Akadályozó információhiány
A most első ízben végzett negyedéves felmérés eredményeként a kkv-k általános gazdasági várakozásait, versenyhelyzetükre, a várható piaci folyamatokra és működésüket befolyásoló tényezőkre vonatkozó elképzelésüket magába sűrítő bizalmi index értéke éppen hogy az optimista tartományba került: két pontot tett ki. Amíg azonban a legkevésbé bizakodó ipari vállalkozások, valamint a kereskedelmi és a szolgáltatási szektorban működő cégek megfelelő számai alig térnek el az átlagtól, addig a mezőgazdasági ágazatban érdekelt kkv-k kiemelkednek.
A legnagyobb fejlődési lehetőséget a cégek a jelenlegi profillal az új, elsősorban belföldi felvevőpiacokban látják, de új termék bevezetésén is gondolkodik harmaduk. Mindenekelőtt versenyhelyzetük javulását várják tőle, ami megmutatkozik árbevételükben (annak hét százalékot meghaladó emelkedésére közel háromötödük számít) és kisebb részben nyereségük kedvező változására számítanak. A kisebb nyereségnövekedés arra vezethető vissza, hogy a kkv-k profitjuk egy részét hatékonyságnövelésre, bővítésre fordítják. Szembetűnő, hogy most már nem a beruházási források szűkössége jelenti a nehézséget számukra, azt főként - a tagi kölcsönökön kívül - belföldi banktól igényelt hitellel és pályázatokon nyert támogatással kívánják biztosítani. A versenyben való helytállás és az eredményes vevőkapcsolatok fenntartása érdekében a kkv-k döntő többsége inflációt követő vagy az alatt maradó áremelésre készül egyéves időtartamon belül.
A legnagyobb nehézséget a cash-flow egyensúly fenntartása jelenti, ugyanis amíg megrendelőik átlagosan 30,7 nap múlva fizetnek majd a mostani 28,6 helyett, addig a kkv-k a szállítóik számláit a jelenlegi húsz helyett várhatóan másfél nappal később egyenlítik ki. A legnagyobb, 35 napnál is hosszabb fizetési határidővel az ipari vállalkozások számolnak, míg a legnagyobb növekedést a szolgáltatásokban érdekelteknek kell elviselniük.
A legtöbben - a cégek kétötöde - úgy nyilatkoztak, hogy a legnagyobb konkurenciát a hasonló méretű hazai vállalkozások jelentik, de nem sokkal kevesebben tartanak a multinacionális, illetve az uniós társaságoktól sem. Számottevő tehernövekedést eredményezett az EU-csatlakozás a cégek több mint kétharmadánál, és a kkv-k nagyon tartanak a további, nem feltétlenül a tagságból fakadó költségteher-emelkedéstől az elkövetkező egy év távlatában. A csatlakozás mérlegét tovább rontja a 2,5 millió alkalmazottat foglalkoztató, a GDP jelentős hányadát adó vállalati szektor számára, hogy az uniós pályázatok elbírálása sok esetben csúszik, ezért nem lehet a beruházás tervezésénél számolni velük, ráadásul a feltételeket túl szigorúnak ítélik a kkv-k.
Nem kevésbé lényeges az információval való ellátottság, illetőleg annak hiánya. A kkv-k vezetőinek kétötöde igen nehéznek ítéli az információ elérhetőségét, egynegyedük pedig azt sem tudja, hol keresse. Akik viszont tájékozódnak, azok elsősorban a nem kormányzati honlapokat és a sajtó hasábjait böngészik - az állami tájékoztatás a sorban az utolsó helyre került.
