. Tehát 3 óra van arra, hogy a beteg a kórházba kerüljön, a komputertomográfiás vizsgálatot elvégezzék és a kezelést megkezdjék. Sajnos, a szigorú feltételek miatt csupán a betegek 2-4 százaléka részesülhet ebben a kezelésben.

A vízvezetékben kialakuló vízkövesedéshez hasonlóan, valamennyi ütőerünkben már tizenéves korunkban megindul a meszesedés (melyhez fokozott véralvadékonyság is társul), ennek gyorsaságát öröklött tényezők, magas vérnyomás, cukorbetegség, fertőzés, a vérzsírok kóros értékei befolyásolják.

Noha minden ütőerünkben zajlik a folyamat, általában három terület ereinek elzáródása okoz tüneteket. Az agyi erek (ellenoldali testfél bénulása), a szívkoszorúserek (a jól ismert szívinfarktus, szívelégtelenség), illetve az alsóvégtagi érszűkület, mely legrosszabb esetben a végtag elhalását, és ezért amputációját idézi elő. Az elmúlt évben körülbelül 170 ezer ember halt meg hazánkban, több mint 50 százalékuk valamilyen érbetegségben, 10 770 végtagot amputáltak teljesen vagy részben. Sok ezer azoknak a betegeknek a száma, akik mindkét vagy mindhárom klinikai formában meg fognak betegedni.

Sajnos a szakmák specializálódása miatt jelenleg az a helyzet Magyarországon, hogy az alsóvégtagi érszűkülettel általában az angiológusok, a szív problémáival a kardiológusok, az agyi keringési zavarokkal viszont a neurológusok foglalkoznak. Ha tehát valaki az érbetegség mindhárom klinikai formájában szenved, akkor lehet, hogy három specialista, egymástól függetlenül, különböző gyógyszerekkel próbálja ugyanazt a beteget kezelni.

A szív-, agy-, illetve a végtagerek betegségeinek tehát közös a gyökere. Mégis, csupán az elmúlt években került előtérbe az a törekvés, hogy közös gondozási terveket dolgozzanak ki azon személyek számára, akik rizikóbetegségeik miatt érbetegség áldozatai lehetnek a jövőben.

Az összefogás eredménye a közelmúltban megjelent magyar szakkönyv is (Vascularis Medicina), melyet 50, rokonterületen dolgozó, érbetegség-specialista írt. A debreceni orvos-egészségügyi centrum határozatot fogadott el olyan komplex vaszkuláris centrum létrehozására, ahol az érbetegségekkel foglalkozó rokonszakmák egy helyen, közös gondozási és kezelési stratégia szerint dolgoznak. A szűrésre jelentkező, vagy már gondozásba vett betegnek tehát nem kell orvostól orvosig járkálni, valamennyi specialista elérhető.

Az új stratégia szerint azokat a személyeket, akik még nem betegek, de már rizikóban élnek (magas vérnyomás, cukorbetegség, emelkedett koleszterin vagy ezek kombinációja) először rizikóbecslésnek vetjük alá. Régi és új módszerekkel mérjük a rizikót (pl. a férfiak optimális derékkörfogata <102, a nőké <88 cm, az éhgyomri vércukor <7, az evés utáni <11 mmol), tanulmányozzuk a fertőzéses faktor (CRP) szintjét, a vese- és a szemfenéki károsodást, de új anyagok koncentrációját is (pl. homocystein).

A rizikók számától, kortól, dohányzástól, vérnyomástól, emelkedett vérzsírtól függően kialakul egy rizikóprofil. Minél nagyobb a rizikó annál drasztikusabb kezelési formát kell alkalmazni (először csak a testmozgás növelése, diéta, ezek eredménytelensége esetén egyre erősebb vagy kombinált gyógyszerek, gyakoribb ellenőrzés).

Akinél kevés rizikót lehet kimutatni, annak elég lehet a mediterrán típusú étkezés. Számos vérnyomáscsökkentővel rendelkezünk (kalciumantagonisták, ACE-gátlók, béta-blokkolók), de egyénre és rizikóra szabottan kell kiválasztani a legmegfelelőbbet (vagy azok kombinációját). További érdekesség, hogy egyes szerek nemcsak vérnyomáscsökkentő, hanem direkt pozitív érfali hatással is bírnak, ezért többszörösen hatékonyak a megelőzésben.

A szűrés hatékonysága azonban alacsony, az emberek nem törődnek az egészségükkel. Egy felmérés szerint, az infarktuson, stroke-on átesettek 20 százaléka még dohányzik, minden negyedik túlsúlyos, felének magas a vérnyomása. A magam részéről támogatnám, hogy bizonyos életkor fölött, a jogosítvány időszakos meghosszabbításakor, egyre részletesebb kötelező vizsgálatokat végezzünk a lappangó érbetegség kiderítésére.

Arról már esett szó, mennyire fontos, hogy stroke-betegünk haladéktalanul kórházba, lehetőleg stroke-centrumba kerüljön. A fővárosban és vidéken már körülbelül 40 stroke-centrum működik és bizonyított, hogy a betegek életkilátásai jobbak, ha stroke-betegségüket ilyen centrumban kezelik.

De mi a helyzet az utógondozással, az újabb stroke (vagy egyéb érbetegség) megelőzésével?

A stroke-ot szenvedettek legalább 30 százaléka eredményesen rehabilitálható és önálló életvezetésre alkalmas. Pasteur - aki korszakalkotó felfedezést tett többek között a veszettség területén - 47 éves korában szenvedett stroke-ot. Még több mint 20 évig élt, és a stroke-ot követő időszakban is értékes felfedezései voltak. Nem szabad tehát feladni, és sokkal nagyobb figyelmet kellene fordítani a komplex rehabilitációra (beszéd, mozgás, munkaképesség stb.) mint jelenleg. Ma a rehabilitálható betegeknek csupán töredéke részesül megfelelő kezelésben. A magas vérnyomás még szigorúbban kezelendő, mint elsődleges megelőzéskor, és szinte minden betegnek kapnia kellene valamilyen alvadásgátló kezelést.

A stroke 20-30 százalékát a nyaki ütőér (carotis) szűkülete vagy elzáródása okozza. Ez az állapot könnyen diagnosztizálható ultrahanggal, a szűkület megoldható a stroke kialakulása előtt. Az utóbbi években már nem műtéttel, hanem az alsóvégtagi éren keresztül bevezetett eszközzel tágítják a nyaki ütőeret, és óvják az újraszűküléstől. Érdekes próbálkozás, de komoly veszélyei is vannak, még nem egyértelműen igazolt, hogy megbízhatóbb eljárás, mint a nyaki érműtét.

A fentiekből is látható, hogy számos újdonság és szemléletváltozás van a stroke (és egyéb érbetegségek) területén. Lehetséges, hogy 5-10 év múlva (éppen a komplex megközelítés alapján) olyan többkomponensű tablettát fognak betegeink szedni (polypill) mely tartalmazza a vérnyomás- és zsírcsökkentőt, valamint a véralvadásgátlót is. Lehet, hogy így lesz, lehet hogy nem.

A legfontosabb, hogy sürgősen átfogó stratégiát dolgozzunk ki, mert ennek a betegségnek a gyakorisága gyorsabban nő, mint a többié. Nem véletlen, hogy az Európai Parlament 2003 júniusában egész napos tanácskozást szentelt a stroke-nak "mint megelőzhető európai katasztrófának". Tízpontos akciótervet dolgoztak ki, és valamennyi tagországnak ajánlják annak sürgős megvalósítását. "Aratnivaló tehát van, de a munkás kevés." Rajta, tegyük mi is a dolgunkat?.