A lakosság támogatja a szervdonációt

A Hungarotransplant Kht., mint a szervtranszplantáció koordinálásért felelős szervezet, részben a donációhoz való hozzáállás felmérésére, részben ismeretterjesztési és tájékoztatási céllal 2003-ban a háziorvosi, szakorvosi rendelőkben és a kórházi osztályokon kérdőíves felmérést végzett, melynek során 3291 személy válaszát elemeztük. A lakossági kérdőív 63, az egészségügyi dolgozók kérdőíve pedig további 43 - nemzetközileg standardizált - kérdést tartalmazott. A kérdőívet az interneten is kitölthették az érdeklődők (476 fő), ahol azonnali, az átlaghoz történő értékelést is kaptak (elérés: www.kerdoiv.htp.hu). A kérdőíves vizsgálat elemzése a közelmúltban zárult le, főbb megállapításait az alábbiakban ismertetjük.

A lakosság és az egészségügyi dolgozók döntő többsége (93,2 százalék) támogatja, 98,4 százaléka hasznosnak tartja a szervátültetést. A megkérdezettek 92,6 százaléka úgy véli, hogy a szervet kapó embereknek a műtét egészségben eltöltött éveket jelent. A saját szerveiket 73,9, hozzátartozójuk szerveit pedig 61,5 százalékban ajánlanák fel a megkérdezettek. E válaszok alapján a donációhoz való lakossági hozzáállás nemzetközi összehasonlításban is kimagaslóan jó.

A kérdőívet kitöltők fele nem beszélt e témáról a hozzátartozóival, harmada nem ismeri helyesen a jogi szabályozást. A döntő többség (85,3 százalék) úgy gondolja nincs elegendő átültethető szerv, negyedük szerint van anyagi megkülönböztetés a szervhez jutás terén.

A válaszolók 73,9 százalékban, illetve ha az azonnali döntést hangsúlyoztuk, akkor 69,1 százalékban ajánlanák fel szerveiket haláluk után. Ezzel Magyarország a 2., illetve a 4. helyezést érte el az EU régi tagállamaival való összevetésben. A svédek, finnek vezetnek, utánuk az olaszok, Magyarország, Dánia, Anglia Luxemburg, Spanyol- és Írország következik. Franciaország és Hollandia az átlaghoz közeli 58, Németország és Ausztria 54, illetve 49 százalékos értékkel zárják a sort.

Ha a lakossági hozzáállást a saját szerv felajánlása tekintetében összehasonlítjuk az egyes országok donációs gyakorlatával, akkor azt az érdekességet tapasztalhatjuk, hogy az attitűd egyáltalán nem párhuzamos a donációs adatok számszerű alakulásával ezekben az országokban. Ugyan a minket megelőző olaszok esetében a donációk száma több, de ugyanez igaz Ausztriára és Spanyolországra is, melyek lényegesen mögöttünk állnak az attitűd rangsorában. Tehát az is kimondható, hogy a magyarországi donációs gyakorlat számszerű növekedését nem a lakosság hozzáállása gátolja, sőt, azt inkább támogató tényezőként kell értékelni.

A hazai válaszolók 61,5 százaléka ajánlaná fel a hozzátartozója szerveit átültetésre. Ezzel az EU országai között 3. helyezést értünk el, a finnek (63) és a svédek (62 százalék) mögött. Legkevésbé az osztrákok (42) és a németek (35 százalék) ajánlanák fel családtagjaik szerveit átültetés céljára.

Magyarországon a válaszolók alig több mint a fele mondta el véleményét a transzplantációról a családjának. Ez 5,6 százalékkal haladja meg az EU15 országainak az átlagát (46 százalék), így a sorban az 5. helyen található hazánk. A témáról többet beszélgetnek Olaszországban, Dániában, Svéd-, Spanyolországban. Legkevésbé Belgium, Ír-, Görögország, Portugália lakosai beszélnek erről családjukban.

A megkérdezettek 61 százaléka hozott döntést arról, hogy mi történjen szerveivel, de igen alacsony azoknak a száma (30 százalék), akik ezt a döntésüket elmondták otthon. Tehát a döntést hozóknak csak a fele közli ezt a tényt a családdal.

A magyarországi válaszolók többsége (77,1 százalék) elfogadná a szervátültetést, ha betegsége miatt szükséges lenne, és csak 3,4 százalékuk utasította vissza a donációt.

A válaszolók döntő többsége, 85 százaléka úgy véli, idehaza nincsen elegendő átültethető szerv. Kevesen (8,2 százalék) gondolták úgy, hogy van elegendő szerv.

A kitöltők harmada nem ismeri helyesen a jelenlegi jogi szabályozást, a szükséges tiltakozó nyilatkozatról a válaszolók 66,4 százaléka tudott.

A válaszolók döntő többsége, 60,2 százaléka úgy véli, hogy a hozzátartozók előzetes beleegyezését kell kérni a szervkivételhez, holott ez nem kötelező, bár bevett gyakorlat.

A kérdőív kitöltőinek fele úgy gondolja, hogy helyes, ha az előzetesen nem nyilatkozókról eleve feltételezzük, hogy a donációhoz hozzájárult.

A televízió és az újság után a legtöbb tájékoztatást az egészségügyi dolgozóktól kapják a páciensek, megelőzve a rádiót, de még a baráti beszélgetést is.

A válaszolók 80,2 százaléka úgy érzi, hogy az orvosok mindent megtesznek a beteg érdekében, mielőtt a donációra sor kerülne. Nyilvánvaló: a hozzátartozók bizalmának erősítése az orvosi munkában, fontos feladat a donáció elfogadtatásához.

A válaszolók 37 százaléka szerint biztosan nincs megkülönböztetés az ellátásban, 30 százalék csak némi fenntartással ért egyet ezzel. A válaszolók negyede szerint létezik anyagi megkülönböztetés az ellátásban és a szervhez jutásban.

Megfigyelhető, hogy leginkább azon csoportok véleménye változott kedvező irányban az ismereteket is adó kérdőív kitöltése során, akik egyébként ellenezték, vagy kevésbé támogatták a donációt a kitöltés elején. Megállapítható, hogy minél több ismerettel rendelkezik egy adott csoport, annál pozitívabbak a válaszok. Így az iskolai végzettség, a korcsoport, a munka típusa, alkalmazási forma szerinti csoportosítás, és természetesen az egészségüggyel való kapcsolat okozott jelentős eltéréseket az egyes csoportok válaszai között.

A kérdések egyedi elemzése és a válaszolók csoportjainak elemzése mellett a kérdőív egészének áttekintését skálák kialakításával biztosítottuk, melyek témájuknál fogva összetartozó kérdéseket tartalmaznak és százalékértékkel jellemezhetők.

A felmérés jól mutatja, hogy milyen irányban szükséges a donációban és transzplantációban részt vevő intézmények felvilágosító és ismeretterjesztő munkáját tovább erősíteni. A lakossági hozzáállás európai mércével is nagyon jó, a szervátültetést szinte mindenki hasznosnak tartja. A személyes döntés is igen sokszor kedvező, de erről még a családban sem szívesen beszélnek az emberek. A donációval kapcsolatos helyes ismeretek, a családi vagy kisközösségi kommunikáció javítása a támogatottság további növekedését hozhatja.

A nemzetközi összehasonlítás jól mutatja, hogy az európai középmezőnyben álló hazai szervátültetések számának növeléséhez a lakosság bizalmának és támogatásának erősítése mellett az egészségügyi dolgozók, különösen a donációval közvetlen kapcsolatba kerülő célcsoportok megnyerése az elsődleges, hiszen ahogy Európa más országaiban, Magyarországon sem kötelező az orvosok számára a donorok jelentése.

2002. január közepe óta az Országos Koordinátori Központba fut be az ország egész területéről minden donorjelentés az e célra fenntartott zöld számon. A donorjelentés folyamata során az ügyeletes koordinátor rögzíti a donor mindazon adatait, amely alapján megítélhető, hogy mely szerveket ültethetnek át. A transzplantálható szervek ismeretében a rendelkezésre álló, naprakész információkat hordozó transzplantációs várólisták alapján lehet eldönteni, hogy az adott donor vércsoportjának és testméretének megfelelő szervre várakozók között melyik transzplantációs központ fogadókész.