Áldás vagy csapás a számítástechnika?
Mára már evidencia: a XXI. század két robbanásszerűen fejlődő tudományos-technológiai ágazata az orvostudomány és az informatika. Önkéntelenül merül fel a kérdés, melyek a lehetőségek, van-e határa az informatika alkalmazásának az egészségügyben.
Annál inkább jogos a kérdés, mert mára annyi információ gyűlt össze az informatika gyógyításban használható alkalmazásáról, a tudományos kutatások informatikán alapuló lehetőségeiről, amelyet emberi észszel felfogni és összegezni szinte teljességgel lehetetlen.
Talán nem véletlenül olvasható az International Development Research Center 1996-os jelentésében, hogy: "A következő negyedszázadban a világ jelenlegi tizenöt vezető gazdaságából kilenc a fejlődő gazdaságok szintjére fog visszazuhanni az új kommunikációs közeghez szükséges tudások és know-how-k asszimilálási képességének hiányában." A megállapítás önmagáért beszél. Ennek ellenére időnként szükséges elemezni, értékelni a helyzetet, hiszen kétségtelen tény, az informatika minőségileg új és jobb betegellátás ígéretét nyújtja számunkra.
A modern informatika az egészségtudomány kapuit igyekszik az addigi megismerésen túl is megnyitni, de rögtön felmerül a kérdés: rá lehet-e bízni a komputerre a gyógyítást? Az emberi szervezet bonyolultabb bármely működő robotnál, így a válasz egyértelműen: nem. A futuristáknak különböző elképzelései vannak a jövő egészségügyi rendszerét illetően arról, hogy az informatika milyen mértékben lehet az orvoslás legfontosabb támogatója, de nem kisebbek az informatikai tervek a kiszolgáló - adminisztráció, archiváló - rendszerek megalkotása terén sem. Pénzügyi, etikai, jogi és persze személyi korlátok azok, amelyek meghatározzák az informatika gyorsabb terjedését az egészségügyben. Ezzel a megállapítással tulajdonképpen elkerülhető lenne a konkrét állásfoglalás, mely elsősorban a már említett sokrétű alkalmazási lehetőség miatt nehéz.
Hol van szerepe az informatikának az orvoslásban, és melyek azok a korlátok, amelyek között egyáltalán gondolkodni lehet?
Az orvoslás részterületei képesek a legmodernebb informatikai megoldásokat is fogadni. Az is elfogadott, hogy ezen belül jelenleg a diagnosztika a legfogadókészebb orvosi tevékenység. A naprakész tudás elsajátítása és így az "egészségpiacon" egyre erősödő versenyben történő helytállás ma már elképzelhetetlen a legkorszerűbb informatika nélkül. Ennek keretén belül az informatikai rendszerek próbálják segíteni az orvosi tevékenységet, racionalizálják az egészségügyi ellátást, valamint a kontrolling rendszereken keresztül a gazdasági döntéshozatalt támogatják. Megfelelő morbiditási és mortalitási adatbázisok segítségével adott térségek korrekt egészségügyi szükségletei lennének meghatározhatók, mely az egyre szűkebben rendelkezésre álló források lehető legmegfelelőbb felhasználását segítené elő. Integrált rendszerek alkalmazása egyben javítaná a térségi intézményi egészségügyi ellátás színvonalát. Az információbázisok segítik a lakosságot a betegség felismerésében, az egészséges életmód kialakításában. A kétségtelen előnyök mellett az informatika egészségügyön belüli rohamos fejlődésének árnyoldalairól is szót kell ejteni. Egyre inkább elszemélytelenedik a gyógyítás. Fellazul a több évszázados beteg-orvos kapcsolat, megszűnik a bizalom és az erre épülő hit gyógyító ereje. Nem kizárt, az ebből származó hátrányok meghaladják az informatika fejlődéséből származó előnyöket. Az egészségügyi személyzet is kiszolgáltatottá válik a technika csodáinak. A klasszikus orvoslás folyamatos művelésének hiányában - a technika meghibásodása esetén - csapdába kerülhetünk. Áldás helyett csapássá válhat ez a modern technológia.
Más oldalról megközelítve a kérdést, ma már vitathatatlan, hogy a technológiai, a gazdasági és adminisztrációs munkafolyamatok korszerűsítésének legfőbb eszköze az informatika igénybevétele. Nem szabad azonban azt hinni, hogy az informatika alkalmazásával automatikus a költségmegtakarítás. A jól megválasztott informatika költséghatékonysága abban rejlik, hogy új lehetőségeket nyit meg az irányításban és a munkafolyamatok szintjén egyaránt.
Hazánkban ma még igen alacsony fokú az egészségügyi informatikai rendszerek integráltsága mind az intézményen belül, mind az intézmények között, éppen ezért nem képesek megjeleníteni a valódi orvosi, szakmai és gazdasági folyamatokat. Nincs lehetőség analízisre, rendkívül sok a párhuzamosság, hiányoznak a döntéseket megalapozó információk.
Megfelelő informatikai alapok nélkül az egészségügyi ellátórendszer nem képes valódi szolgáltató ágazattá alakulni. A megoldás a jelenleg hiányos és elavult informatikai park felváltása korszerű európai normákon alapuló moduláris, integrált rendszerekkel. Ezért ki kell alakítani az informatikai tervezés, fenntartás és fejlesztés módszertanát, de szükséges megoldani a fejlesztések finanszírozását is. (Például beruházások amortizációja a gyorsan amortizálódó rendszerek pótlására.) Az informatikai rendszerek sikeres működtetése érdekében egyúttal az informatikai menedzsment megteremtése és megjelenítése az intézményvezetés szintjén, valamint a vezetés információigényét kiszolgáló adatelemző munkacsoportok kialakítása szükséges.
